Rövid hírek az alagútból

'Elsnackkeltem' a tanuláshoz egy hatalmas tál zsengeborsót. Kiskorom óta a nyár egyik kedvenc étele, emlékszem minden rajzfilmhez chipsként habzsoltam, a számmal (v)eszem ki a szemeket a héjából (jaj ezt nem szabad, mert kitudja milyen méreggel permetezik, legalább mosd meg előtte alaposan!). Reggelire alma, joghurt. Tízóraira alma. Ez meg ugyebár az ebéd volt, és akkor ma már nem eszem.

Ja, a súlyom visszatért oda, ahonnan már látni a 40-et az alagút végén, messze-messze, ami a tegnap után mondjuk elvárható... (ld tegnapi post)

Tervek a hétre: napi 500, 

-gabona csak edzés-napokon, 

-amíg nem szívódik fel minden ragya az arcomról semmi allergént nem eszem, vagyis: no csoki, no fűszerek, no zsír/olaj - igaz ezeket úgyis csak binge-napokon enném, és olyan ugyebár soha többet nem fog előfordulni... igen-igen, jól hallottátok, szakítottam Binge Bélával!

-és tanulok tanulok mindent megteszek a vizsgáimért (annyira jellemző h ezt írtam utoljára)

Tűnj már el tanulni!

fejezetek Zugevő Zabália roppant izgalmas bélműködéséről

Van még egy olyan őrült ezen a világon, akit boldogsággal tölt el, hogy ezt a gyönyörű verőfényes vasárnapot egy reggel óta véget nem érő hasmenéssel koronázta meg rontott el? Nem, dehogy örülök neki, inkább legyen már vége.

Ja, előre szólok: bélműködésről lesz szó, bocsi.

Sokan szóváteszik, hogy ilyen sűrű bingézéssel hogy nem tartok már minimum 120 kilónál. Hát így. Olyan "szerencsés" vagyok, hogy nem bírom együtt a zsírt és a szénhidrátot tonnás dózisban. Rosszul leszek tőle és gyorsan kijön, legalábbis ha túladagolom, normál mennyiségben "sajnos" remekül felszívódik. Tegnap magamat is megleptem, hogy száz kiló zsíros sütemény után semmilyen rosszullét nem következett. Viszont ma szörnyű hányingerre ébredtem és azóta is megállás nélkül a rohangálok a wc-re. Jaj szegényke mit főzzek neked ma? Anyu, épp jön ki belőlem minden és szenvedek a hányingertől, miért kéne ilyenkor is ennem? Jó, de azért reszelek almát, hogy azt eszegesd. 

Hogy mi volt a házirend még egy éve, ha elcsaptam a gyomromat?

Anyu addig nem nyugodott, amíg meg nem ettem az ilyenkor kötelező natúr rizst és héjában főtt krumplit. Mert: Nem lehet, hogy ilyenkor sem eszel semmi normálisan.

Nem bírtam ki, hogy a tizedik wc-kör után ne álljak a mérlegre. Bár láttam, hogy a hasam egyáltalán nem lapult le, mégis elszörnyedtem a kijelző láttán - sokkal kevesebb akartam lenni ha már a tankönyveimtől távol eső fürdőszobában kell töltenem a napomat, persze nem várhatom, hogy a testem magától mindent helyrehoz. De így egy picit talán kisebb lesz a kár. Nem mintha ez nem lenne önmagában elég kár, hogy képes vagyok ezt tenni a testemmel. Teletömöm olyan dolgokkal, amikről már megtapasztaltam, hogy képtelen vagyok megemészteni, kiüt a bőrömre, görcsöl tőle a hasam. Minden porcikám ellenkezik az ilyen zabáktól.

Tegnap volt egy pillanat, amikor boldogan repültem az érzéssel, hogy ki vagyok békülve a testemmel. Kisdarab, sportos de törékeny lánynak láttam magam - mindig ezt szeretném érezni, én nem a csontváz kinézetre hajazok, hanem egy kis izmos balerina lennék szivem szerint. Tudtam persze, h van itt-ott még egykis kapaszkodó, de nem szégyelltem a "részeimet". Beültem a mekibe nyomkodni a telóm, és nem érdekelt különösebben, hogy mások esznek körülöttem. Ült előttem egy lány, szőke ragyogó és sovány. Jóízűen sültkrumplit evett hamburgerrel. Megkínálta a barátja a fagyijából: magnumos mc flurry -az új menőség. Belenyalt, majd undorodott arccal eltolta magától, mutatva hogy neki ez borzalmasan nem ízlik. Nem értettem. Egyszerűen nem értettem, hogy teheti. Mi az, hogy nem ízlik neki. Haragudtam rá.

Megfogadtam, hogy ha leadok minden zsírt, ha elég sovány leszek magamnak, akkor tartok egy olyan napot,  amikor egy nagy pohár fagyi lesz az ebédem és utána már nem eszem semmi mást. Ha képes lennék csak két hétig visszafogni magam, akkor ez nem is lenne olyan távoli. Úgy szeretnék okosan mértékkel enni. Ó ha most lehetne 3 kívánságom ami azonnal teljesül, ez biztosan szerepelne köztük.

A tegnapról annyit, hogy nem teltem meg egy pillanatra sem. Reggelig tudtam volna enni, félelemből álltam meg, hogy mi van ha kidurranok (lám lám, ma szépen ki is durrantam). Nem esett jól egyik falat sem, illetve mindegyik jól esett, de nem éreztem semmit, csak hogy még. Minden íz azonnal elszállt. Viszont szültem egy újabb ötletet, ami jól jöhetne a binge elleni harcban: ha vendégségbe, vagy evős programra megyek, soha, de soha nem veszek fel többet bő ruhát/pulcsit. Csakis nagyon tapadós holmikban szabad ilyenkor elindulnom otthonról. Csak nem merném mindenki előtt felvállalni, hogy pillanatok alatt 9. hónapnál járó terhes hasat kreálok magamnak. Csak nem - ugye?

Ó és el ne felejtsem: Parti Nagy Lajos : Az étkezés ártalmasságáról (Magvető, 2011)

Nálam messze viszi a Jégviráglányokat a témában (amit mondjuk pár oldal után feladtam). Parti Nagy könyve alaposan kigúnyol minket, ezt az egész mizériát az evés körül, és nevetsz magadon egy nagyon jót. Mindenkinek, aki hozzám hasonlóan beleőrült a kilóiba, nagyon ajánlom, sokat lehet belőle tanulni!

Cammogás

Edzés közben belenéztem a tökörbe, és kiálló bordákat láttam, vékony karokat, lapos hasat. Pedig volt benne két nagy alma és egy joghurt. És egy liter víz. Picit később hatalmas combokba ütköztem. Nem tudom eldönteni, hogy sovány, vagy hájas vagyok. Pedig a kettő között azért van különbség.

Koplalni nem tudok, szóval csontvázzá sosem fogok válni - bármennyire is szeretném. De kibékülnék egy szálkás Madonna-alkattal is, lemondok én Twiggyről. De amíg csak az foglalkoztat, hogy mi lesz a következő falat, kizárt, hogy bármi sikerüljön. Az evésen jár a fejem megállás nélkül, és nem a nem-evésen.

Amint megközelítem a 41-et, elmúlik a lelkiismeretfurdalásom, elkényelmesedem. Nem tudom mi vinne rá, hogy leapasszak magamról még 2 kilót. Este majdnem találkoztam Őbingeségével, de hála a szerencs alma lett belőle és jópár szem mézédes glükózszirupban tocsogó datolya. Persze nem magamnak köszönhetem a "csak" +200 kcalt, hanem hogy semmi nasi nem volt kivételesen itthon. Nade holnap érkezik a heti adag, Anyu pedig este, miközben végignéztem számomra is meglepő közönnyel, ahogy a tesómmal lasagnét vacsoráznak elmesélte, hogy ma milyen sütit fog készíteni. De ha még csak ennyi lenne a próbatétel.. hát nem: ebédmeghívásom van, olyan ötfogásos, jól ismerve a társaságot ez azt jelenti, hogy öt óráig kell majd fogamat összeszorítva túrnom a tányéromra kirakott ételt és közben a kitalált hasfájásomról makognom. És ha sikerülne is kilencedik hónapjában járó várandós anyuka külső nélkül hazaérnem, jöhet az újabb akaraterő-küzdelem Anyu sütijével és a konyhaszekrénybe gondosan elhelyezett csokirakásokkal. Szóval tartalmasnak napnak nézek elébe, hurrá.

Tükörbe szoktál nézni?

Micsoda nap! Hajnali 6-kor felöltöztem és tudjátok mit ettem azóta? Mindössze 3 almát! Hány kcal ez mára? 150? 

Beveszed?

Inkább olyan 2189327984. Ugyanis kihagytam a sztoriból, hogy mit is műveltem 6-előtt, még pizsiben. Ja hogy ilyen kora reggel normális ember még csak nem is gondol ételre? Hát igen. Zabália újra akcióba lendült.

Történt ugyanis, hogy beállítottam az órámat 6-ra. Vizsga10-től - ki korán kel, jobb jegyre lel - így lesz időm mindent elolvasni. Bemegyek a konyhába a kávémért.. a többit már nem kell részletezném -ha olvastok, ismertek.

Nem azt mondom, hogy akkora szörnyűségeket műveltem, de teljeskiörlésű kenyérből és natúr joghurtból is lehet annyit enni, hogy undorodj magadtól. Nem is nasiztál? De igen, oké, de akkorsem egy egész táblát.

Ezek után a nap fénypontja nem az ötösöm volt, hanem amikor a villamosról le kellett szállnom rohanni egy Mekibe "jaj fáj a hasam, ugye itt nem blokkal működik a wc" - érzéssel vezérelve. 

Utálom magam, de nem hagyom, hogy teljesen sz.rjak bele. Valami önkontroll van, mégha nem is látszik. De majd látszani is fog. Szép lassan mindent, mindenhol. Meglesz az a 40. De ha a héten még egy bűnözés is becsusszan, lenyakazlak. Tanulj inkább ott bent a szobádban, megfelelő távolságot tartva a konyhától.

(Miért fő este 7-kor túrógombóc? Miért kell ezt a "szagot" éreznem? Édes Családom, ne csináljátok ezt velem! Legyetek tekintettel erre az akaratgyenge gyerekre. Hiába kínáltok, meg se érzem. Kár belém, komolyan.)

Tudom hogy csak egy rossz múló álom volt ez a nap

Amikor a 41 kilót sepergetem (egyelőre felülről), úgy alszom el, hogy rémisztő és furcsa érzések lepnek el - nem tudom miért. Kicsit pszichopatán hangzik, de zuhanok az ágyban. Szó szerint álomba merülök. Beleúszom. Ijesztő, de izgalmas. Eleinte félelmetes volt, de már hozzászoktam. Sőt, néha tetszik. Reggel nagyon örültem a mérlegnek. A fogyás bizonyítéka a gyengeség volt, a majdnem elájulok érzés. Rég éreztem ezeket. Most egy időre elbúcsúztam tőle.  Illetve eldobtam, mert nem vagyok normális. 

Apu egyszer régen aztmondta, hogy hagyjam ezt a fogyás-őrületet, mert én alkatilag nem vagyok az a csonti típus. Nem vagyok semmiben sem igazán jó. Nincs normális hobbim. Ez az amit szeretek. Foglalkozni a súlyommal. Ez köt le. Szeretem, hogy leköt. Nem ez az életcélom, de jól érzem magamat, amikor uralom és alakítgatom a számokat. Kis szünet volt ma, de nincs megállás 40-ig.

Pálcika combom lesz. Igazi kis ennivaló pálcika. 

És ha megint picit szomorúbb leszek? Akkor a fogyásba ölöm a bánatomat.

június 1: 40 kg

500. Meg

Újratervezés Number 89234741298370829

Eszembe jutott egy szó, gyorsan leírom, mert elveszne különben. Hátha segít egyszer. Nincs belőle egy csepp se. De talán ebben (is) rejlik a megoldás. Nem baj ha tudom, hátha jó lesz kapaszkodónak egyszer.
Ö n b i z a l o m. Még sose gondoltam arra, hogy köze lehet ehhez, mindenhez. Csak el ne felejtsem.

Lássuk csak, hogyan is nézett ki ez a hét, addig se tanulok:
Hétfőtől szerdáig azt játszottam, hogy már reggel/délelőtt annyit ettem, h utána már semmit nem szabadott... volna, merthogy koraeste egy-két szem alma/ mikrós zöldség azért lecsusszant. A délelőtti evéseknek sajna mindig állandó tagja volt a zabpehely, vollkorn-kenyér, vagy valami keksz, aminek nem örülök, mert pont ezeket akarom teljesen kiiktatni- a csokitól sem hízom olyan gyorsan, mint bármilyen kenyérfélétől. Csütörtök: binge. Fél kiló kenyér lekvárral, sajttal, két tojással, felváltva. Egy tábla csoki. Két kindertejszelet. Fél liter kóla. 15 deka mogyoró. Péntek: "csak" ebéd: olíván párolt zöldségek fetával és egy szelet hal+ egy nagyobbacska adag fagyi. Szombat egy győri jóreggelt , sok alma, gomba, spenót. Vasárnap egy joghurt, sok alma, répa, csirkemell, nagy adag brokkoli. Edzés: két 'rendes' és egy laza kardio.
Ma Reggel 42.7. Vagyis - 2,7 kg és ott vagyok ahol kéne. Nincs több binge. De a "normális" evéstől se leszek 40. Napi 500, az már vezetne valahova. 41-hez biztosan. Legyen holnaptól napi 500. De nem csalhatok, jó? Holnap kiraknak majd egy programon sok-sok sütit, de én ellenállok. És kész. Tervem is van, mert ezeken eddig szinte mindig elbuktam. Viszek a dobozkámban 'lelkiismereti gondot nem okozó' kaját, és miközben nézem, ahogy mindenki habzsol, én majd arra gondolok, h még egy kicsit kell kibírnom, és a progi végén énis eszem, csak olyat, amitől nem leszek hájas. Kibírom, megcsinálom. El ne felejtsd: napi 500. Miért? Mert van akaraterőm. És önbiza...

Zabália tervez és hájjal gyarapszik

Örvendek, Mr Őrjítő Elszántság. Miért is látlak újra? Ja, mert binge volt. Hát persze, tudhattam volna. Én mindig csak ilyenkor kellek neked, zabák után. Bezzeg én állandóan vágyom rád. Mindegy, fátylat a múltra, a lényeg, hogy itt vagy. De most ne menj el olyan gyorsan, nélküled nem megy. Maradj velem örökre, jó?

Vajon mit gondolnak a szüleim, hogy időnként eltűnik otthonról röpke pár perc leforgása alatt egy egész kiló kenyér? Gondolom azt, hogy az ő kislányuk egy zugevő. Biztos így neveznek. Vagy zabagépnek. Pedig ez kérem, egy betegség. Falásroham, binge, bulimia. Úgyse értenétek. Én tudom, hogy nagyon megértőek vagytok, de ezt nem tudnátok felfogni, hogy ez már betegség, nem szimplán "azért eszel néha egyszerre olyan sokat kislányom mert annyit koplalsz". Mi a megoldás? "egyél többet, hogy ne legyél olyan éhes". Kösz szépen a tanácsot, szóval hízzak megállás nélkül, remek ötlet, attól biztos jobb lesz. Nade én majd kijövök ebből az ördögi szutyiból. 40 kilóval. Bizonyám.

Elvertem sokezer forintot egy olyan dologra, ami segítené a zsírapasztásomat: speckó cipő full extrákkal az edzéshez. Motivéjsönsúz. Mert vége a sulinak, itt a vizsgaidőszak nyár, és az edzőm tárt karokkal vár szétizzasztani. Csak nem merek eléállni, mert nem akarom hallani, hogy végre magadraszedtél valamit. Dagasztana ő rendesen, izmot csak úgy lehet építeni, ha van miből. Amúgy, az 53-ig vezető úton is ő indított el egy éve: a másfél hónapos edzőtáborában olyan étvággyal ismertetett meg, amit még nem éreztem addig soha. Ha sportolsz és nem koplalsz, akkor egy erőtől kicsattanó disznó leszel. Ha sportolsz, és koplalsz, nyiszletté válsz, senki nem fogja látni rajtad, hogy mozogsz. Mi? Hogy aranyközépút? Jaj ezt magyarázd az egészségeseknek. Nekem a kettő még nem ment együtt( a mozgás és a tartós fogyás), de majd most...Na de térjünk vissza a cipellőhöz, ami mellesleg ocsmány darab, viszont terepre való és ami mégfontosabb, hogy az én kis félresikerült lábfejemre. Az előző fájdalmat okozott, kellett egy új. Nem ennyiért, de az eladó meggyőzött. ...a súlyod háromszorosa nehezedik rá a lábfejedre minden ütemnél, ami azt jelenti, hogy ha te mondjuk vagy 40 kiló, akkor... 40 kiló? Így gondolod? Komolyan annyinak nézel? Vagy csak a hasadra ütöttél? Esetleg kedveskedni akartál? Jaj dehogy vagyok annyi. De egyetértek, annyinak kéne lennem. Jól lőttél be. Annyi leszek. Úgy megbeszéltem volna vele.

Öltöző, kövér nő tanácsa a másik kövér nőnek: nem érdemes koplalnod, a szervezet megérzi és elkezd raktározó üzemmódra váltani. A duplájára fogsz visszahízni.

Istenem. Raktározó üzemmód? WTF? Van ilyenem is? Eddig csak májfunkcióról hallottam, meg bélműködésről, üzemmódjaim is vannak? És nem is gombnyomásra indul, hanem koplalásra?

Ez a nő vajon komolyan bemesélte magának, hogy a koplalás hizlal? És még tudományosan is alátámasztotta? Tényleg a koplalástól hízunk, és nem a zabálástól? Nem arra gondolt egészen véletlenül, hogy a koplalástól eszeveszett éhesek leszünk, és könnyen túlzabáljuk magunkat? Raktározó üzemmód... Jaj ne már.

Mostmár egészen biztosan tudom, hogy elvesztettem azt a csodálatos élményt az életben, hogy jóízűen egyek bármit is. A legfinomabb falatot se érzem meg. Nem érzek ízt és nem tudok megtelni, telhetetlen vagyok. Meg kell tanulnom evvel együtt élni és nem újra és újra megpróbálkozni egy jóllakással. Nekem teljesen felesleges ennem. Kalóriát kell számolgatnom, és a limitnél villanydrótot kérek.

Minden csak szó

Ott lett nálam az "elfogyás" keresztbevágva, hogy örököltem ezt a fránya alvászavart. Felkelek fél 6-kor- éhesen, 7-ig bőven megreggelizem, majd 9-kor második reggeli, és 10-re olyan bűntudat emészt az elfogyasztott kajamennyiségtől, hogy szenvedhetek estig a koplalástól, vagyis inkább a koplalás elmulasztásával járó bűntudatomtól. Ma is ez ment: suli-fele a trolin már szédelegtem-dülöngéltem a fáradtságtól (hiába az XXL reggeli), majd jött egy rossz-hír  és evvel együtt a megérezés, hogy baj lesz abból, hogy a fénymásoláshoz egy ezrest be kellett raknom a táskámba mert nem volt apróm - igazam lett. Vettem egy csomag aszaltfügét. Imádom az aszaltfügét - az egyik "legnasibb" nasipótló. Két nagy almával bezzeg mennyivel jobban jártam volna, de arról az utóbbi idők tonnányi csokija után nehezen hitettem volna el magammal, hogy az édesség.

Délelőtt egy csomag füge még csak-csak, na de ezután bekattantam. Megőrültem, úgy vágytam arra a péksütire. Elképzeltem, hogy milyen lenne megeszegetni egy kávéhoz. Az órán filmet néztünk- nem érdekelt, helyette a fejemben nézegettem ahogyan szétomlik az édes levelestészta a számban és folyik ki a töltelék. A gyakorlatban persze semmilyen ízt és állagot nem fedeztem volna fel, két másodperc alatt befaltam volna, egy nyelésre. Nagyon ment a küzdelem, de kibírtam. Folyamatosan érveltem mellette és ellene, tulajdonképpen hazáig. Ma már úgyis mindegy. De a péksüti hizlal a legjobban. Úgyis akartam inni kávét, ahhoz meg mennyire illik. Nem akarok olyan kövér lenni, mint ő. 

41 kilósan is simán tartottam péksüti-napot. De most nem vagyok 41 kiló. 

A csodán múlt, hogy kibírtam.

Egy éve ilyenkor 43 kiló voltam, és egy szem ropit nem voltam hajlandó lenyelni. Nem ettem csokit, sütit, bármilyen édességet, soha nem bűnöztem. És ami a legfontosabb: nem számoltam a kalóriákat. Nem érdekelt, hogy mennyiség azokból az ételekből, amiket engedélyeztem magamnak. Úgy gondoltam, bátran megehetek egy nap 12 almát is akár. Nem tudtam elviselni az éhséget, nem koplaltam. Bármelyik este lefekvés előtt gond nélkül elrágcsáltam egy fél jégsalátát, vagy egy csokor retket, mert tudtam, hogy attól egy gramm hájam nem lesz. Elvek szerint ettem - az érdekelt, hogy mi az ami hízlal és mi az, ami nem. Pl nem voltam hajlandó semmit lenyelni, amiben volt liszt. Aztán május végére vége lett a kitartásomnak - és evvel a 42,5-43 kilómnak, és új,iszonyat szoros barátságot kötöttem a csokival, amit előtte majdnem egy évig nem ízleltem. Pár hónap és hopp ott voltam 48-nál, és eljött a szeptember és vele együtt elértem az addig sosem látott 52-őt.

 

Egy éve ilyenkor májusban Anyukám állandóan ellenőrzött: minden nap részletesen be kellett számolnom arról, hogy mit ettem. Ordibált velem, ha a zöldséget nem olívaolajon serpenyőn, hanem a mikróban párolom. Hazajött a munkából, és lecsekkolta a hűtőt, hogy mit ettem. Azt mondta, agybeteg az olyan ember, aki kitalálja, hogy nem hajlandó enni pár szelet rántotthúst a családi ebédnél. És ezt a végtelenségig tudnám folytatni. Állandóan küzdöttünk.

Ma már le se hív ebédelni, ha rántotthúst készít. Megdicsér a kreatívságomért, hogy mennyi mindent el tudok készíteni a mikróban. Megkóstolja, elismerően biccent, hogy finomat főztem. Nem hív le reggelizni, tudja, hogy én külön eszem. Nem kérdezi meg este, hogy mit ettem napközben.

Pedig nem voltam soványabb (sokkal. vagy mégis?). Vajon mitől fordult így a kocka? Februárban, amikor az akkori 43-44 kilómmal elégedetlen voltam, egy vizsgálat után a háziorvosom kifejezte aggodalmát a szüleimnek, hogy figyeljenek rám - lehet, hogy anorexiás vagyok. Apukám nagy bizalmasan leültetett, és elmesélte mit mondott neki az orvos. Jaj ez hülyeség Apu. Figyelj, hadd kérjek valamit: Anyunak ne mondd el, tök feleslegesen aggódna.

Már késő Claire, elmondtam neki is. 

Vége, mindennek vége, állandóan tömni fognak - gondoltam magamban,

és ekkor pont betoppant Anyu, és mondtam neki lazaságot magamra erőltetve, hogy na hallom mivel ijesztget titeket az orvosunk. 

Hát igen, szerintem is túl sovány vagy. Majd ment minden tovább. Soha nem tértek erre vissza.

Claire csinálja okosan, kibírja, hogy este már csak üres sóskaleveleket rágcsálgat - hangzott el pár napja. Egy  éve ilyenkor mérgesen kiabált volna velem ugyanezért.

Örülök is, meg nem is. Egy biztos: sehol nem tartok.

500

500 és nem több. Nem okosan, mer az összes nyamvadt kalória a reggeli sütiből fog összeállni, amit már tegnap ezért nem kóstoltam, de a lényeg, hogy nem lesz több. Késő estig suli. Ki kell bírnom. Kibírom.

Fátylat rá

Sok értelme volt tegnap lerágnom a körmeimet - ma van mit kenegetni. Szeretek kenegetni, szeretem babusgatni magam. Levettem az összes gyűrűmet az ujjaimról - csúnya kéz nem érdemel díszítést. Mire begyógyul teljesen, már minimum két és fél kilóval könnyebb leszek, nem kell akkor már szégyellnem a testemet, mehetnek rá újra a csilli-villi ékszerek. Talán addigra a bőröm is rendbejön, azon tényleg csak a diéta segít. Égből kapott segítség lehetne, hogy allergiás vagyok szinte minden mesterséges anyagra, ennél könnyebben nem juthatnék csoki-eltiltáshoz - mégis, nekem ez se elég. Bár most Őfelsége Rogyionsága van annyira taszító, hogy picit bízzak magamban. Nem, magamban sosem bízhatok. Anyu nézd meg a bőrömet, undorító akaratgyenge ember vagyok, nem bírom ki, hogy ne egyek olyat, ami árt. - Drágaságom úgy sajnálom, de nézd csak mit hoztam, együk meg gyorsan, ma már úgy is mindegy, holnaptól majd kidiétázod... Ennyit a szülői segítségről. Pedig nem dolgoznak ellenem, és nem hibáztathatom őket, annyi zöldség-gyümölcs ellátmányt kapok tőlük, amennyit csak álmodni lehet - az meg, hogy én kelkáposzta helyett palacsintát sütök, csakis én saram.

Nem állok jövő héten mérlegre. Helyette koplalok (igen, ezt most betartom). Ha sokat mutat a kijelző, akkor belémszáll a minden mindegy, ha meg keveset (amire most sajnos esély se lenne), akkor jön a 'nem is vagyok olyan kövér, minek koplaljak'-érzés. Btw ma családi "fast"-nap van! Az ünnepi reggeli (amiből ez egyszer kivontam magam) után hallom a konyhából kiszűrődő panasz-hangokat - Jaj istenem mekkora hasam van, ma már nem eszem semmit. - Én se, szörnyű mennyit reggeliztünk. - Egy könnyű levest se főzzek akkor indulás előtt? - Nem, ma már ne együnk. 

Én meg tartok velük. Bingétől másnaposan, zsírtól dagadva.

Amúgymeg: ki vonná kétségbe a  vizsgaidőszak előtti szénhidrát- és zsírfeltöltődés szükségességét. Csak ennyi történt. Egyszeri és utolsó betankolás.

Csácsogó önsajnálat

Öngyűlölet. Rotyogó háj. Soha le nem kaparom. Mélypont. Összetörném a mérleget. Semmire nem lehetek büszke. Nincs soványság. Volt, de elveszett. Tekerjük vissza az időt. Soha nem megyek sehová. Soha le nem veszem a ruháimat, nem akarom, hogy lássanak.  El akarok bújni. Egy hétig bírni. Légyszi. Hadd ne kelljen addig mérlegre állnom. Tönkretettem magam. Szétkapartam a körmöm. Elrejteném mindenem. Hogy néz ki a bőröm? Hogy leszek újra sovány? Nem akarom, hogy észrevegyenek.Senki nem segít. Zárjanak be, ne adjanak enni.

Mamma Mia...

Gyűlöletes binge. Nem volt vége, nincs vége. Nincs tetőpont, egy pillanatig tartó jóllakás se. Nincs jó rész, nem kaptam boldogságot a finomságoktól. Meg se éreztem. Ott ültem, körülöttem sütemények, mindenféle, végtelen tálcahegyek, vegyél, egyél. Faltam, habzsoltam. Nem szégyelltem magam, néha azért körbenéztem, mielőtt elvettem egy újabb szeletet, hátha épp elkapok egy pillanatot, amikor mindenki másmerre néz. És ha nem veszik észre, hogy újra és újra veszek, akkor talán azt hiszik, hogy még ugyanazt nyammogom. Nem, dehogy hiszik. Láttam, hogy az egyikőjük észrevette, hogy azt az ökölnyi nagy kockát két harapással eltüntetem. Nem vettem elég bő ruhát, mindenkinek feltűnik, hogy majd ki pukkad a hasam. Nem érdekel, nem tudok leállni. Nem tudtam leállni, nem volt vége. Azért lett vége, mert megijedtem, hogy gyorsan ver a szívem, féltem, hogy elájulok, hogy bajom lesz. Nem tudtam beszélgetni, mert folyamatosan az sütis asztalokat néztem. Undorodom magamtól, de ez betegség. Falásroham. Miért nem lehetek anás? Miért ez a szar mia jutott nekem? Egy elcseszett zabagép, aki hányni se tud, a hashajtóktól pedig fél. Nem haragszom magamra, sajnálatot érzek. Ez egy betegség, ki akarok gyúgyulni. Doktor Úr, nem tudok jól lakni, mit tegyek? Dehát maga olyan sovány, egyen annyit, hogy jól lakjon. Nem érti: megehetnék egy disznócsordát, akkor is éhes maradnék.
Nem, én nem éhes vagyok, hanem őrületesen vágyom édességre. Eszem rendesen, nagy adag halat nagy adag párolt zöldséggel, és próbálom elhitetni magammal, hogy most ez volt az ebéded és jól kellett laknod, bízz bennem, jól laktál, és ott mocorog bennem, hogy de valami édeset. Ez az egész az édesről szól. Le kell szoktatnom magam. Napok telnek el almával. Mert az édes. És ha már eszem, az édes legyen. Akkor minek ettél pogácsát? Mert jól akartam lakni. Zabagép, fúj, undorító, köpni kell.

Holnap fast. Holnapután csak a reggeli kávémhoz egy szem valami. Hétfőtől 50 napos -addig csinálom, amíg nem mutat a mérleg 40 kilót. Most még Makó - Jeruzsálem táv. És nem állhatsz rá a mérlegre, csak ha megcsináltad az első hetet. Nem, ez most más terv, mint eddig. Bőven van akkora undorodás magamtól ,hogy képes legyek. Ha kételkedsz, nézz rá a combodra. Na ugye.

Nem érdemelsz semmi dicséretet, és ennél nem tömhetted volna ki jobban a gyomrod, de tény: nem vettél magadnak édességet (ejjha, nem költöttél pénzt a hájadra, hanem ajándékba kaptad .. HA HA hát ez tényleg sokkal jobb!) kibírtad, hogy ne ugorj be a boltba azért a kedvenc csokiért. Pedig egész hazaúton ott motoszkált benned. Tudod miért nem vettél? Mert féltél, hogy nem tudsz majd hazamenni. Igen, féltem, hogy összeesem, hogy zsírszindrómával kórházba kerülök. Hát őt miért hozták be? Mert egy disznó, majdnem leállt a szíve, szétnyomta a ránehezedő emésztésre váró sütemény.
Ne is reméld, hogy elgyengülsz a zabálástól. Olyan tempóban nyomtál le egy rövid hegymászást még este, mint még soha. Remélem holnap ugyanilyen intenzitással fogsz edzeni. Nem féltelek, ennyi zsírtól nagyon jól fog menni. Te kis szénhidrátbomba. Ja, hogy még van más érdemed is? Hogy itthon nem folytattad az evést? Komolyan erre vagy büszke? Na menj szépen aludni, te kis oriási szerencsétlenség.

40-ig most nem állsz meg, akkor sem, ha nem akarod. Akkor sem, ha neked mindegy. Mert neked mindegy, az a lényeg csak, hogy zabálj. Nem tudsz nem-evésre gondolni, csak evésre. Cseréld le a ruháidat és élj boldogan kövéren. Nem szeretnéd? Akkor csináld azt, amit mondok.

Te skizofrén.

Túl egy ponton

A bingéknél is jobban utálom a binge-utáni napokig tartó letargiát - ami csak akkor múlik el, ha visszajön a reggeli horpadt has. Addig folyamatos gyötrődés, hogy undorít a testem, hogy utálom magamat amiért én teszem gusztustalanná. Nagyon szeretnék eljutni oda, hogy ezek a napok eléggé elriasztó emlékek legyenek ahhoz, hogy eszembe ne jusson felfalni pár tábla csokit fagyiöntettel. Ma gondoltam egyet edzés után és bezabáltam magoskiflivel, 11-ig lerendeztük, volt hozzá nem kevés light joghurt, kis paprikás tojás, stb stb stb. Persze mosom kezeimet, nem én tehetek róla, nyilván csak azért nem sikerült megállnom ott, ahol terveztem, mert előtte az egyik családtagom aggódva megkérdezte, hogy tényleg csak ezt az almát akarom reggelizni, mire dühömben, hogy miért szólnak bele már megint, hogy mit eszem, elvesztettem a nemlétező önkontrollomat, tessék, akkor zabálok, és mindenki örül. Vagy talán mégse mindet, mert ez egyszer nem nyúltam a csokiért, se a csokit pótló lekvárért, se a lekvárt pótló banánért. Sőt, a mai nagymennyiségű CH ellenére a legutóbbi XXXL bingém óta sikerül szépen lefele kúsznom a súlyommal, aminek a tegnapi kihagyhatatlan ünneplés se tett keresztbe  - amikor nem maradhatott ki két szelet dobostorta sem, de rávettem nagy nehezen az agyacskámat, hogy nem igen érdemes aznap bármi mással kitömni a kis gyomromat.  Amúgy, az utóbbi időben annyi édességet ettem, amennyit a nálam 30-40 kilóval nehezebb, u.n. túlsúlyos emberek szoktak, szóval hathatnának rám olyan észérvek is, hogy ebből cukorbetegség lesz, ha nem csinálok valamit az édesség-éhségemmel.

Terv az van bőven, íme: ha nasi, akkor gyümölcs, ha gyümölcs az délelőtt, ha délután, akkor zöldség és fehérje. És mindent mértékkel. Bizony -bizony.

Fogd meg! Tartsd meg!

Pont egy hete, hétfőn volt a legnagyobb borulás, amikor azt képzeltem, hogy majd biztos kibírom, hogy egész nap nálam lesz egy tepsi diós-mákos rétes, amit egy buliba készültem elvinni, és előtte nem lett volna időm hazaszaladni érte. Volt egy pillanat, amikor hangosan felnevettem, hogy egyáltalán megfordul a fejemben, hogy azok után, hogy előző délután megettem 4 hatalmas muffint és két szelet tortát, mégis nem hagy nyugodni a gondolat, hogy kivegyek egy "kóstolót". Majd a következő pillanatban mindössze kilenc kocka tűnt egymás után... Miközben ettem (és borzalmas gyűlöletet éreztem magam iránt), rá kellett jönnöm, hogy ez az íz semmi a kedvenc csokimhoz képest, úgyhogy gyorsan be a boltba - "most már úgyis mindegy". Ilyen is rég volt: sósat is vettem, de csak hogy jobban essen az édes. Na persze. Aztán a bulira akkora lett a hasam, hogy a kabátomat se mertem levenni (hehe, kabát? írom ezt kis sortban és atlétában). Próbáltam enni, de nem ment -jó azért pár falat lecsusszant, ekkor már féltem hogy mentővel visznek el miután széthasad a gyomrom. Mire hazaértem, felszabadult egy kis hely, tehát nem volt elég és megvacsoráztam, bocsánat: bezabáltam. No ez volt az az a nap, amihez hasonlót akkor alkottam utoljára, amikor a ma reggeli méréshez képest 12 kilóval voltam több.

Aztán másnap nem ettem egész nap semmit. Szerdán már rendesen, de délután 2-kor befejeztem. Csütörtön, pénteken és szombaton próbáltam koplalni, de ez sajnos csak korlátlan alma-répa-túró-evést takart. Vasárnap egyszer ettem dél körül, de abban volt két tábla csoki is. Hétfőn megint koplaltam (magamhoz képest). Ma meg megint ott vagyok, ahol szerettem volna, 41-nél. Nem tudom hogy csináltam, de próbálok nagyon hálásan viselkedni és nem elrontani többet.

"Nézd csak, neki talán még nálad is vékonyabb a combja"

"Hú, ez a lány biztosan anorexiás. Van közöttünk minimum 10 kiló."

"10? Dehogy van annyi. Nézd meg a karját, az ugyanolyan, mint a tied"

Bárcsak. Pedig nem akarok betegesen sovány lenni. De nekem kerek és "van mit rajta fogni"- combom van és széles csípőm. És mellette töpszli alacsony vagyok. Szálkásabb akarok lenni. Sokat mozogni és elhagyni a zabarohamokat. Normálisan enni, mértékkel. Nem akarok 3-4 kilónyi ingadozást hétről-hétre. Most ezt a 41-et nem eresztem el.