n o m o r e f a t: Csácsogó önsajnálat

2012. május 12.

Csácsogó önsajnálat

Öngyűlölet. Rotyogó háj. Soha le nem kaparom. Mélypont. Összetörném a mérleget. Semmire nem lehetek büszke. Nincs soványság. Volt, de elveszett. Tekerjük vissza az időt. Soha nem megyek sehová. Soha le nem veszem a ruháimat, nem akarom, hogy lássanak. El akarok bújni. Egy hétig bírni. Légyszi. Hadd ne kelljen addig mérlegre állnom. Tönkretettem magam. Szétkapartam a körmöm. Elrejteném mindenem. Hogy néz ki a bőröm? Hogy leszek újra sovány? Nem akarom, hogy észrevegyenek.Senki nem segít. Zárjanak be, ne adjanak enni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

hájból elégtelen

Enni és fogyni - úgy tűnik, ezen a blogon e kettőből áll a fejbelsőm. Egyszerű evés-napló, elszámolás a kalóriákkal, tervek, vágyak és küzdelmek a bingék soha véget nem érő rabságából.

Evészavarom viharos és mégis sablonszerűen egyszerű történetét anorexiásként kezdtem, majd miután a néhány évnyi koplalást az akaraterőm feladta, sok-sok éven át falásrohamokkal küzdöttem: végtelen ételmennyiség befogadására alkalmas gyomrom lett. Míg pálcika vékonyan képes voltam heti 5-6-7 kiló súlykülönbséget elérni, addig mire a koplalást végleg elengedtem, és helyére került a konstans zabálás, illetve jobb esetben az egészséges ételek masszív evése, megszűnt a súlyom ingadozása, beálltam egy erős, a sok mozgástól viszonylag izmo0s, ám itt-ott jelentősen zsírosabb testre. Az utóbbi néhány hónapban mégis történt valami, leadtam 3 kilót, igen, mindössze hármat, de több, mint három éve képtelen voltam ekkora súlyváltozást elérni lefelé. A kicsit karcsúbb test visszahozta a blogolás vágyát, fogadjátok szeretettel.