2012. május 1.

Fogd meg! Tartsd meg!

Pont egy hete, hétfőn volt a legnagyobb borulás, amikor azt képzeltem, hogy majd biztos kibírom, hogy egész nap nálam lesz egy tepsi diós-mákos rétes, amit egy buliba készültem elvinni, és előtte nem lett volna időm hazaszaladni érte. Volt egy pillanat, amikor hangosan felnevettem, hogy egyáltalán megfordul a fejemben, hogy azok után, hogy előző délután megettem 4 hatalmas muffint és két szelet tortát, mégis nem hagy nyugodni a gondolat, hogy kivegyek egy "kóstolót". Majd a következő pillanatban mindössze kilenc kocka tűnt egymás után... Miközben ettem (és borzalmas gyűlöletet éreztem magam iránt), rá kellett jönnöm, hogy ez az íz semmi a kedvenc csokimhoz képest, úgyhogy gyorsan be a boltba - "most már úgyis mindegy". Ilyen is rég volt: sósat is vettem, de csak hogy jobban essen az édes. Na persze. Aztán a bulira akkora lett a hasam, hogy a kabátomat se mertem levenni (hehe, kabát? írom ezt kis sortban és atlétában). Próbáltam enni, de nem ment -jó azért pár falat lecsusszant, ekkor már féltem hogy mentővel visznek el miután széthasad a gyomrom. Mire hazaértem, felszabadult egy kis hely, tehát nem volt elég és megvacsoráztam, bocsánat: bezabáltam. No ez volt az az a nap, amihez hasonlót akkor alkottam utoljára, amikor a ma reggeli méréshez képest 12 kilóval voltam több.
Aztán másnap nem ettem egész nap semmit. Szerdán már rendesen, de délután 2-kor befejeztem. Csütörtön, pénteken és szombaton próbáltam koplalni, de ez sajnos csak korlátlan alma-répa-túró-evést takart. Vasárnap egyszer ettem dél körül, de abban volt két tábla csoki is. Hétfőn megint koplaltam (magamhoz képest). Ma meg megint ott vagyok, ahol szerettem volna, 41-nél. Nem tudom hogy csináltam, de próbálok nagyon hálásan viselkedni és nem elrontani többet.

"Nézd csak, neki talán még nálad is vékonyabb a combja"
"Hú, ez a lány biztosan anorexiás. Van közöttünk minimum 10 kiló."
"10? Dehogy van annyi. Nézd meg a karját, az ugyanolyan, mint a tied"

Bárcsak. Pedig nem akarok betegesen sovány lenni. De nekem kerek és "van mit rajta fogni"- combom van és széles csípőm. És mellette töpszli alacsony vagyok. Szálkásabb akarok lenni. Sokat mozogni és elhagyni a zabarohamokat. Normálisan enni, mértékkel. Nem akarok 3-4 kilónyi ingadozást hétről-hétre. Most ezt a 41-et nem eresztem el.

Nincsenek megjegyzések:

Bivalyerősnek érzem magam, ha a súlyvesztésre gondolok és igyekszem nem lelombozódni arra gondolva, hogy ha egyszer le is fogynék ne adj I....