Being plan-ative and hungry...

Mindig megbánom, amikor nagyon elmélyedek a többi fogyós blogban. Elborzasztanak az öngyilkos hangulatú beszámolók a fogyás sikertelensége miatt, nyomasztanak a depressziós posztok. Lehúznak. Én vidáman szeretnék fogyni, és nem szeretném magamról azt állítani, hogy egy ED-s közösséghez tartozom. Persze, állandóan csak a fogyás foglalkoztat, de mégis, amíg megtartok egy határt, aminél lejjebb nem adom, addig hiszem, hogy csak mániákus bolond vagyok, és nem étkezési zavaros. Nem akarok belebetegedni a kilószámolgatásba. Hiszen pont azért csinálom az egészet, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Hogy szeressem magamat.

Sovány vagyok és nem kell fogynom tovább. Igen, ezt gondolom. (Hékás, pont itt pár mondattal feljebb még arról írtál, hogy fogyni akarsz. Csak szólok, hogy egy zűrzavar van a fejedben!). Ha nem akarok fogyni, akkor miért ettem kedden 100 kcalt, tegnap meg miért alig több, mint 400-at? Jó igen, tetszik az a 41 kiló. Meg azért is kell vigyáznom a súlyomra, mert zabarohamjaim voltak az elmúlt hetekben, és nem merek enni, mert félek, hogy elfajul. Mert mindig elfajul 'ha már lúd, legyen kövér"- alapon, tehát jobbnak érzem, ha most kicsit beszigorítok, hogy véletlenül se csábuljak el. Lelkiismeret furdalást érzek mert 8 nap alatt 4-szer ettem magam a rosszullétig, és úgy képzelem, hogy szó szerint csak a nulláról tudom felépíteni a normális evést. Hogy előbb ezt le kell "böjtölnöm", hadd használja fel a szervezetem anélkül a sok plusz-energiát, hogy rásegítek még energiával. Előbb fel akarom számolni a zabarohamjaim által okozott zsírt, és majd utána tudok normálisan enni. Rettegek a hájtól. ( És ezek után még mindig azt állítod, hogy nem vagy ED-s? HA HA HA!)

Az a célom, hogy képes legyek arra, hogy amikor közös evés van itthon, hetente egyszer-kétszer, olyankor egyek a családdal, és azt, amit ők is esznek. Hogy le tudjam tenni a villát, úgy, hogy ettem egy keveset. Itt van a képen egy normális mennyiségű kaja. Ezt így megenném, és utána kész. És nem híznék tőle, mert ennyi ételtől nem hízol meg. Egy dologtól hízol: ha zabálsz. 

Vagy, tegyük fel, Anyu csinál rántottkarfiolt sajtöntettel, és akkor én nem  rávágom, hogy "nem mert fúj hízlaló olaj" és "nem mert fúj zsíros sajt" , hanem ennék belőle egy normális (kisebb) adagot és utána köszönöm, elég volt. Mert ilyen nagyon ritkán van. Vagy megeszem szinte a család elől mindet, és még utána úgyis mindegy-alapon széttömöm a fejem amivel csak lehet, vagy pedig le se megyek a konyhába mert "Anyu tudod hogy nem eszem olajbansültet". (Amúgy utoljára 2011-ben ettem utoljára az itthoni "rántott"-ételekből). És ez mekkora hülyeség már, hiszen képes vagyok nemet mondani ezekre a kajáknak, és helyette befalni hatvanszor ennyi zsírt, csak épp csoki-formában.)

De ez csak a hétvégi közös evésekről és ünneplésekről szól, hogy meg szeretnék tanulni mértékkel enni "normális" (vagyis hízlaló) kaját. Amúgy persze, hogy maradok a zöldségnél, gyüminél, sovány tejtermékeknél, csirkemellnél, halnál, mert hízni nem akarok, és ezektől nem is fog rajtam hájréteg képződni. Sőt, még azt is remegve, de állítom, hogy elviselek plusz két kilót is, ha az tiszta izom, nem pedig muffin top. Régebben - két éve, még simán képes voltam arra, hogy egyek egy gyrost ebédre, és utána már mást ne. Nem voltam ilyen csontos mint most (dehogy vagy csontos, inkább virslicombú!), de nem volt rajtam egy gramm súlyfelesleg sem. Most meg egy gyros olyan áthágásnak számítana a kis zavaros fejemben, hogy kezdődne a falásroham utána.

Szóval én csak azt szeretném , hogy időnként ne bingék törjék meg ezt az egészséges evésmenetet (amihez a drága szüleim tökre asszisztálnak, csak érthető okokból azt nem tudják elviselni, amikor koplalok - én meg persze szégyellném bevallani, hogy milyen bingék előzték meg a koplalást), hanem pl egy kellemes közös ebéd a családdal, aminél képes vagyok mértékkel enni.

mérték

A húsvéti vacsora lesz az első ilyen próbám, ahol megmutathatom, hogy képes vagyok nem zabálni, hanem enni. Szép lassan falatozgatni, annyit, amennyi egy sovány lányhoz illik. Addig meg: "tudod Anyu, hogy én nem eszem meg a húsleves levét, úszik a zsírban, nem látod???". 

Én mindent kitaláltam. Emiatt ne aggódj. Neked csak tartanod kell magad hozzá. Ma 41,5 voltam ébredéskor. Nem mondom, hogy nem örültem. 

Most tényleg elmész szórakozni a barátaiddal? Ó egek, mire készülsz? Nem vihetsz pénzt. Csak egy rágóra. Hogy azt rágjad, amíg a többiek tömik magukat. Megértetted?

Thinfatty

2 alma - 2 répa - ez volt tegnap. Azér' megdicsérni még nem foglak. Annyit zabáltál az elmúlt 8 nap alatt, hogy ha normális lennél, akkor egy hétig eszedbe nem jutna enni, hanem csak szenvednél a teltségérzettől, és az étel gondolatától is hányingered lenne. Ehelyett persze te egy dolog miatt szenvedtél: az éhségtől, mi mástól. És mi lett az eredménye? 42,5 ébredéskor. Majdnem két hétig csakis teli hassal produkáltad ezt a súlyt, de te mit csináltál? Eldobtad. Jól van, hadd gratuláljak. Küzdjél csak, hogy visszaszerezd.

Egész nap megállás nélkül terveket szövögettem. Hogy hogyan szoktassam rá magam a nem ill. kevés evésre. Hogy mi lesz hétvégén, amikor jön a heti csokiadag a házhoz. Hogy hány darab tojást fogok enni Húsvétkor. Hogy hány szaloncukrot ehetek majd Karácsonykor. Tébolyda.

Felszállt egy jó kövér lány a buszra a pasijával - aki viszont kis csontos cingárka volt. A lány elővett egy nagy rózsaszín fánkot a táskájából és átnyújtotta a fiúnak - Ezt neked hoztam, Édes. -

A fiú beleharapott egy aprót, majd a lány megkapta a várva-várt kérdést: Nem kérsz egy harit, Cukorfalatom?

Majd igen rövid habozás után: Najó, cuki vagy! - és a lány máris magáévá tette a fánk felét, végül közösen elnyammogták és arról beszéltek, hogy milyen kevés benne a töltelék. Én meg - mint valami perverz kukkoló- néztem őket. Undorított (na nem a fánk persze).

Olyan tipikus: a kövér lány, aki nem csak enni szeret, de etetni is nagyon.  


Na lássuk csak, mi van mára? 300? Hát hajrá!

Rontó Pál vagy!

Neked nincs akaraterőd! Tudod mid van? Muffin toppod! Ahelyett, hogy reggel összetetted volna a két kezed, hogy még mindig csak 42-őt mutat a mérleg, Te inkább lementél a konyhába és...

Nem bízom magamban. Pl nem merek úgy elindulni itthonról, ha van nálam pénz. Ma megkerestem azt, amit pénteken elvertem háj-építésre. Amikor kézhez kaptam, gyorsan elsüllyesztettem a táskám mélyére. Maradni akartam volna, nézelődni ebben a szép időben, de nem mertem. És bizony eljátszottam a gondolattal, hogy bemennék a boltba és csak úgy levenném a polcról a kedvenc csokijaimat. De nem, te olyan ügyes voltál, hogy helyette hazajöttél és az itthoni készletből dézsmáltál! Ha-ha, egy vicc vagy. Legalább olcsón megúsztad.

Tudom, hogy eljutottam odáig, hogy a pénzemet nem szórom kajára. Tudom. Ez a péntek kivételes volt, egy barátomat ünnepeltük, megbeszéltük, hogy pikniket rendezünk a szabadban, és ez fajult el. Azért ez nem ugyanaz, mint amikor gondolok egyet, és csakúgy elmegyek itthonról a sarki ABC-be, csak azért, hogy a rosszullétig zabáljam magam csokival. És vannak más jó irányú változások is: képes vagyok befalni akármennyi édeset, de ez eléggé leszűkült csokira, azt vettem észre, hogy a kekszek, édesitalok, fagyi és édes péksütemények nélkül elég jól megvagyok (nem azt mondom, hogy nem vágyok rájuk, de amikor van itthon nápolyi, fonottkalács, gyümölcsjoghurt, vagy bármilyen édes ami nem csoki - ezeket könnyen kibírom, míg a csokinak egyelőre nem tudok ellenállni). És ami hibátlan: minden ami sós, hidegen hagy. A meki, a gyros, a pizza nem kísértés. Húst alig eszem, nem hiányzik. Felvágottat évek óta nem. Vmi finomabb (zsírosabb) sajtot szívesen bekapnék néha, a cottage-cheese már uncsi, de ennek sem nehéz ellenállnom. Hála az égnek, így mértéktelen kenyérevés sincs már. Meg az sem játszik már, amikor az édes mellé muszáj volt valami pogi, hogy mégjobban csússzon az édes.

Nade az érdemeim mellett azért beszéljünk arról is, hogy ma megettem egy tábla csokit. Előtte próbálkoztam avval, hogy kiwivel elégítsem ki az édességéhségemet, ami azóta nem hagyott nyugodni, amióta  megláttam a konyhaszekrényben, hogy a szüleim a kedvenc csokimból tankoltak be hétvégére, mint minden hétvégén. A kiwi nem működött, édes se volt. Akkor talán egy narancs. Nem jó, ennek sincs csoki íze. Na akkor még egy banán belefér, még mindig jobb a csokinál. Hát tévedtem. Addig nem nyugodtam le, míg nem kapta meg a csokit. Mekkora egy állat vagy! Undorító! Jobban jártál volna, ha kihagyod előtte azt a sok gyümit, megetted volna a táblácskádat, és akkor így 600 kcal körüli nappal zárhatnál.

erre hajtasz?

Amúgy érdekes a bőrömön tapasztalni, hogy mennyire nagyon energiával működünk, mint bármelyik szerkezet ezen a világon. Az ember egy újratölthető elem. Amikor tele(ill.túl)töltöttem a testemet zsírral/szénhidráttal, olyankor egy duracell-nyuszivá változom, életre kelek. Mostanában nem volt ritka az olyan ébredés, amikor féltem, hogy mire sikerül eljutnom a konyhába reggelizni, összeesem. Ma pedig láss csodát: arra ébredtem, hogy futni vágyom, és rekordot is nyomtam le. Persze inkább lennék gyengébb, ha az elmúlt napok zabáit visszacsinálhatnám.

Jön a húsvét, és aznap reggel nem akarok 41-nél több lenni. Egy dologgal sikerülhet, hogy ne a hájasodás legyen az új tendencia: ha ráveszem magamat az 50 napos diétára. Igaz, hogy legutóbb egy hétnél se bírtam tovább, de az-az egy hét nagyon sokat használt a súlyomnak, és utána viszonylag hosszú ideig elmaradtak a bingék.  Ha akkor nem kezdtem volna bele az 50-naposba, ma nem 42 lettem volna még reggel (...azóta kitudja mennyi). Nem kell ezen gondolkoznom, hogy csináljam-e. Fogd fel úgy, hogy kell és kész. Jön az április, itt a tavasz. Szép akarsz lenni. Nem akarod szégyellni a tested az utcán. Sőt, imádod mutogatni magad. Majdnem egy évbe telt erre a súlyra visszajönni, becsüld meg a munkádat. Ne akarj hájat, légyszi. Ha folytatod, hogy így eszel, hájas leszel. Itt a tavasz. Csinálod a diétát. Az elején fog fájni a koplalás, de majd hozzászoksz. Lesznek majd kivételes napok, de nem binge napok, érted? Hanem olyan napok, amikor majd lazítasz. Családi ünnepek, húsvét, stb. Olyankor majd mindig mértékkel fogsz enni. Nem veszel magadnak az utcán édességet, evvel nem lesz gond mostmár. A kenyérről leálltál, ki szoktad bírni a reggeli két vékony szelet teljeskiörlésűvel. Fog ez menni neked, ne viccelj. Van akaraterőd. Ne hagyd cserben magad. Csak mindig nagyon tervezd el a mikor-mennyit. Majd megöregszel és jöhet az a háj. De ne rontsd el azt, ami tökéletes is lehetne. Tényleg annyira csak rajtad múlik. Egy kis akaraterő, semmi több. Nyomás!

No more fat! Ok?

Előlről...

Már egy hónapja nem írtam, kitöröltem a bejegyzéseimet, és elterveztem, hogy nem folytatom. Ellepte az agyamat, el akartam kicsit szakadni ettől. Persze nem teljesen, de annyira igen, hogy ne féljek. Abbahagytam a számolgatást, de titokban folytattam. Úgy tettem mint akit nem  érdekel, de azért oda-oda figyeltem.

Már két hete 42 kilót mutat a mérleg. Ma kicsit kevesebbet. Ma kicsit majdnem elájultam amikor kikeltem az ágyból. Ma kicsit megijedtem. Ma kicsit nagyon bezabáltam. Ma nagyon bezabáltam.

Családi nap volt, öröm, tavasz, finomságok. Binge volt, rendes binge, és talán ezért is írok újra. Mert nem akarom, hogy mégegyszer ilyet csináljak. Nem csak a hízás miatt. Hanem mert ez nem normális. És én normális akarok lenni.