-Miért nézel? -Nem, nincs semmi. -Naa, láttam, hogy nagyon megnéztél. -Jó hát ha tudni akarod: azt néztem, hogy olyan lotyósan nézel ki. Köszönöm, Család. Ma egész nap a Balatonon voltam, este pedig haverokkal. Két Szamos-finomság a parton, egy tökéletes pillanatban. Nem fogom megbánni. De az önundor egészen magas szinten elhatalmasodott felettem. Leköpném a tükörképemet- sokszor ezt érzem. Nincs okom most semmi jóra.

Sokadik új kezdet

Ocsmány agyelborulós zabás napokon vagyok túl. Amikor nem számít senki és semmi, hogy épp kivel vagy, hogy épp mire kéne figyelned, hogy épp rád figyelnek, amikor nem élni akarsz, csak enni. Három napja tocsogok az izzadságban alvás helyett. Ma igenis vége lett, próbálom elhinni, miközben félek, hogy mégsem. De ma délután összeszedtem magam, és két hatalmas adag fagyi (már egy hónapja vártam a pillanatot, hogy visszamenjek abba a cukrászdába, ahol egyszer egy i.teni nutellás fagyit ettem, erre ma csak valamilyen csoki ízű volt, nem tudtam elolvasni a kis tábláról milyen csoki, és amint belenyaltam rájöttem: chillis. Hát ennyire még sosem fürödtem be fagyival, iszonyat volt, mintha erőspistát tettek volna bele - persze katonásan mind megettem.) egy nagy zacskó ropi, egy palacsinta és egy óriás müzli szelet után elmentem edzeni. Két órát hajtottam magam, teljes erővel, semmi másra nem gondoltam, csak hogy nem tudok másképp adózni, muszáj minden beleadnom. Üzemanyagként tekintek a gyomrom tartalmára és a feleslegemre. Azt gondolom, hogy sikerülhet szépen lassan felhasználnom, felélnem a tartalékaimat -ha sokat edzek, gyorsabban, ha keveset, lassabban. Szombaton edzésen az egyik lány megszólított a teremben, hogy "ugye te nagyon sokat fogytál az elmúlt időszakban?". Miközben tényleg nem. Rekordsúlyomon vagyok, most este 57,5. Nem tudom milyennek láthatott régebben, de nagyon elszégyelltem magam. A főnököm egy idősebb hölgy és mindig ott az asztalán egy guttalaxos üvegcse. Ha tudnátok mekkora a kísértés...

Ki tudna ellenállni egy hideg grapefruitos sörnek ebben a tikkasztó hőségben, pláne, ha az Andrássyn osztogatják, miközben folyik rólad a víz a 30 fokban. Én bizony nem, így kissé bűnössé varázsoltam az addig "tisztának" nevezhető napomat: edzés, fehérjepor és 20 deka csirkemell zöldséggel. Elég visszafogott a tegnapi fishmac menü ajándék mcfreezzel, majd mcwrap menü ajándék mcfreezzel, két tábla csoki és néhány sajtosszendvics után. Reggel 56,5 (v.ö. két nappal ezelőtt 54,0 kg), egész nap felpüffedt arc, húsos kar és láb. Undorodtam a látványomtól. Egészen biztos vagyok, hogy nincs olyan ember jelenleg, akinek én ne egy kerekded, elhízásba hajló lány lennék. 52 kiló az első station, nagyon várom, mert akkor már felvehetem az egyik kedvenc ruhámat. 50 alatt pedig pezsgőtbontok. A main goal 45, ennyi voltam egész életemben, még az evészavarom előtt. De ezek most csak álmok. Nembaj, ez volt az első nap, 4 után nem ettem, 1000 kcal alatt, édesség és pékáru nélkül.

Párszázas

200 forint egy tábla Milka minden kínainál. A legkedvesebb péksütim, a Mlinar túrós burek 300 forint. 200 forintért a Móricz Pizzakingben kapsz egy tök nagy szelet pizzát (én nem vagyok ínyenc, nekem az nagyon ízlik). Az Aldiban egy kiköpött Magnum ízű és méretű pálcikás fagyi 80 forint. Ugyanitt, "sajátmárkás" cornetto szintén ugyanennyibe kerül. A mekiben 1000 forintból 3000 kalóriát simán magadba tömhetsz. És amikor megyek A-ból B-be, lépten-nyomon ezek az olcsó hízások kísértenek. Ma elbúcsúztam a szarkajáktól. 60 nap és indulok. 60 nap gabona és cukor nélkül. 60 nap 4 után nem evéssel. 60 nap 1000 kcal alatt. Megcsinálom.

Igérem, mindjárt tanulok, bár a több napja tartó 5, max 6 órányi alvások után legszívesebben engedném lecsukódni a szemem már most, koradélután. Arra ébredtem hajnalban, hogy mindenem sajog a fájdalomtól. Talán még soha nem edzettem ilyen keményen végig két hetet - hiába, ha vizsgára kell tanulnom, mindig szorgalmasan edzek -, és érzem magamon, hogy pihenő napért ordít a testem. Holnap mindenképpen megkapja, barátnős programot szerveztem, napozás a szabadban, fagyi, beszélgetés, de nem tudtam eldönteni, hogy egymás után két napig is megtehetem-e, hogy nem edzek. Az utolsó pillanatig küzdöttem a fáradtságtól mozdulni is alig képes testemmel és a mérleg kijelzőjén olvasott számtól (54) elkámpicsorodott lelkemmel. Elmegyek edzeni és előtte bedurrantom magam egy szelet pizzával. Nem lett belőle binge, nem kellett utána édesség is. Egy szelet 200 forintos pizza, aminek semmi köze az olasz konyhához, a legolcsóbb virsliízű sonkával és a legízetlenebb feltéttel, de mégis, jól esett. Az edzőm meglepően kezdte az órát - Ma regeneráló edzést tartunk. Lívia, tegnap edzettél? - Két hete minden nap. - Jó, akkor ez most rád fog férni. Senki nem izzadt le túlságosan rajtam kívül, csak rólam csurgott a víz a hatvan perces könnyűnek szánt edzés végére. Kérdeztem, miért. - Mert képtelen vagy lazán csinálni. Nem tudod elfogadni, hogy könnyíts egy feladaton, mindent sokkal keményebben és magasabb nehézségi fokkal csináltál, mint a többiek. Olyan jólesett, hogy így látja. Tudom, már mondtam, de az egyetlen része az életemnek ahol igazi sikerek érnek, az jó ideje csak az edzéseken történt meg. Hazamentem, és odatettem főzni egy óriási adag csirkemellet rengeteg zöldséggel. A zöldségre fetát. Bőségesen megebédeltem, desszertnek alma, és nincs lelkiismeret furdalásom. Még a pizza miatt se. Na jó, egy picit.

Nem mondhatom el senkinek - kiírom hát mindenkinek

Tegnap hatalmas bingébe fulladt a napom, (elég ha én) tudom az okait és látom magamon a következményét: másfél masszív kiló. Este úgy feküdtem le az "utolsó állomás", vagyis egy literes doboz fagyi betömése után, hogy ma nem lesz edzés, a lehető legtovább ágyban maradok, és a lehető legnyugisabb módon "kezelem ki", vagyis sok folyadékkal és minimális szilárd táplálékkal. Ehelyett persze a tudatalattim felébresztett pont tíz perccel azelőtt, hogy el kellett volna indulnom az edzésre, így gyorsan összekaptam magam és mégis a két órányi kemény izzasztást választottam. A buszt persze lekéstem, de egy jótevő lélek elvitt egy darabon autóval. Éhgyomorra széthajtottam magam, és farkaséhséggel haza is értem pár órával ezelőtt. A kedvencemet főztem ebédre, lazac, fetasajt és spenót együtt kisütve. Mellé sok saláta. Minden nap tudnám ezt enni, de ma az ízét se éreztem, a könnyeimtől pedig a gyönyörű látványa sem örvendeztetett meg. A testvéremmel összevesztem, egy óvatlan mondatommal a lelkébe tapostam és bosszúként megannyi hasonló megjegyzéssel torpedózott. A jellememről és az elszaródott lelkemről. Most ezt kiírtam magamból, most már picit jobb, most már csak tanulnom kéne ma, de azt nagyon.

back to track

Sziasztok, hosszú ideje nem jártam itt, de ezen a szép esős napon minden bátorságomat összeszedve visszaolvastam a bejegyzéseket elejétől, két évvel ezelőttről. Felnézek arra a 41 kilós lányra, aki elkezdte ezt a blogot, csak ámulni tudok az erején és szégyenkezve piszkítok ide egy új bejegyzéssel és a 15 kilónyi többletemmel. Igen, jól hallottátok, tizenöt kilóval vagyok nehezebb, mint az a 41 kilós kis pici törékeny bolond lányka, aki soha nem látta magát vékonynak, noha mindig az volt. Volt. Már nem az. Ejj de nagy lett a segged! fogalmazta meg a látványt pár hete a maga finom stílusában Apukám. Szomorúságomat látva e-képpen magyarázkodott: te alkatilag vagy ilyen, az egész családban mindenkinek nagy a feneke. És nem vagy ettől még kövér, csak a combod és a feneked lett jó nagy. A kilóimon kívül nem sok minden változott a legutóbbi bejegyzés óta, az evészavar ugyanúgy az életem része. De kicsit talán jobb viszonyba kerültem vele, kevésbé szenvedek miatta - ezért is jött rám ennyi háj. Már nem haragszom és nem büntetem magam az evésért. Nem koplalok, soha. De éhes vagyok, folyton. Az egyetlen pozitív változás a sportban történt, nagyon sokat erősödtem és valószínűleg izmosodhattam is. Az edzéseimen nálam több súlyt már csak az edzőm pakol fel magának(magára), és ez büszkeséggel tölt el. A sport az egyetlen terület, ahol nem a szégyent érzem, ahol vannak apró sikereim. Az edzéseken történik meg egyedül, hogy jobb vagyok másoknál - és ez bizony máshol és máskor nem fordul elő. De ne képzeljetek el emiatt jó alakúnak, a 15 kiló plusz az jelentős mértékben háj - hiszen ismeritek, amikor valaki sokat mozog és mellette napi tízezer kalóriákat eszik...

Csak szép apránként. Most elsőre ennyit gondoltam.