Ég veled június!

Zabálással köszöntöttem, és zabálással búcsúztattam el a júniust. Álmomban sem gondoltam, hogy újra ilyen erősen elsüllyedek a faláskényszerben (pedig nem kényszerít senki). De most leállok. Nevetséges, hogy fél órája, egy egész napos zaba után a végtelen diós-lekváros-mézes-mogyorókrémes-nutellás palacsintára még suttyomban megettem az utolsó kiflit amit találtam, és most az új életről papolok, de nem tudok jobbat, bocsi.

Úgy olvasom, nem csak én zártam gyenge hónapot, sőt, sokan alkotói válságba is keveredtek: ha úgyis csak a binge megy, minek blogolni a fogyásról, újabb és újabb tervekkel előállni. Nekem nem kell, hogy példátmutassatok, és az én blogomnak sincs ilyen szándéka. Egyszerűen magamnak írok, azért, mert az a típus vagyok, aki ha időnként nem számol el magával, nem gondolja át, hogy mi lenne a helyes út, akkor mégkevesebb eséllyel kezd neki egy sikeresebb másnapnak. Kedvenc bloggerínám is bezárta a boltot - és ez meglehetősen önző dolog volt a részéről, gúnyos és nagyszerű humora minden blogot vert - így most maradtak nekem az önostorozó és kesergő "nem bírom tovább jobb lenne meghalni, de vágok egyet magamon, mert ez megnyugtat-  éljen ahogy csepeg a vér" - típusú beszámolók (mellesleg a hideg futkos a hátamon ettől, na meg az értetlenkedés: nem azért akarunk fogyni, mert akkor éreznétek magatokat szépnek? Soványan, kecsesen, nem? És komolyan szétbarmolnátok ezt a szépséget undorító vágásnyomokkal? Nem az én testem, úgy teszitek tönkre ahogy akarjátok, de nekem ez szörnyen ellentmondásos.)

Tegnap buliba menet a villamoson viszonylag üresebb hassal ételekről álmodoztam, gyenge voltam az edzéstől és szédelegtem az alacsony vérnyomásom miatt. Folyamatosan, leállíthatatlanul ételeken kattogott a fejem, de egyszercsak átfutott rajtam egy érzés, hogy szeretem ezt a gyengeséget, mintha picit "lebegnék", és örültem, hogy éhes vagyok, mert emiatt van az egész finom lebegés - és ez be is igazolódott: a buli bingével végződött, és egyből olyan energiát kaptam az ételtől, mintha bedugtak volna a töltőre. 

Éjjel hashajtóvíz, reggelre megjött a "nagyszerű" hatása, elégedettség és öröm a mérleg láttán - ma csak egyszer fogok enni, a családi ebédből nem maradhatok ki, de majd tartom a mértéket, süthetek magamnak natúrhalat, és majd készítek hozzá salit.

Na persze. Hazajöttek a szülők a nagybevásárlásról, terülj-terülj kosárkák. És elindult a zabászat. Most lett vége.

Holnap- új hónap. Mesés hónap. Minden percét előre megterveztem. Nyaralni mennek a szerencsésebbek, emiatt több mint egy hónapig nem lesz itthon csoki. Elmaradnak a családi ebédek. 

Holnap fast és edzés - egyelőre ezt tudom, de holnap estére kitalálom a holnaputánt, és így tovább.

Nullára kell csökkentenem a szénhidrátot és a zsírt. 

Nem lesznek finomságok, amíg a bikini bevág a muffin-toppomon. Nem lesznek ízek, amíg a combjaim virslik. Paprika, paradicsom, uborka, saláta, répa, spenót, cukkini. Most elsőnek egy hét gyümi nélkül. Megcsinálom!

Állandóan tervezgetni fogok- szégyentelenül. Nem érdekel, hogy egy duci lány naplóját olvassátok a soha meg nem valósított álmairól. Nem érdekel, hogy nevetséges vagyok. Le akarok fogyni, azt akarom, hogy vékony legyek mindenben, minden szögből, minden fáról, minden oldalról, minden színben, minden pózban - mindenhogyan- mindenáron.

Ready

Hogy mi a legárulkodóbb jele annak, hogy a tükör nem csal, és tényleg kétszeresére dagadtál?

Az, amikor anyukád folyton elolvad attól, hogy most milyen jól nézel ki. Sőt mi több, le is fényképez. 

Vagy amikor hallod, hogy apukádnak így szól: mindig mondogatom, hogy egy kicsit túl sovány, de azért most nagyon jó az alakja.

Igazából remekül tette, hogy lefotózta az ocsmány kétszeresére nőtt pocok-fejemet, így mostmár végre láthatom, hogy a zabálásoknak tényleg megvan az eredménye. Mert szerintem eddig képes voltam olyasmit gondolni, hogy ha megeszek röpke három óra alatt tízezer kalóriát, akkor majd jön két "visszafogottabb" nap és minden a régi, fátylat rá. Ez a fotó, amit tegnap elsütött Anyukám.. rémálmaimban se jöjjön elő.

Az új életem kedden kezdődött, és július végéig ki kell, hogy tartson. Július : egy egész hónap, amikor a család csoki-evő tagja nyaralni távozik, így maradok itthon egyetlen "gyerekként", nekem pedig édességet ugyebár tilos venni. Szóval most lehetne valami nagyon szépet alkotni, mert egy fokkal kevesebb lesz itthon a kísértést okozó nassoláda, nem mintha a spejzban sorakozó lekvár-készlet ne lenne épp elég ha beüt a ménkű (binge).

Ma reggel 42,2. Végre. Ez nem olyan rossz indulásnak, de csak a viszonylag üresebb hasamról árulkodik ez a szám, egy rendes tömés és felmegy 46-ig. Viszont ha nem tömnék, csúszhatnék a 40-hez, de nem ez a fő cél. Hanem az, hogy július végéig ráálljak egy olyan evésre, amitől akkor se lennék hájas disznó, ha időnként megháromszoroznám az adagokat. 

1. Gyümi, zöldség, csibemell, hal, tojás, natúr joghurt és soványtúró.(

2. Az evést minél tovább húzni, délelőtt csak gyümi - maximum kétóránként - maximum két szem.

3. Minél kevesebb gabona 

4. Ha egyedül maradok itthon, ki kell kerülnöm a konyhát. Elvinnem a kutyát sétálni. 4. Megnézni egy filmet. Elolvasni egy regényt. De nem enni. Nagyon szeretnék csontos és törékeny lenni. Igazán csontos.

Ja és sok mozgás, heti 4-5 edzés meglesz.

Ó csodálatos!

Dreams

Ha nem tanulom meg elfogadni az éhséget, akkor nincs értelme álmodoznom arról a 40 kilós testről.
Szeretni akarom az éhséget. Mert attól leszek sovány.  
Fogd. Már. Fel: az. üres. has. a barátod ! ! !

Alaposan fel vagyok töltve zsírral. 2 hét alatt elhasználom (szerintem mozgok annyit). És utána olyan közel lenne az a 40... ( - ne hidd el, ez csak egy telihasas-lelkesedés! Maradok koca örökre. )

Ne akarj hájas disznó lenni!

Levelestésztasegged van! A combod pedig egy naaaagy rezgő kocsonya! Hehe he he hehehehehe! Úgy kell neked! A karod is kerexik!

Leveleket írogatok magamnak. Vettem két üveg keserűvizet. Sírva könyörgök. Filmeket nézek. Én, aki sosem néz filmet. Mindent megteszek, hogy ne egyek. Kevés, annyira kevés. Így is binge lett minden másnapom. Na de MOSTANTÓL SALALALALA!

A tegnapi zabám közben volt egy különös élményem. Anyu mesés ebédet főzött, a kedvencemet. Az illata szinte egyenlő az otthon illatával, amire ha majd "felnőttkoromban"valahol megérzek, biztosan könnyekkel küszködve eszembe juttatja majd a kedves hovatűnt gyermekkoromat. És mondhattam volna, hogy igen, kérek, hiszen előtte nem sokkal tejszínhabba lekvárt locsoltam és tömtem hétpofára, és jól is esett volna rá valami sós. De arra gondoltam, hogy "úgysem fogom érezni az ízét és nem fogok jóllakni sem". Vagyis minek nekem.
Na ezt a minek nekem az étel- érzést kellene a tökéletességre fejlesztenem. És voila - sehol egy zsírpárna.

Ha vasárnap reggel nem kezdődök negyvenkettessel, akkor vége a papolásnak. No more nomorefat. Vagy talán átváltoztatom a nevét nomorethin- re, és majd írok a napsütötte hurkakolbászdisznótöltőállomásról, hogy milyen buták a mániákus fogyózók és tanuld meg elfogadni önmagad, és légy boldog kövéren. Remélem összegyűjtök majd pár 150 kilós olvasót, és a kommentekben együtt fröcsöghetünk a soványság ellen. Alig várom!

Ja, amúgy ma szülinapi buliba megyek. És amúgy mára fastot terveztem. 
Fáj a hasam. Nem vagyok éhes. Otthon vacsiztam. Lesz nálam egy alma legleglegvégső esetre. Meg másfél liter tea - vedelni kell egész nap, follyon már ki a sok szemét a testemből! Ja, hogy a háj az szilárd. Ó basszus. Mindegy. Pénz csak annyi, hogy kifizessem az intéznivalót. Meg talán még egy rágóra.
Mit vegyek fel, hogy senki ne lássa a plöttyedék testemet??!!!

(keddre helyre kellene hoznom MINDENT. addig nem kéne kapirgálnom a bőrömet. addig nem kéne allergént ennem, hogy ne legyen mit kapirgásznom. addigra meg kéne szépülnöm. meglesz -jó? igérdmeglégyszi! keddre mindennek rózsaszínben kell pompáznia)

no more no more fat?

Te fogytál, nem? Amikor legutóbb láttalak nem így néztél ki. Nagyon vékony vagy. Mint egy anorexiás. Te anorexiás vagy.

Ha-Ha. Én anorexiás? Én, aki megállás nélkül azt tervezgeti, hogy mi legyen a következő falat? Akinek minden terve kudarcba fullad, mert nem bírja ki papikálás nélkül? Aki pizzából is direkt szalámisat kért?
Csak azért nem nézek ki úgy, mint egy elefánt, mert... nem tudom.

Olyan jó lenne napi 500 kcalt tartani. Legalább megpróbálni tartani. Úgy enni, hogy közben számolgatok. Ez joghurttal és más készételekkel még működik, de a zöldborsóval és a répával kevésbé. Pedig a mindennapos gyümölcs-zöldség túladagolástól nem fogok fogyni. Tiszta szénhidrátok. Plusz minden másnap egy binge. Hányástehénsegg.

csütörtök: végtelen alma és végtelen borsó
péntek: 3 alma egy répa és egy szeletke zsírban tocsogó pizza.

Az edzőm szóvátette, hogy lötyög rajtam a nadrág. Igen, ez egy időben feszített, egyszerű kék biciklis gatyi, de szerintem nyúlt is, mert hasonló anyaga van, mint a fürdőruháknak, és azok is nyúlna, és nem túlzás, hogy van már 30 éves, még Anyukámé volt.

Ma meg binge volt. De igazából minden nap az van. Csak elhitetem magammal, hogy almából enni 10-et az egy fokkal jobb. Nem az. Reggel ráálltam a mérlegre, és annyira elkeseredtem, hogy elkezdtem enni - mindent. Gyenge és álmos vagyok a hastöméstől. Adok magamnak pár napot, hogy helyrehozzam, július 1-ig. Ha nem sikerül tartanom ez alatt a napi 500 kcal keretet, és lesz újabb binge, akkor ezt a blogot megszüntetem, mert az egész csak önámítás.

Jövő vasárnap folyt köv. Vagy blognekrológ.

Újabb zabás tervek a fogyáshoz

A helyzet nem túlzottan 'fodros habostorta', de nem is szégyellni való 'köpdlemagad'.
Ahogy az előző postomban beszámoltam róla, pont egy hete értem el azt a "rekord"-súlyt, ami kis 'megállj!'-ra késztetett - és ha nem is sikerült koplaló-üzemmódba átállítanom magam, a hétvégén már 42-essel kezdődött a súlyom, és a dekák szépen csúsztak lefelé napról-napra, egészen szerdáig. Amikor is jött a bezaba.

Lehetőleg csak zöldség és gyümölcs - ez volt az elv, amihez sajnos enyhén szólva nem sikerült ragaszkodnom:
csüti: fast (életem másodikja)
péntek- 2 paradicsom, egy alma, 2 répa, sok cukkini, egy retek, edzés
szombat- 3 alma, fél kiló meggy, egy tojás, sok-sok leveszöldség, edzés
vasárnap- 4 alma, rengetek zsenge zöldborsó, elég sok meggy,  rendes adag csibemell és hozzá paradicsomos-ubis-paprikás sali
hétfő- 7 alma és sok-sok zöldborsó és egyben az első rontás napja - az esti programon, amiről előre tudtam, hogy süti-partival egybekötött mókának ígérkezik, hiába terveztem el, hogy csak is a dobozkámba bekészített almáimat fogom rágcsálni, egy ártatlannak tűnő játék véresen végződött: megnyertem a kvízt, a nyeremény pedig mi más, mint egy tábla csoki. És még grátisznak elvettem az asztalról két muffint - ha már lúd, legyen kövér. Szóval ennyit erről a hétfőről. De a csoda sem maradt el: nem csak, hogy képes voltam megálljt parancsolni és nem folytatni az utcán/otthon a zabát, de másnap a mérleg olyan szép számot mutatott, amit hetek óta nem (de azért remélem tudod, hogy nem kell levonnod azt a következtetést, hogy az esti csokievéstől ezentúl már mindig fogyni fogsz!). Ennek örömére másnap véletlenül sem gondoltam úgy, hogy meg kéne böjtölnöm az előző estér, hanem:
kedd- 6 alma, 4 szem barack, 10 deka magos péksüti (kóstoltátok már? a Princesspék árulja, töltetlen és magos, a gyanús "wellness croassont" névre hallgat és embertelenül jó). És edzés.
szerda- Hello, my name is Binge. Bread Binge... Hát igen, kenyér kenyérrel- olyan háromnegyed kiló, reggel kilenctől délig. Elfogyott mellé egy tojás, rengetek trappista és túró, olívaolaj, na meg lekvár (disznó!). Aztán leálltam, és ma reggelre kaptam 7 deka ráadást a disznóhájamra a tegnapi mérlegeléshez képest.

-Miért nézed őt folyton? 
-Öö nem tudom, még nem láttam őt ilyen nyári lenge ruhákban és csak megütközött rajta a szemem.
[Jaj hát nem mondhatom azt, hogy azért, mert roppantul zavar, hogy ide jár még egy vékony lány és muszáj felmérnem, hogy melyikünk a vékonyabb.]
Odaül mellénk, csacsognak a lányok, elmeséli a 'vetélytársam' hogy milyen diétára van most ítélve az allergiája miatt, de nem baj, örül, hogy fogyott.-  Csak ennyit eszel?- Kérdezik a lányok a pici husiját nézve a tányérján.
Na szép. Tőlem bezzeg nem kérdezitek, hogy miért nem eszem semmitsem - hát miattam nem aggódtok? Én már nem vagy olyan sovány, hogy etetni akartok folyton? Ja lehet, hogy azért nem, mert azt hazudtam, hogy indulás előtt ebédeltem otthon.
-.. Szép izmos a karod - mondja neki az egyik lány. 
- Köszi, pedig mindenki ropinak hívja.
Azta de beképzelt! Az én karomat is így hívják, mégsem dicsekszem vele. Most akkor ki a vékonyabb? Ő vagy én?
Nem bírom ki, megkérdezem a barátnőmtől laza könnyedséget magamra erőltetve:
- Remélem az edzésektől majd nekem is is ilyen izmos lesz a karom. Meg az övé nem csak izmos, hanem szép vékony is. Mindig beszólsz a karomra, de neki még nálam is vékonyabb, nem? 
Rám néz, gyanakodva: -Nem. Ugye ezt nem kérdezted komolyan? Hogy lenne neki vékonyabb a karja a tiednél?!
Megnyugodtam.

A terv tartani a zöldség-gyümi-vonalat ameddig csak lehet, és nem hagyni elveszni a nyár-boldogságot. Még ha az előző párbeszédből elég epésnek és rosszmájúnak is tűnhetek, a valóság azonban az, hogy rég voltam ilyen boldog - vizsgák több hete letudva, imádok utcára lépni, libegni, könnyűnek érezni magam (annak ellenére, hogy általában több kiló alma és zöldborsót rejteget a becsapód-testem), és mindennél nagyobb öröm nézegetni az embereket, kihallgatni beszélgetéseket, hallgatni éjszaka a madarakat és érezni a napot a testemen.

Messze járok a negyventől és a ropilábikóktól. De nem leszek negyvenkétegészX kilósan boldogtalan! Zöldség és gyümi, és gyakorolni, hogy amikor pl borsót rágcsálok, ne egy kilónál álljak meg, hanem először 7 dekánál, aztán szépen fokozatosan megtanulni apránként enni. Ez most a fő cél - csipegetni, mint a sovány és törékeny Hamupipőke - nem pedig falni, mint Zugevő Zabália.
Ha meg újra az történne (mint tegnap) hogy már hajnalban rámtör az eszeveszett kenyér-éhség (amúgy ez általában erős kialvatlansággal függ össze), olyankor majd eszem egy tányér spagettit/sajtostésztát/rakottpadlizsánt/halat fetaszósszal - általában ezeket kívánom, mennyivel finomabbak, mint ez a szar zacskós előrecsomagolt rozskenyér. Tegnap kaptam egy okos mondatot egy hozzám hasonló "kajatéma-megszállottól":: "Nem az a binge, amikor normálisan eszel, hanem amikor zabálsz". És ez nagyon így van. Annak nem lehet következménye, hogy megeszem hetente párszor egy tányér kaját - ahogy minden ember teszi. Akkor van baj, amikor (tényér nélkül) percek leforgása alatt megeszem 3-4-5 ezer kalóriát.
A jövőben, amikor érzem, hogy hatalmas zaba lesz, főzök valami "rendesebb" ebédet (természetesen nem minden nap amikor megéhezem belátom, hogy nekem spagettire van szükségem, ez csak is a bingéket helyettesítené). Nem érdekel, hogy ilyenkor nem soványtúró kerül elő, mer mi értelme van megenni fél kiló túrót fél kiló kenyérrel, majd rájönni, hogy nem is erre vágytam, és elő a zsírosabb sajttal és a lekvárral. Esetleg majd desszertnek is néha csinálhatok egy joghurtos-gyümölcsös turmixot, vagy vmi magos-meggyes kreálmányt. Ennyi dőzsi néha-néha szabad (De heti egybél többször azért légyszi ne!) És ez nem zaba. És ha amúgymeg (a többi napokon) maradok, hogy lehetőleg csak zöldségnél és gyümit egyek napközben (edzés előtt egy tojás/joghurt miért ne?!, ill nálunk hetente egyszer van egy családi ebéd, amikor én mindig csirkemellet kapok általam elkészített sali-körettel), akkor nagyon remélem, hogy háj nélkül boldogan fogok lubickolni a nyárban.

Ki tudja meddig tartó jobb pillanat

Csütörtökön rekordsúllyal ébredtem. Ha elment előttetek az utcán egy 'hurka-kolbász-disznótöltő-állomás', az bizony én voltam. A látvány picit észhez téríthetett, mert azt a napot végigfastoltam, úgy, hogy közben olyan öngyűlöletet éreztem, mint még soha. Minden porcikámtól undorodtam, a kezeim megdagadtak, az arcom pofám felpüffedt. A hasam kidülledt, eltűnt a derekam.

Már 3 hónapja nem ettél egyáltalán abból, amit főztem -vágta hozzám, én pedig csak hebegtem-habogtam, majd hosszú gondolkodás után:

De ez nem igaz, a levesből is kieszem a zöldséget, az is a Te főztöd.

Ugyan. Múltkoris, nem kértél a borsólevesből, aztán rá egy órára sütöttél magadnak palacsintát. Hol itt a logika? Kislányom, miért ne ehetnél velünk egy kis olívás-rozslisztes borsólevest? 

Jaj Anyu, nem érted: az eredeti koncepció az lett volna, hogy nem eszem semmit, se borsólevest, se palacsintát. Csak hogy bingém volt - tudod mi az? Amikor a levesről kérdeztél, akkor még nem tudtam, hogy zabálásba kötök ki. Az hirtelen elönt, rámtör, és nem is tudok olyankor magamról. Te nem tudod, hogy a palacsinta csak a kezdet volt és utána még annyi csokit ettem, hogy féltem, hogy megfulladok a kitömött testemtől. Hidd el, szerintem is sokkal okosabb lettem volna, ha eszem egy tál borsólevest, és avval beérem

Mi ez az illat?

Rakottpadlizsán. Letúrhatod a tejfölt a tetejéről nyugodtan, tényleg.  

Nem köszi, inkább nem kérek.

Volt egy pillanat, amikor elfogott a "miért ne ehetnék egy kis adag rakottpadlizsánt"-érzés, de elhessegettem, mert eszembe jutott, hogy amikor évekkel ezelőtt 'normálisan' ettem, és eszembe nem jutott nemet mondani Anyu istenes kajáira, akkor kb 10 kilóval többet nyomtam. Jó, ez nem teljesen igaz, hogy csak ebben a két végletben lehetne enni, hiszen pl 2009 nyarán képes voltam arra, hogy mindenből ettem jóízűen és jóllakásig, de ebéd után már semmit. És akkoriban már csak 5 kilóval voltam több. De én ezt az 5 kilót sem szeretném.

Visszatérve a padlizsánhoz, végül kitömtem helyette a hasamat gyümölccsel és zöldséggel. Nem rosszullétig, de jóval többet ettem belőlük, mint terveztem -igaz, erős lelkiismeret furdalásom (sajnos) nincs, mert már második napja negyvenketessel kezdődik a súlyom, és a fő cél most az, hogy kibírjam júliusig gabona és tejtermék nélkül, zöldséget és gyümölcsöt rágcsálva. Családi BBQ-kor lehet csirkemell/hal, és edzés-napokon tojás (de reggel, hiszen a sárgája tömény zsír). Csütörtök óta ezeket tartom, és elég nagy boldogságot érzek, mintha picit tisztább lenne a testem, mintha kezdenék megszabadulni a sok szutyoktól, amit 13 napig tömtem magamba. Furcsa, de kifejezetten hálát érzek: végre nem kell ennem csokit és kenyeret - mintha eddig bárki is kényszerített volna rájuk. Persze horpadt has ettől még most sincs, hiszen amikor a gyomor épp több hektárnyi barackültetvény termését tartalmazza, az bizony kidudorodik, de inkább tartsak időnként barack/cseresznye/görögdinnye/alma-bingét, csak ne kelljen éreznem soha többet az egész éjszakán át tartó izzadást, és tűnjenek el a hetekig nem halványuló tartósítószer és egyéb adalék-anyagok okozta kiütések a fejemen. Így legalább nincs az éjszakai fullasztó érzés a zsírtól, nincs már felpüffedve a kézfejem, és a bőröm is egyre kevésbé nyújtja a hormonzavaros Ödönke látványát (...te jó ég, mint valami undorító pokoli betegségről írnék. Igen, a binge-evés egy undorító betegség). 

Sajnos a fejem folyamatosan ellenem hangolja magát, végtelen pudinggal megkent süteményekről álmodtam, mindről lekanalaztam a krémet, és rettegve ébredtem, hogy ugye nem bingéztem újra, ugye csak egy rossz álom volt. Azon morfondírozok állandóan, hogy ha majd minden hájat eltüntettem magamról, akkor milyen szuper-egészséges liszt- és cukormentes süteményeket fogok készíteni zabpehelyből, málnából és soványtúróból -pedig ugye pont a tejterméket és a gabonát akarnám minél tovább kiiktatni. Szóval lesz itt harc, és félek, hogy nem én győzök majd. Az evésen jár a fejem akarva-akaratlanul, ahelyett, hogy csak simán nem ennék. Miért olyan nehéz ez? 

Már beindult az edzőtábor, a hét nagy részén (minimum 4 nap) a délelőttök erről szólnak, méghozzá egész nyáron, ugyanis szeptember közepéig fixáltuk le az edzéseket.  Azért jó ez, mert rendszert ad. A legkönnyebben akkor hagyom el magamat, ha nincs semmi dolgom. Bár ha van is dolgom, sajnos képes vagyok lemondani azt az evésért. De ilyet soha többet nem csinálok. Ha nem töröm el a lábamat és eljárok izzadni és megpróbálok okosan enni, akkor minden rendben lesz, zsír nélkül, szálkásan és nem mindenütt szalonnába tekert hurkákat látok majd a tükörben. Nem tetszik a testem, nagy a muffin toppom, óriási és puhány a combom, de ahol most kilóban állok, az már nincs olyan messze a zsírtalanságról. Persze ha elég perfekcionista lennék, 35 kg-ig csak elégedetlenséget éreznék. De nekem bőven elég, ha a lábam pálcikák lesznek és a derekamról eltűnik a kerekség. Csak hadd egyek közben sok-sok almát, azt muszáj.

Holnap megint evős-progi, dehát én elterveztem, hogy hétfőn és kedden 500-500 kcal. Viszem a dobozkámat, és amikor rámtör az ehetnék, előkapok valami gyümölcsöt belőle. Csak sikerüljön, légyszi.

13

- Nem érzi magát undorító szarcsutkának? 

- De, igen, köszönöm a találó szót.

- Tudja miért csinálta?

- Csak sejtem.

- Egyáltalán emlékszik arra, hogy mi váltotta ki?

- Kaptam azt a rossz hírt, aztán bementem a konyhába.

- Nem gondolt arra, hogy sose fogja tudni leadni?

- De, végig tapogattam a derekamat, hogy mennyi rajta a háj. Még néha a tükörhöz is kimentem elszörnyülködni. 

- És?

- Ettem tovább. 

- Jól lakott?

- Nem. 

- Fel tudná sorolni?

- Alma, rozskenyér, többféle sajt, olíva, dióslekvár, háztartási keksz.

- Mit érez most? 

- Félelmet, hogy sosem lesz vége.

- És még?

- Elkeseredést.

Zabália alkotásai

Warning: Kákabélű társaim jobban teszik, ha mihamarabb elhagyják az oldalt, ez a post disznókról szól, valószínűleg a szűkebb gyomrú fogyni vágyó és főleg tudó társaim körében csak undort és megbotránkozást válthatok ki, én pedig sajnálatra és együttérzésre vágyok. Megértő disznótársaimmal hemperegni a kukoricásban nagy egyetértésben - ez kell nekem.

Nincs mit szépíteni: 12 napja zabálok. T I Z E N K É T  N A P J A .

Ó egek, hisz 12 nappal ezelőtt majd elhervadtam a gyengeségtől és az alig több, mint 41 kilómtól. Azt éreztem, hogy a lányok összesúgnak az utcán felém mutatva, hogy nézd, ott egy anorexiás. Vékony, csontos és törékeny - ez voltam én. Szépen meglett minden vizsga, igen, itt ronthattam el, hogy mindegyik túl jó is lett, és állandóan jutalomra vágytam. Jutalomfalatra, mint a kutyám. (Állati lény vagy!) Azóta is jutalmazom magam. Szerintem ha még két hétig nyomnám ezt így, meglenne az 55 kiló simán. Akarod? Nem.

Híztam, olyan 2,5 kilót az "így még szívesen kilépek az utcára"-(ex)súlyomhoz (41,5) képest. Nem tudom, miért csak ennyi jött rám, de érdemes lenne leállnom. Jó ideje nem született post, mert azt gondoltam, amíg nem tudok semmit felmutatni, nem érdemes hamis tervekről jártatnom a számat, becsapnom vele magamat és azt a pár elmbert, aki esetleg elolvas. De be kell látnom: minden pillanat, amit nem evéssel töltök, aranyat ér, úgyhogy mégiscsak írni kell, lefoglalni a kezedet, hogy ne az étel után nyúljon. (Ó bárcsak valaki lekötözne!) Jut eszembe, ne olvassatok el soha, mert akármit mondok, hogy majd úgy lesz - nem lesz úgy.  Soha ne higyjetek nekem. Maga vagyok a kudarc és a 'bort iszik vizet prédikátor'.

Az elmúlt 12 nap egyik kedvenc jelenete az volt, amikor olyan két kiló cukormázas csokis fornetti bezabálása után hazamentem, és botrányt rendeztem a szüleimnek, hogy én egy falatot nem fogok enni a zöldborsóból, mert az hízlal. Szétröhöglek, egy vicc vagy!!!

De voltak még szép pillanatok. Például vasárnap, amikor avval a 'hót'biztos tervvel mentem el egy késő éjjelig tartó binge után egy egésznapos lófrálásra, hogy én majd bizonyára csak az almáimat fogom rágcsálni, amit viszek a táskámban. Így is lett - amint kimentem a kapun magamba tömtem mind a hármat, nem baj, legalább ma már nem kell többet ennem, meg úgyis nehéz cipelnem, majd egy bigmac menü, két óriás snickers, m&m's-es mc flurry, pár szem pogi, aztán pedig jött egy hirtelen rosszullét iszonyat hányingerrel, könyörgés I.tenhez, hogy igérem egy falatot nem eszem soha többet csak ezt éljem túl, és lám, egyszercsak minden falat magától eltávozott a testemből, és hogy megünnepeljem, hogy az imám meghallgatásra nyert és jobban lettem, hopp egy fél pizza - csak úgy hála-képpen még odakerült a hasamban levő áldozati-oltárba.

Ja meg az is vicces volt, amikor elmentünk egy menő étterembe, és már előre tudtam, hogy natúr halat és zöld-salit fogok rendelni. Nem, köszönöm, desszeret nem, talán egy feketekávé még jól esne. Majd éhen haltam persze, mellettem mindenki óriás bécsit evett sültkrumplival. Másnap hajnali 4-kor csörgött az éhség nevű ébresztőóra, és hogy a barátaim ne ébredjenek fel Zugevő Zabália csámcsogására, bementem a wc-be(!) egy almával. Fúj de undorító vagy! De nem tudtam visszaaludni, úgyhogy elugrottam közeli piacra pár banánért. De az nem volt elég, ezért a pékségbe is egy magos stangliért. Ez után jött csak a fentebb említett két kiló fornetti.

Ilyen izgalmasak a napjaim.

Pár órával ezelőtt eldobtam az utcán egy fél tábla milkacsokit. Ez azután történt, hogy már megettem egy másik táblával. Mindezt pedig az előzte meg, hogy délelőtt az egyik ismerősöm, aki utoljára decemberben látott, fél óráig arról beszélt, hogy milyen szörnyen vékony vagyok, ugye eszem rendesen, és áruljam el, hogy nincs-e valami problémám. (Dehogynincs, egy trójai faló vagyok, mindent megeszek ami az utamba kerül, disznósajt vagyok, és akkora a hájam mint egy ház, és az akaraterőm egy nagy kaka.)

Az arcbőröm úszik a zsírban, fel van püffedve mindenem, a körmöm tövig rágva. Szép munka volt.

Nade.

(Jaj neeee, ugye nem jössz megint a tervekkel?)

De. De. De. Ha terv sincs, akkor semmi nincs, csak hízás. Legalább megpróbálom(talán) tartani magam valamihez (talán). Nincs másik út. Vagy inkább abban kéne bíznom, hogy majd egy hastömés közben leáll a bélműködésem mert elege lesz a kizsákmányolásból, hogy minden éjjel túlóráznia kell, csak mert egy zabagép testébe zárták? Vagy valamelyik éjjel megfulladok a torkomig kitömött testemben? Vagy majd esetleg magamtól észheztérek és hopp, holnaptól nem eszek? 

Úgy nem fogsz nem enni, ha nem döntöd el, hogy nem eszel. Hiszen olyan az étvágyad mint tíz falka farkasnak együttvéve plusz még megszorozva ötvenhatezerrel. Ezért kellenek a tervek, mert másban (vagyis magadban) nem bízhatsz. De, az edzésben is bízom, kevesebb lesz az itthon tespedés, talán többet fogok tőle tudni aludni, a kedélyemnek is csak jót tehet. Nem csinálhatom meg, hogy elmegyek délelőttönként zsírt égetni, aztán hazajövök és szétb.szom a munkámat. Nem. Ugye?

Holnap fastolni akarok. És különböző önkárosító módszerekkel elérni, hogy a mai zabának legalább egy része kijöjjön belőlem. Csütörtöktől pedig egészen júliusig csak zöldség és gyümölcs. Nem tudok mértéket tartani másból, ha eszem egy kis túrót, jön egy kis kenyér, ha jön a kenyér, akkor a lekvár, ha lekvár, akkor csoki, ha csoki, akkor még egy táblával és így tovább a végtelen pukkadásba.

Nade mi lesz, ha megéhezik az a szép húsos kis pocikád? Hát lefoglalod magad! Ja, hogy vége a vizsgaidőszaknak? Ott sorakozik az a 72868 dvd amit még nem láttál. És olvashatnál valamit. Meg az a sok welleness-fitness újság, azokból is "tanulhatnál". Meg kimehetnél a napra is szépülnél (btw süss fel nap!), ha már ennyit csúfultál. Meg a kutyuskáddal birkózhatnál, az is kalóriát éget, és le kéne már erről állnod, hogy állandóan magaddal foglalkozol. Azért eszel ennyit, mert csak magaddal vagy elfoglalva.

Ha egy ételt nagyon megkívánsz, dobd ki! Komolyan. Oké, érthető ha hőbörögtök, Afrikában éheznek, de a magyar valóság is bőven elég, szóval felőlem add oda egy hajléktalannak, csak hát minél kevesebb időt kéne nálad töltenie a kajának, amit ráadásul azért passzolnál el, mert nem férsz  a bőrödbe, úgy kívánod. Mindegy, ami kísértés, azt távolítsd el otthonról minél hamarabb. Nem, ne a hasadba. 

Júliusra: 40. Nem adom fel. Csak legyek erős, és ne szálljon el.

Help

Hát ide is eljutottam: segítséget kértem. Még nem kaptam választ, de kiváncsian várom, hogy vajon mi lesz. Nem bírok egyedül megküzdeni a falásrohamaimmal. Talán valakinek azt kéne mondania, hogy ez csak rajtad múlik, csak te tudod kihozni magadat belőle. De ahhoz tudnom kell, hogy tényleg így van-e. Le lehet ezt küzdeni? Volt már akinek sikerült?

Nem éreztem normális mennyiségű ételtől már több, mint egy éve jóllakottságot. Ne mondjátok, hogy ez gyógyítható, nem hiszem el. 

Terv: jövő 7 szerda 42,5, vasárnap 41,5.
kedden kezdődik az edzőtábor, bőven fogok annyit mozogni, h leadhassam a zsíromat, szóval ideje lenne leállni a bingékről ( edzőtábor+ bingerohamok = leadhatatlan masszív zsírréteg MINDENHOL -tapasztalat... )
 

Tükröm tükrüm

Bemegyek a terembe, próbálok nem nézni sehova, pedig mindenütt tükrök körbe-körbe, de nem akarom látni magam. Bemelegítés közben fogdosom az oldalamat, próbálom felmérni a háj-helyzetet, szomorúan és fásultan csinálom a gyakorlatokat, és főleg éhesen, hiszen reggelire "csak" egy joghurt volt két almával. Ó koplaló társaim, Nektek ez egy napi, dehogy, inkább heti adag, de én nem koplalok, nem akarok eltűnni, csupán próbálok leszokni a zabáról, távolabbi céljaim nincsenek, ennyi most bőven elég lenne. Visszatérve az edzéshez,  pont amikor megállapítottam, hogy a karom kétszeresére nőtt, megszólal ő, aki eddig soha semmilyen megjegyzést nem tett a testemre:

 Claire, te tényleg egyre vékonyabb vagy. 

Legszívesebben odarohantam volna hozzá, leborultam volna a elé és csókolgattam volna a lábfejét könnyes szemekkel, de ehelyett csak annyit makogtam, hogy "dehát most pont picit felszedtem magamra".

Minden öröm véges: kitalálták a barátaim, hogy a szombati buli  legyen egy közös vacsival összekötve, mindenki visz magával egy fogást, enyém a desszert. Jaj drágaságaim, kecskére a káposztát? Tényleg azt hiszitek, hogy eljut hozzátok egy falat is abból a sütiből? Hogy én majd becsomagolom itthon, és az majd kibír egy utat a dobozkában? Hogy nem fog kimászni onnan, egyenesen be a számba? 

Nade ez még hagyján, hisz nekem van akaraterőm és már előfordult, hogy nyert is, ki tudja, talán most is fog menni, de azt még nem meséltem, hogy egy nappal előtte, pénteken, mi a program: étterembe megyek, sálálá, all you can eat. Most komolyan muszáj engem ilyen programokkal döfködni? Nem nézek ki elég szörnyen így is?

Lesz pontos terv, mindkét napra, minden mozdulatomot és harapásomat egy előre alaposan kigondolt terv szerint kell majd megcselekednem, egy pillanatig sem hagyhatom egyedül magamat, egy pillanatig sem dönthetek én, nem lehet beleszólásom abba, hogy mit és mennyit, forgatókönyvet kell majd követnem, és nem térhetek le róla. Ha ha ha, hát megint tervezel? De cuki vagy.

De van 3 dolog, ami alap legyen mindkét napra (és örökre): 

1. no cukor

2. no liszt

3. olyan tapadós ruha ami iszonyat nevetségesen állna terhes töméssel

A mérleg siralmas. De most nem akarok csodákat, vagyis dehogynem akarok, de nem vagyok képes koplalni. Vissza szeretnék első lépésnek állni arra, hogy semennyi finomított cukor és liszt. Soha soha. Foggal-körömmel-vasvillával soha. Ha ezt a két elvet tartom, nagy baj nem lehet, hiszen nem eszem se zsíros sajtokat, se felvágottat, tehát marad a gyümi, zöldség, tojás, hal, csibemell, joghurt és túró. A kcal-t napi 500-on szeretném tartani.

Ja és arról még nem is meséltem, hogy a péntek és szombat esti zabás programom között lesz egy szállodában alvás és ott reggelizés, de erről essen szó később, erre még gondolni sem merek...

... Ó egek

Száguldozni fogok lefelé, csak szólok.

Nem érek rá totyogni és szépen lassan egyre kevesebbet enni. Nincs időm enni, sietek a 40-hez. Ilyen távol még nem voltam tőle, de soha nem látott gyorsasággal fogom most újra megközelíteni. Tegnap végigettem az öszes olyan nasit, ami az én ízhiányos lelkemnek és testemnek kellett, úgyhogy most már nem lehet "na még az xy íz nem volt, azt még muszáj"- alapján binge.

-Anyu, tudtad, hogy a falásroham, az egy betegség, és így hívják? Nekem ilyenem van.

-Azért mert állandóan fogyózol.

-Mindegy, hogy miért van, az a lényeg, hogy ez is veszélyes. Ha így folytatom, cukorbeteg leszek - volt már a családban cukorbeteg, örökölhettem a hajlamot.

-Jaj én is állandóan édesre vágyom. Újabban pl arról álmodozom, hogy megeszem egy egész tábla meggyes mogyoróst.

-Anyu,  nekem egy tábla meg se kottyanna. Meg tudnék enni öt táblával, és semmiféle jóllakottságot nem éreznék. Vagy meg tudnék enni bármikor pillanatok alatt 3 kiló kenyeret és semmit nem éreznék. Anyu, hogy érted már?

-[kedvesen mosolyog]

-Lszi legalább ne vegyetek annyi édességet. Hadd próbáljam megállítani ezeket a rohamokat. Ez nem egészséges, baj lehet belőle, nem csak az, hogy kövér leszek. Legalább ne legyen ez az állandó csoki-dömping itthon, légyszi, mert ez borzalmas nagy kísértés nekem.

-Jó jó kislányom ...

Tényleg  szörnyű, ami nálunk van. Még a spejzban sorakozó 40 üveg különböző-féle lekvárra azt mondom, hogy ok, a lekvár az olyan, mint a konzerv, eláll a végtelenségig, ennyi üveg jól jön majd ha kitörne a háború és hónapokig nem léphetünk ki az utcára. Nade 5-6 féle csokoládé, az minek? És mellé minden hétvégén süteményt sütni? És az a sok gyümölcs, az nem azért van ,hogy ne együnk annyi nasit? Akkor minek a nasi?

Én nem szólhatok bele, hogy mit egyen a családom, és nem is akarnék semmiképpen a családi házfelügyelő lenni, aki botrányt csap egy tejszeletből amit a hűtőben a talál. Ezért aztán az új taktikám:

 a lehető legkevesebb időt eltölteni a konyhában, és nem keresgélni étel után. Tudom, hogy mit és mennyit akarok enni, a többi kaja egyszerűen NEM nekem szól. Ezt kéretik felfogni, belevésbi a kis eszecskédbe.

Ja, és most szólok, hogy innentől ez az oldal nem egy sikertelen fogyis blog lesz, ahol egy hájas lány beszámol a kudarcos próbálkozásairól a súlyapasztás terén. Hájas lány még lesz, úgy két hétig, aztán már egy 40 kilós lány fog mesélni arról, hogy milyen jó az élet csontosan.

Könyörgöm. Itt a nyár, térj észhez, nem akarhatsz nem tökéletesen kinézni. Most lehetnél a legszebb, ne tedd tönkre.

Binge - The Neverending And Everlasting Story

Nem tudom mi történt. Nem tudom mi lesz legközelebb. Az összes eddigi postom mehet a kukába. Hazug tervek voltak mind, talán én se gondoltam komolyan. Minden eddiginél távolabb éreztem ma magamat a vékonyságtól. Egyszer azt olvastam egy internetes női magazinban, hogy a felmérések szerint (ha ha ha) a kedden elkezdett fogyókúrák a legsikeresebbek. Holnap kedd.

Undormánytestű disznóhájzsír, takarodj a testemből.

Mélypont.

Gyűlölleg Binge.

Egy szörnyen lassú fast nap...

Arra vágyok, hogy ne készülhessen rólam olyan kép, ahol nem vagyok csonti. Vagy amikor megyek az utcán, ne létezhessen olyan szög, amiből nem vagyok sovány.

A lábamból kéne a legtöbbet lefaragnom. És a csípőmből... ó igen, comb és csípő: ide hízom a leginkább. Legkevésbé karra. Fejre szörnyen., binge után felfújt lufi a pofám. Egy tökfej.

A vádlimon is sokat kell keskenyítenem, a családban mindenkinek erőteljes.. edzés edzés edzés, az használ neki. Twiggy az én ideálom. Olyan piszkafa lábakat szeretnék, mint ami neki volt.

A mai napom avval telt (azon kívül, hogy vártam, hogy ténylegesen leteljen), hogy folyamatosan győzködtem magamat, hogy nekem az a jó, ha éhes vagyok. Ja meg rendeltem a neten szemhéjtust és körömlakkot. Miközben persze a szüleim úgy tudták, hogy a tanulok és biztosan ezért nem vagyok ma túlságosan társasági lény. Ma azt kell bizonyítanod, hogy képes vagy ennyi önuralomra, képes vagy nemet mondani egyetlen napig az evésre. Nem egy hetet kértem tőled, egy napot. Képes vagy rá. Igen, azt hiszem ez ma sikerült.

Te ehetnél natúr halat zöldséggel. 

Nem Anyu, nem kérek semmit ebédre. 

Akkor csak zöldséget.

Nem Anyu, köszi, de ma nem eszem Veletek. 

De hát nem leszel szomorú, hogy kimaradsz egy ilyen finom ebédből? 

Nem Anyu, én a hízástól leszek szomorú. 

Tavaly ilyenkor kezdődött, és októberig tartott.. Nyár végére már elmúlt az, hogy horpadt hassal ébredek. Feszült rajtam minden nadrág, begombolni se tudtam őket. Reggelente felpüffedt a láb- és a kézfej fogadott. Őrült módján edzettem, naponta többször, majd hazafele beugrottam a sarki boltba édességért. Masszív zsírt gyúrtam magamra, több mint fél évbe telt leapasztani. Nem nem nem. Soha többet nem.

3-4 snickers, 2-3 tábla csoki, egy rántotthúsos zsemle, egy szelet pizza és egy whopper menü... igen, volt egy ilyen délelőtt, erre emlékszem. Meg ez nem is volt régen, a január elseje: hazafele bementem a starbucksba, ittam egy cukorban tocsogó belgacsokis kakaót, mellé megettem egy tábla csokit, utána átmentem a Burger Kingbe, duplasajtburger menü, kértem mellé fagyit, aztán hazafele még 2 tábla csoki. És otthon folytattam. Nem emlékszem, mi volt a fejemben, hogy volt-e egyáltalán valami. Hogy vajon miért nem zavart amit csináltam. Zavart, de nem annyira, hogy képes lettem volna leállni. Nem vagyok most se sokkal jobb, de megelégszem az itthoni rozskenyérrel trappistával, ha már nagyon vágyom valami zsírosra. Nem mennék ki a boltba, dehogy verem el az öszöntöndíjamat muffin-topra. 

Vajon létezhet egyáltalán olyan, vajon egyszer majd tényleg kimondhatom, hogy a bingék a múlté? Ki lehet ebből jönni? Ugye igen?

Előlről, de utoljára

Boldogság volt: minden vizsgám a mesésnél is csodásabb lett. Repkedtem, időnként megcsíptem a kezemet, hogy biztosan nem csak álmodtam-e azokat az ötösöket. Több napja nem aludtam, rettegtem és stresszeltem, de képes voltam "koplalni" és tanulni, persze ez utóbbit csak is úgy, hogy az agyam egy része végig az evésen kattogott. Nem, én sosem koplalok, de nem zabáltam. Sőt, nem tudom, hogy ez hogyan történhetett meg, de néha élveztem a nem-evést (ami nálam persze nem igazi fast). A folyamatos éhséget időnként felváltotta a tudat, hogy nekem így jó. És olyankor jó - volt.

Tegnap reggel a mérleg egy olyan számot mutatott, amitől már csak egy karnyújtásnyira az a 40. Viszont alig álltam a lábamon, olyan gyenge voltam, egész nap féltem, hogy elájulok. Meg voltam elégedve a testemmel, azt gondoltam sok rosszat lehet rólam mondani, de azt nem, hogy hájas vagyok. Tetszettem magamnak. Átszúrta a ruhát a csípőcsontom. Majd leszállt az este és Binge Béla újra támadott. Nem kicsit, nagyon. Nagyon nagyon.

6 napig bírtam, egyre erősebb lettem, és hirtelen elszállt az egész. Aludni vágyok, átaludni a maradék vizsgákat és minden falatot. Sajnálom magam és zabálok, ennél rosszabbat nem is tehetnék.

Napi 500. Foggal-körömmel tartani a végtelenségig. És akkor nem fogom utálni magamat. Olyan egyszerűen hangzik: betartom és szépen lemegy az összes felesleg. Én meg inkább sajnálom magam és zabálok. Le kéne állnom. Le akarok állni. Minél mélyebbre süllyedek, annál jobban eltávolodom a 40-től, annál nehezebb lesz felállnom. Pár napig minden pillanat arról fog szólni, hogy undorodom magamtól, hogy gyűlölöm a testem. De ezen a pár napon át kell estem, aztán majd újra elindul a mérleg lefele, és lesz minek örülnöm. De avval nem érek el semmit, ha feladom. 

Júni 11: az utolsó vizsga. Addig szépen leviszem magam amennyire csak tudom. És tartom. Nem akarom ezt a nyarat is elrontani a bingékkel. Tavaly bőven elég volt, szörnyen tönkretette az egészet. Nem lehetek ilyen hülye, tudom, hogy tanultam belőle. Erősebb vagyok én már ennél, tudom. Most még pár napig szenvedek hogy nem zabálok meg hogy a bőröm undormányos, a combom mint egy platánfának a törzse, deaztán belejövök. Igen igen, belejövök.

És jöjjenek az elmaradhatatlan hájapasztó tervek:

-A hét nagy részét a lakásnak azon a pontján töltöm, ahol szuperül lehet tanulni, ellenben a konyhába-jutás roppant távolságos. Remek. Tehát ott fogsz tanulni;

-Összebarátkoztunk a pezsgőtablettákkal. Kicsit szégyellem magam, hogy felélem a családi készletet, de majd veszek még. Tabinként 9 kcal, kitölt és édes és vitamin (bár az edzőm mindig óva intett tőle, hogy a testben leülepszik a pora és vesekövet okozhat);

-Zabpehely no way! Imádom joghurttal/ light túróval összekeverve (túróscsusza-élmény), bérmennyit meg tudnék enni belőle, és tudom, hogy marha egészséges, de valami gombot benyom a testemen, mert ha zabpehellyel indítom a reggelt, 100%, hogy aznap binge lesz.(A banánnal is ugyanez a helyzet, ezért nem eszem soha...azért valljuk be: elég elmebetegen működöm);

-  Minden egyes kcal-t felírsz, hogy véletlenül se lépd majd át az 500-at;
- Továbbra is pénz nélkül mászkálj (ezt kezded elég jól megszokni);
 - És kialakult valami új is: mostanában kevesebbszer eszem egyedül itthon. Régebben mindig az volt, hogy amint magamra maradtam, őrült módjára elkezdtem sütni-főzni, nyitogatni a fridzsider ajttaját. Na erről fogok leállni teljesen, hiszen ha egyedül maradok, sokkal nagyobb az esély a bingékre. (Kezdem érteni, hogy miért írják az ana oldalak oly serényen, hogy egyedül sose egyél.) Minél tovább húzni az evést, ez nagyon megéri, egészen addig, hogy esetleg azt mondom, hogy nem. Többször megtörtént ez a héten... Dejó lenne erre visszaállni. Ugye fog menni? Igen-igen fog, csak ne akard hogy rögtön azt érezd hogy dejó, hogy koplalás van. Sajna ez olyan, hogy fokozatosan érzel rá.

Hát sok sikert.