Tegnap éveket visszaolvastam ebből a blogból, írigykedve gondoltam vissza azokra az időkre, amikor tényleg a súlyom volt a legnagyobb problémám. Mennyit mérgelődtem, hogy már megint felhíztam 43-ra, pedig a 41 az ideális. Ma reggel, 54,9 kilóval ébredve azt gondolom, az egy másik ember volt.

Szeretnék újra 41 kilós lenni. Sőt, őrületesen tetszene. De nem tudom, hogy mi vinne el újra oda, hogy ezt megcsináljam magammal. Kinek a kedvéért koplalnék? Mi motiválna a fogyásban? Sok mindenről nem szólt ez a blog, például a szerelemről. Pedig szerelmes voltam és engem a szerelem (vagy rajongás?) vitt előre. Én akartam lenni a legtörékenyebb babája, akit valaha látott és fogott. Azt akartam összeroppanjak a teste alatt - nem magamért fogytam. Magamért ettem, magányomban zabáltam, és más miatt fogytam. Igazából nem tudom mi vitt még előre, hisz az evészavarom és a fogyás jóval hamarabb megjelent nálam, mint a szerelem.

Nem vagyok szerelmes, de van, akinek megmutatnám szívesen, hogy meg tudom csinálni, hogy nem vagyok olyan gyenge, mint hiszi.  Nem tudom, hogy ez elég motiváció lesz-e a nehéz napokra, amikor mindent borúsan látok, amikor senkitől nem kapok semmi pozitívat, amikor csak a hibát látják bennem, ráadásul hideg van, szakad az eső és nem tudom mi más adna örömet, mint a csoki, a zacskós tésztaleves és a kajarendelés. Túl magányosan élek ahhoz, hogy az ételért ne rajongjak. Túl megszoktam, hogy a szorongást evéssel csillapítom. Túlságosan szeretem az ízeket, túl szépnek találom az ételeket, túlon túl rajongok az illatokért, a formákért, a csomagolásokért, túl kiváncsi vagyok. Szeretek enni, na.

2013-ban 53 kiló felé ment a súlyom (fél év alatt 12-13 kiló hízás!), és azóta nem sikerült négyessen kezdődnöm. 2014 óta folyamatosan 55 kiló körül mozgok, az elmúlt évben már inkább 56, soksor 57 felett jártam. Nem állítanám, hogy a magas kilókhoz durva bingék társulnának. Már nehezebben fogyok, már nem játszom olyan könnyeden a kilókkal, mint habtestem idejében. Már kínkeservesen sokáig tart lemennem 56-ról 54-re. 54,0 kiló nem voltam már talán egy éve, vagy mégtöbb. Nyilván nem is vagyok túl kitartó, de régen ez is egyszerűbben ment. Ahogy halad az élet előre, mindent egyre nehezebb megkapni, mindenért többet és többet kell dolgozni.

Nem mintha dolgoznék a kevesebb súlyért. Egészségtelenül eszem, bár nem mértéktelenül. Nálam sokan többet esznek, de a fizikai munka és a sokszor hajnali ágybakerülés mind az esti/éjszakai evéseket gyarapítják. Nem vagyok már 16, nekem este nem szabadna ennem, meglátszik, na. Eszem, amit megkívánok, és egészséges dolgokat általában nem kívánok. Chipst, gyrost, nyáron sok sört, reggelire kis péksütit, édességet, tésztalevest, hamburgert, sajtot. Az édességet kevésbé kívánom, mint régen, kevesebb csokit eszem, eltelnek napok - igaz ritkán-, hogy nem eszem édességet. Amikor igen, olyankor is beérem kevesebbel, ritkán indul el a lavina. Úgy eszem, mint egy átlag egészségtelen magyar. Átlag súlyban vagyok, a magasságomhoz képest kicsit sok, de a mozgástól ennek egy része izom, tehát nem gondolom, hogy hájasnak látnak. Az edzőm néha mondja, hogy most jobban nézel ki, mert lement másfél kiló, de én nem látok magamon számottevő változást olyankor sem. A közérzetem mérföldekkel jobb, ha 54-gyel kezdődök és nem 55-tel. A bőröm nem szereti, ahogy eszem, ragyásodik, sok a pattanás és a kiütés. Ha nagyon zavar, olyankor kicsit kevesebb mű dolgot eszem, ettől érezhetően kitisztul a bőröm, és már hopp, el is tűnt a probléma, ehetem újra a mérget. Nem vagyok kitartó és nem győz meg valamiről az, hogy egészséges.

Ennek ellenére a fogyás iránti vágy erősen megvan. Meglátjuk mire megyek vele.