Nem mondhatom el senkinek - kiírom hát mindenkinek

Tegnap hatalmas bingébe fulladt a napom, (elég ha én) tudom az okait és látom magamon a következményét: másfél masszív kiló. Este úgy feküdtem le az "utolsó állomás", vagyis egy literes doboz fagyi betömése után, hogy ma nem lesz edzés, a lehető legtovább ágyban maradok, és a lehető legnyugisabb módon "kezelem ki", vagyis sok folyadékkal és minimális szilárd táplálékkal. Ehelyett persze a tudatalattim felébresztett pont tíz perccel azelőtt, hogy el kellett volna indulnom az edzésre, így gyorsan összekaptam magam és mégis a két órányi kemény izzasztást választottam. A buszt persze lekéstem, de egy jótevő lélek elvitt egy darabon autóval. Éhgyomorra széthajtottam magam, és farkaséhséggel haza is értem pár órával ezelőtt. A kedvencemet főztem ebédre, lazac, fetasajt és spenót együtt kisütve. Mellé sok saláta. Minden nap tudnám ezt enni, de ma az ízét se éreztem, a könnyeimtől pedig a gyönyörű látványa sem örvendeztetett meg. A testvéremmel összevesztem, egy óvatlan mondatommal a lelkébe tapostam és bosszúként megannyi hasonló megjegyzéssel torpedózott. A jellememről és az elszaródott lelkemről. Most ezt kiírtam magamból, most már picit jobb, most már csak tanulnom kéne ma, de azt nagyon.