n o m o r e f a t

2014. május 28.

-Miért nézel? -Nem, nincs semmi. -Naa, láttam, hogy nagyon megnéztél. -Jó hát ha tudni akarod: azt néztem, hogy olyan lotyósan nézel ki. Köszönöm, Család. Ma egész nap a Balatonon voltam, este pedig haverokkal. Két Szamos-finomság a parton, egy tökéletes pillanatban. Nem fogom megbánni. De az önundor egészen magas szinten elhatalmasodott felettem. Leköpném a tükörképemet- sokszor ezt érzem. Nincs okom most semmi jóra.

3 megjegyzés:

Damirkah írta...: én is ezt érzem. de ez így nem jó...; 2014. május 29. 15:24
Regi írta...: De jó, újra itt vagy :) Szerettem olvasni az írásaidat.; 2014. június 5. 22:54
Lynette írta...: Köszönöm szépen drága Regi!; 2014. június 7. 10:08

Megjegyzés küldése

hájból elégtelen

Enni és fogyni - úgy tűnik, ezen a blogon e kettőből áll a fejbelsőm. Egyszerű evés-napló, elszámolás a kalóriákkal, tervek, vágyak és küzdelmek a bingék soha véget nem érő rabságából.

Evészavarom viharos és mégis sablonszerűen egyszerű történetét anorexiásként kezdtem, majd miután a néhány évnyi koplalást az akaraterőm feladta, sok-sok éven át falásrohamokkal küzdöttem: végtelen ételmennyiség befogadására alkalmas gyomrom lett. Míg pálcika vékonyan képes voltam heti 5-6-7 kiló súlykülönbséget elérni, addig mire a koplalást végleg elengedtem, és helyére került a konstans zabálás, illetve jobb esetben az egészséges ételek masszív evése, megszűnt a súlyom ingadozása, beálltam egy erős, a sok mozgástól viszonylag izmo0s, ám itt-ott jelentősen zsírosabb testre. Az utóbbi néhány hónapban mégis történt valami, leadtam 3 kilót, igen, mindössze hármat, de több, mint három éve képtelen voltam ekkora súlyváltozást elérni lefelé. A kicsit karcsúbb test visszahozta a blogolás vágyát, fogadjátok szeretettel.