Nem érek rá totyogni és szépen lassan egyre kevesebbet enni. Nincs időm enni, sietek a 40-hez. Ilyen távol még nem voltam tőle, de soha nem látott gyorsasággal fogom most újra megközelíteni. Tegnap végigettem az öszes olyan nasit, ami az én ízhiányos lelkemnek és testemnek kellett, úgyhogy most már nem lehet "na még az xy íz nem volt, azt még muszáj"- alapján binge.
-Anyu, tudtad, hogy a falásroham, az egy betegség, és így hívják? Nekem ilyenem van.
-Azért mert állandóan fogyózol.
-Mindegy, hogy miért van, az a lényeg, hogy ez is veszélyes. Ha így folytatom, cukorbeteg leszek - volt már a családban cukorbeteg, örökölhettem a hajlamot.
-Jaj én is állandóan édesre vágyom. Újabban pl arról álmodozom, hogy megeszem egy egész tábla meggyes mogyoróst.
-Anyu, nekem egy tábla meg se kottyanna. Meg tudnék enni öt táblával, és semmiféle jóllakottságot nem éreznék. Vagy meg tudnék enni bármikor pillanatok alatt 3 kiló kenyeret és semmit nem éreznék. Anyu, hogy érted már?
-[kedvesen mosolyog]
-Lszi legalább ne vegyetek annyi édességet. Hadd próbáljam megállítani ezeket a rohamokat. Ez nem egészséges, baj lehet belőle, nem csak az, hogy kövér leszek. Legalább ne legyen ez az állandó csoki-dömping itthon, légyszi, mert ez borzalmas nagy kísértés nekem.
-Jó jó kislányom ...
Tényleg szörnyű, ami nálunk van. Még a spejzban sorakozó 40 üveg különböző-féle lekvárra azt mondom, hogy ok, a lekvár az olyan, mint a konzerv, eláll a végtelenségig, ennyi üveg jól jön majd ha kitörne a háború és hónapokig nem léphetünk ki az utcára. Nade 5-6 féle csokoládé, az minek? És mellé minden hétvégén süteményt sütni? És az a sok gyümölcs, az nem azért van ,hogy ne együnk annyi nasit? Akkor minek a nasi?
Én nem szólhatok bele, hogy mit egyen a családom, és nem is akarnék semmiképpen a családi házfelügyelő lenni, aki botrányt csap egy tejszeletből amit a hűtőben a talál. Ezért aztán az új taktikám:
a lehető legkevesebb időt eltölteni a konyhában, és nem keresgélni étel után. Tudom, hogy mit és mennyit akarok enni, a többi kaja egyszerűen NEM nekem szól. Ezt kéretik felfogni, belevésbi a kis eszecskédbe.
Ja, és most szólok, hogy innentől ez az oldal nem egy sikertelen fogyis blog lesz, ahol egy hájas lány beszámol a kudarcos próbálkozásairól a súlyapasztás terén. Hájas lány még lesz, úgy két hétig, aztán már egy 40 kilós lány fog mesélni arról, hogy milyen jó az élet csontosan.
Könyörgöm. Itt a nyár, térj észhez, nem akarhatsz nem tökéletesen kinézni. Most lehetnél a legszebb, ne tedd tönkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése