A helyzet nem túlzottan 'fodros habostorta', de nem is szégyellni való 'köpdlemagad'.
Ahogy az előző postomban beszámoltam róla, pont egy hete értem el azt a "rekord"-súlyt, ami kis 'megállj!'-ra késztetett - és ha nem is sikerült koplaló-üzemmódba átállítanom magam, a hétvégén már 42-essel kezdődött a súlyom, és a dekák szépen csúsztak lefelé napról-napra, egészen szerdáig. Amikor is jött a bezaba.
Lehetőleg csak zöldség és gyümölcs - ez volt az elv, amihez sajnos enyhén szólva nem sikerült ragaszkodnom:
csüti: fast (életem másodikja)
péntek- 2 paradicsom, egy alma, 2 répa, sok cukkini, egy retek, edzés
szombat- 3 alma, fél kiló meggy, egy tojás, sok-sok leveszöldség, edzés
vasárnap- 4 alma, rengetek zsenge zöldborsó, elég sok meggy, rendes adag csibemell és hozzá paradicsomos-ubis-paprikás sali
hétfő- 7 alma és sok-sok zöldborsó és egyben az első rontás napja - az esti programon, amiről előre tudtam, hogy süti-partival egybekötött mókának ígérkezik, hiába terveztem el, hogy csak is a dobozkámba bekészített almáimat fogom rágcsálni, egy ártatlannak tűnő játék véresen végződött: megnyertem a kvízt, a nyeremény pedig mi más, mint egy tábla csoki. És még grátisznak elvettem az asztalról két muffint - ha már lúd, legyen kövér. Szóval ennyit erről a hétfőről. De a csoda sem maradt el: nem csak, hogy képes voltam megálljt parancsolni és nem folytatni az utcán/otthon a zabát, de másnap a mérleg olyan szép számot mutatott, amit hetek óta nem (de azért remélem tudod, hogy nem kell levonnod azt a következtetést, hogy az esti csokievéstől ezentúl már mindig fogyni fogsz!). Ennek örömére másnap véletlenül sem gondoltam úgy, hogy meg kéne böjtölnöm az előző estér, hanem:
kedd- 6 alma, 4 szem barack, 10 deka magos péksüti (kóstoltátok már? a Princesspék árulja, töltetlen és magos, a gyanús "wellness croassont" névre hallgat és embertelenül jó). És edzés.
szerda- Hello, my name is Binge. Bread Binge... Hát igen, kenyér kenyérrel- olyan háromnegyed kiló, reggel kilenctől délig. Elfogyott mellé egy tojás, rengetek trappista és túró, olívaolaj, na meg lekvár (disznó!). Aztán leálltam, és ma reggelre kaptam 7 deka ráadást a disznóhájamra a tegnapi mérlegeléshez képest.
-Miért nézed őt folyton?
-Öö nem tudom, még nem láttam őt ilyen nyári lenge ruhákban és csak megütközött rajta a szemem.
[Jaj hát nem mondhatom azt, hogy azért, mert roppantul zavar, hogy ide jár még egy vékony lány és muszáj felmérnem, hogy melyikünk a vékonyabb.]
Odaül mellénk, csacsognak a lányok, elmeséli a 'vetélytársam' hogy milyen diétára van most ítélve az allergiája miatt, de nem baj, örül, hogy fogyott.- Csak ennyit eszel?- Kérdezik a lányok a pici husiját nézve a tányérján.
Na szép. Tőlem bezzeg nem kérdezitek, hogy miért nem eszem semmitsem - hát miattam nem aggódtok? Én már nem vagy olyan sovány, hogy etetni akartok folyton? Ja lehet, hogy azért nem, mert azt hazudtam, hogy indulás előtt ebédeltem otthon.
-.. Szép izmos a karod - mondja neki az egyik lány.
- Köszi, pedig mindenki ropinak hívja.
Azta de beképzelt! Az én karomat is így hívják, mégsem dicsekszem vele. Most akkor ki a vékonyabb? Ő vagy én?
Nem bírom ki, megkérdezem a barátnőmtől laza könnyedséget magamra erőltetve:
- Remélem az edzésektől majd nekem is is ilyen izmos lesz a karom. Meg az övé nem csak izmos, hanem szép vékony is. Mindig beszólsz a karomra, de neki még nálam is vékonyabb, nem?
Rám néz, gyanakodva: -Nem. Ugye ezt nem kérdezted komolyan? Hogy lenne neki vékonyabb a karja a tiednél?!
Megnyugodtam.
A terv tartani a zöldség-gyümi-vonalat ameddig csak lehet, és nem hagyni elveszni a nyár-boldogságot. Még ha az előző párbeszédből elég epésnek és rosszmájúnak is tűnhetek, a valóság azonban az, hogy rég voltam ilyen boldog - vizsgák több hete letudva, imádok utcára lépni, libegni, könnyűnek érezni magam (annak ellenére, hogy általában több kiló alma és zöldborsót rejteget a becsapód-testem), és mindennél nagyobb öröm nézegetni az embereket, kihallgatni beszélgetéseket, hallgatni éjszaka a madarakat és érezni a napot a testemen.
Messze járok a negyventől és a ropilábikóktól. De nem leszek negyvenkétegészX kilósan boldogtalan! Zöldség és gyümi, és gyakorolni, hogy amikor pl borsót rágcsálok, ne egy kilónál álljak meg, hanem először 7 dekánál, aztán szépen fokozatosan megtanulni apránként enni. Ez most a fő cél - csipegetni, mint a sovány és törékeny Hamupipőke - nem pedig falni, mint Zugevő Zabália.
Ha meg újra az történne (mint tegnap) hogy már hajnalban rámtör az eszeveszett kenyér-éhség (amúgy ez általában erős kialvatlansággal függ össze), olyankor majd eszem egy tányér spagettit/sajtostésztát/rakottpadlizsánt/halat fetaszósszal - általában ezeket kívánom, mennyivel finomabbak, mint ez a szar zacskós előrecsomagolt rozskenyér. Tegnap kaptam egy okos mondatot egy hozzám hasonló "kajatéma-megszállottól":: "Nem az a binge, amikor normálisan eszel, hanem amikor zabálsz". És ez nagyon így van. Annak nem lehet következménye, hogy megeszem hetente párszor egy tányér kaját - ahogy minden ember teszi. Akkor van baj, amikor (tényér nélkül) percek leforgása alatt megeszem 3-4-5 ezer kalóriát.
A jövőben, amikor érzem, hogy hatalmas zaba lesz, főzök valami "rendesebb" ebédet (természetesen nem minden nap amikor megéhezem belátom, hogy nekem spagettire van szükségem, ez csak is a bingéket helyettesítené). Nem érdekel, hogy ilyenkor nem soványtúró kerül elő, mer mi értelme van megenni fél kiló túrót fél kiló kenyérrel, majd rájönni, hogy nem is erre vágytam, és elő a zsírosabb sajttal és a lekvárral. Esetleg majd desszertnek is néha csinálhatok egy joghurtos-gyümölcsös turmixot, vagy vmi magos-meggyes kreálmányt. Ennyi dőzsi néha-néha szabad (De heti egybél többször azért légyszi ne!) És ez nem zaba. És ha amúgymeg (a többi napokon) maradok, hogy lehetőleg csak zöldségnél és gyümit egyek napközben (edzés előtt egy tojás/joghurt miért ne?!, ill nálunk hetente egyszer van egy családi ebéd, amikor én mindig csirkemellet kapok általam elkészített sali-körettel), akkor nagyon remélem, hogy háj nélkül boldogan fogok lubickolni a nyárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése