Mintha már előre meg lenne írva, hogy elvesztem a Karácsonyt. Biztosan érzem, hogy a nyakamig fogom tömni magam, hogy olyan terhes hasam lesz, mint most, és hogy ugyanilyen nehézkesen és szuszogva cipelem majd át magam egyik szobából a másikba. Már most érzem ugyanazt a szomorúságot, amit tavaly is, már bennem van, már látja Anyu is, már kérdezgeti, hogy miért vagyok ilyen szomorú. Azért, mert megint tömtem. Harmadik napja tömök, zabálok, falok és szenvedek az öngyűlölettől. Már előre látom, hogy ugyanilyen szétnyomott fejem lesz, hogy egész nap kerülgetni fog a sírás és kétségbeesetten könyörgök majd, hogy hadd ne legyek rajta a fényképeken. Utálom, hogy előre tudom. Nem látok másik opciót, olyan, mintha nem lenne másik.
Nincs szó negyvenezer kalóriáról, nem fog szétrepedni a gyomrom, de a szégyenérzetig ettem magam és ez bőven elég. Az embernek úgy kell élnie, akkor feküdhet le tiszta lelkiismerettel, ha nem kell szégyenkeznie. Én harmadik napja éjjel-nappal szégyellem magam. Hogy mennyire le tudnám köpni magam, hogy megettem Anyu kedvenc aszaltgyümölcsét. Hogy megettem a nővérem pisztáciáját. Hogy megettem a család kalácsát. Nem tudtam mit tenni, ők nem ették meg, ők ki tudja mikor ették volna meg, mert ők be tudják osztani, nekik nem sürgős, ők örülnek, ha marad későbbre is. Én meg nem bírom elviselni, ha marad későbbre is, mert akkor tovább tart a harc. Nem bírom, hogy ott áll az asztalon a kísértés, el kell tüntetnem, el kell pusztítanom, mert különben engem pusztít, nem hagy aludni, nem hagy gondolkodni, elborítja az agyamat.
Szégyen nélkül akarok élni, meg akarok változni.
Amint elbizonytalanodom, eszem. Amint félek, eszem. Amint valami változás történik, eszem. Amint olyan étel kerül a képbe, amit nem terveztem, eszem. Nem akarom elfogadni, hogy így működöm, ezért újra és újra terveznem kell. Karácsonyig össze kell kaparnom magam, és nem a fogyásról van szó. Addigra olyan állapotba kell kerülnöm, hogy reggel ne egy fásult, szétnyomott fejű, torkig kitömött, deréktalan roncs induljon neki a napnak, aki alig várja, hogy túl legyen a napi tömésen, hanem valaki, aki bele tud nézni tükörbe, mert már két hete nem volt falásrohama és ettől rendbe jött a bőre, és szépen felöltözik mert tetszeni akar a családjának, és keveset eszik, mert az evés örömét nem veszi el azoktól, akiknek tényleg jóleső érzést ad az evés. Mert nem lehetek olyan önző, hogy csak azért, hogy eltűnjön az étel, hogy eltűnjön előlem a kísértés, inkább felzabálom mindenki elől.
Nem megszüntetnem kell az ételt magam körül, hanem elfogadnom, hogy nem zabálhatom fel. Hogy ilyet soha nem csinálhatok, mert nem lehet. Nem zabáljuk fel az ételt, ez egy természetes szabály, amit el kell fogadnom. Ugyanolyan, hogy nem rabolunk bankot és nem tarthatunk otthon zsiráfot.
Nem akarom Anyuék Karácsonyát tönkretenni. Ehhez el kell fogadnom, hogy rengeteg étel lesz itthon, amit nem kell elpusztítanom. Néha azt gondolom, megéri egy nap alatt 4 kilót hízni, mint hogy tovább tartson a küzdelem az étellel. Mert ha megettem, akkor vége a játéknak, akkor eltűnt a kísértés ami nem hagyott aludni. Nem, igenis megéri hosszabb ideig mértékkel enni, mint hogy lássam a tesóm csalódott arcát, hogy egy éjszaka eltűnt a fáról az összes szaloncukor.
Nem emlékszem, mikor ettem igazi kaját mértékkel. Magamnak persze általában be tudom állítani a napi adagomat az olaj nélkül sült csirkemellből, tonhalból, vagy light túróból, de a rendes ételeknél nincs kontroll. Az evészavarom óta maximum két-három olyan közös családi evés lehetett csak, ami nem torkollott irdatlan zabáliába. Ezért is van az, hogy az ünneplések kivételével két éve nem ebédelek a családommal. Mert ha ennék, akkor csak "elennék".
Szóval nekem most ki kell kecmeregnem ebből a mélypontból. Ahogy előbb is írtam, a félelem bingét szül, és a Karácsony egyre nagyobb félelemmel tölt el, ez pedig rendesen megnehezíti majd a maradék két hetemet. Arról nem is beszélve, hogy a lakásban egyre nagyobb számmal lesznek édességek - hiszen mindenki szerint a zaba ünnepe ez a hónap, és ilyenkor rengeteg csokit és süteményt kapunk az ismerősöktől. Ezt egyszerűen el kell fogadnom, nem kell küzdenem, nem kell gondolnom rá. Nem kell vele foglalkoznom.
Két hét, a szabályok majdnem a régiek.
- nincs semmilyen cukor és csokoládé
- nincs kenyér és zabpehely
- nincs joghurt, csak napi 1/3 doboz (kb 80 gramm) light túró
- nincs semmilyen olajos mag, kivéve napi egy evőkanálnyi őrölt lenmag
- egy nap maximum egyszer ehetek csirkemellet vagy halat
- napi négy szem gyümölcs
- napi 500 kcal
- 4 után nincs evés
Üres, szinte lapos hassal akarok 24-én leülni délután az ünnepi asztalhoz. Tetszeni akarok magamnak, a családomnak és egyszerűen jól érezni magamat.
Fájni fog, főleg az első napok, de itt az ideje, hogy 2012-ben még utoljára végignyomjak két erős hetet. És utána jutalomként kaphatok egy mértéktartó, igazi Karácsonyt, sok-sok szabállyal és külön-külön reggeli-ebéd-vacsora forgatókönnyvvel - és utána ha nem is 42 kilósan, de talán még 45 alatt elindulhat a binge-mentes 2013.
10 megjegyzés:
istenem nem szabad ilyennek lennünk ! majd irok privit, hogy én mostanában miért eszem mindig, csak beleolvastam a bejegyzésbe mert aludnom kell és fáj a hasam is (ezt akarom majd részletezni privátban hogy miért XD ) . na de csak annyit, hogy amint leszarod nem fogyózol onnantól nekem elmúlt a kajavágyam. esküszöm. szerintem ennyi a titok. minél jobban mondom hogy fogyózok annál többet eszek ! nem vicc. és olvastam is erről meg tapasztaltam. irok privit. de tényleg szard le az ételeket. gondolj az éhezőkre mi meg elpazaroljuk ( nem a NORMÁLIS vagy a kicsit több kcal bevitelére gondolok...) csak azért írtam ezt ha még tartanak a bingék. meg hát az első dolog h elriasszon hogy sokszor agyon kellett altatóznom magam mert úgy tele lettem hogy már azt hittem ott helyben végem! vigyázz ezzel nagyon! még így is fáj a hasam ha sokat eszek pedig most nem nézem a kajákat. :( csak nem akarom hogy szenvedj. és ugysem ez az igazi boldogság. ez csak hiúság, de mi ilyenek vagyunk. betegek... nagyon szép nagyon vékony csontkollekció vagy khm , nem akarom hogy elpazarold az éveket továbbra is, mert most vagyunk fiatalok és kívülállóként már megvan az álomalakunk. csak mi nem látjuk.
Szia Claire!
Figyelj, lehet, hogy nem kéne ilyen komoly listaszerű tervet felállítanod. Persze mindenki más és különböznek a szokások, de én magamon és más bloggereken is azt vettem észre, hogy ha ennyire tervez, akkor legkésőbb a harmadik napon elbukik. Szeretünk tilosban járni, ez minden emberben benne van. Így lettünk formatervezve. Nekem csak úgy szokott jól működni, ha nem gondolkodom, nem tervezek előre, csak csinálom. A jelennel kell foglalkozni, mert azt alakíthatjuk, nem a jövővel. Rá kell hangolni az agyat.
De lehet, hogy mindez sületlenség és csak rám igaz, mert tényleg minden ember más.
Claire, én is bulmiás vagyok csak én hánytatom magam.. De annyira ugyanazt érzem amit te, hihetetlen. Egy az egyben leírtad ami nálam is kiváltja a rohamot: félelem, bizonytalanság, szorongás, változások, ha valami nem a terv szerint halad. Pánikszerűen én is a kaja után nyúlok.. Ez egy függőség, egy mocskos kis függőség, amiben a legrosszabb, hogy a középpontjában egy olyan dolog van, ami az élethez elengedhetetlen.. A leggyűlöletesebb az egészben.. :(
Megdöbbentően jók az írásaid, bár a szívem szakad meg érted olvasás közben. :(
Először is büszke lehetsz magadra, amiért 12 napig kibírtad falás nélkül. Most úgy érzed, ez a pár nap mindent szétzúzott, de elég néhány jó nap és onnan folytathatod, ahol a binge-ek előtt abbahagytad.
Örömteli, hogy most elsősorban az evés normalizálása a cél, nem pedig a fogyás. A sokasodó étel, édesség ellen tényleg nincs mit tenni: a mindent vagy semmit közül az utóbbit kell választani, különben elindul a lavina.
Azért a karácsony előtti héten szerintem próbálj meg 1-1 "rendes" ételt is enni. Így a karácsonyi vacsoránál nem fogod azt érezni, hogy "ezt és ezt és ezt is meg kell kóstolnom, mert már x ideje nem ettem hasonlókat és mivel most tömök, ezután se kaphatok belőlük". Ez egyfajta ráhangolódás lenne az ünnepi ínyencségekre és talán a haditerv elkészítésében is segíthet.
Kitartást kívánok az elkövetkezendő 2 héthez!
Ivoa
Drága Holden,
köszönöm a biztató szavakat. ó bárcsak le tudnám szrni az ételt - ahogy tanácsolod.. nem tudom h képes lehetnék-e rá, de megpróbálom. az altatós dolgot nagyon szomorú volt olvasnom, remélem már nincs ilyen.
Vigyázz magadra Te is!
Szia Marley,
teljesen egyetértek, hogy a túl nagy tervezgetés előbb-utóbb kudarcélményt hoz magával. nem tudom, h nálam mi működne, mire tudna az agyam ráhangolódni. remélem hamarosan rájövök. Köszönöm h próbálsz segíteni.
őszintén sajnálom h magadraismertél, és remélem Te megtalálod hamar a kiutat ebből az ördögi körből. És ha megvan h mi segített, mindenképpen írj, és persze amúgyis:)
sok sikert
Szia Ivoa,
nagyon köszönöm a tanácsaidat és hogy olvasol. Neked is sok-sok erőt és próbáljunk meg a kudarctól nem mégnagyobb kudarcba esni, talán az segíthet.
mikor mész el pszichológushoz? vagy már voltál?
igen, pszichiáter, már háromszor voltam. már egy-két dologra segített is rávilágítani és ez mindenképpen jó. még vegyesek az érzéseim a dolog hasznosságával kapcsolatban, de majd kiderül, ártani csak nem árthat. viszont arra kért, hogy ne fecsegjem világgá ami a szobában zajlik a saját "gyógyulásom" érdekében, ezért részletes beszámoló egy ideig még nem lesz róla.
Megjegyzés küldése