Visszaszámolás indul

Most máshogy kell nekilódulnom: nem a mostani súlyomon keseregni, hanem arra gondolni, hogy akár már egy hét múlva elérhetem, hogy negyvenkettessel kezdődjön a számom. Ha erősen csinálnám, végig akarva, kitartóan, napi 500-at tartva, edzéseget nem-ellógva. Azt hiszem reális az egy hét. Jó, talán belekerül másfél hétbe, mert tényleg rengeteg zsírt telepítettem magamra. 43-ig viszonylag könnyen lemegyek, ott torpanok meg mindig és jön a binge. Persze az a 42 -ha újra rámkacsintana- az még messze nem az a 42 lenne, mint tavasszal. Ez csak olyan, amit egy kiadósabb bingével egy nap alatt felugrasztanék 46-ra. Egy üres hassa kínkeservesen kikapart negyvenkettő. De idővel majd "laza negyvenkettő" lesz. Aztán majd "telihasas negyvenkettő". És a végén negyvenegy.

..ó  hol vannak még ezek a számok?!Csak akarnom kell, jobban, mint eddig.

Mert:

Mához 3 hét múlva indulás, messziföldre. Addig vége kell hogy legyen ennek a zabás időszaknak. Boldogan és soványan kell felszállnom a repülőre, avval a tudattal, hogy a falásrohamoknak vége. Nem pedig rettegve, hogy mit fogok kint művelni. Biztosra szeretném tudni az indulás reggelén, hogy szeptemberben nem több kilóval nehezebben jövök vissza, mert képes leszek keveset enni. Belecsipegetni ebbe-abba, megkóstolni, belenyalni, de nem felzabálni. Madárétkű kákabélő cinege. Ilyen szeretnék lenni.

Tavaly nyáron úgy indultam el a mostanihoz hasonló útra, hogy az előtte lévő délután elhívott egy barátnőm a mekibe fagyizni (akkoriban már javában szenvedtem a bingéktől) és utána vettem magamnak egy tábla csokit is. Hazamentem, képtelen voltam becsomagolni a bőröndömbe, csak feküdtem az ágyon és sírtam, hogy megint zabáltam. Éjjel, amikor a szüleim már aludtak, lesurrantam a konyhába és elkanalaztam egy üveg mogyoróvajat, hozzá kalácsot majszoltam, és persze közben elhatároztam, hogy ez volt az utolsó, kint le fogok fogyni, soványan jövök vissza. Ehelyett persze az egész utat végigbingéztem. Anyuéknak minden levelem végén megírtam, készüljenek fel rá, a kislányok malacként tér haza, és majd otthon fogyóznom kell. Még az utolsó nap is, éjjel hazafele a repülőn, persze teli hassal, még akkor se bírtam nemet mondani a szendvicsnek, amivel megkínáltak. Hazajöttem, és az egész ment tovább. Felhizlaltam magam 53-ra. Egyre közelebbinek tűnik ez a szám, és szörnyű félelmet érzek.

Ennek az útnak most másmilyennek kell lennie. Ismerem a testem: 3 hét elég ahhoz, hogy eltűntessem a muffin toppomat, ehhez csupán be kell libbentenem a hurkagyurkáimat az edzésekre. A combom még nagy lesz sokáig, az apad a legnehezebben, de majd idővel átszálkásodik. Csak le kell állnom a zabával. Ilyen egyszerű.

H o l n a p t ó l:  2 0  n a p.  E n n y i m  v a n.  N a p i  5 0 0.  

4  u t á n  s o h a  e g y  f a l a t  s e.  

Z ö l d s é g ,  g y ü m ö l c s  é s  t o j á s f e h é r j e.  R o s s z a b b  e s e t b e n  c s i r k e,  t ú r ó  v a g y  t o n h a l.  ( D e e n n é l   r o s s z a b b  e s e t  n e  l e g y e n. ) 

N u l l a s z t i k u s  g a b o n a .

Ha éhes vagyok, bemegyek másfél liter teával vagy vízzel a szobámba. A napi 500-at kivéve csak is teafőzésre használhatom a konyhát, nem kell ott időznöm. És kutyaséta közben nem rendezek szüreti mulatságot minden egyes szilvafánál.

Egyelőre két  para-napot látok a horizonton: hétfőn BFF-szülinap, kedden családi mulatság. Előbbi nem para, hiszen négy után lesz. Szóval csak fel kell szerelkeznem kellő mennyiségű rágóval, és esetleg zero coke-kal. Utóbbinál viszont - hogy tartani tudjam a kalória-limitet-, aznap előtte biztosan nem szabad semmit ennem. Mindent előre  meg kell terveznem. Nem akkor kitalálnom. Máshogy nem fogom lehozni a csillagokat 3 hét alatt. Le kell hoznom őket.

Híztam és megállás nélkül hízok, de: egyre inkább beérem az itthoni készlettel, egy hónap alatt kétszer fordult elő, hogy a bingéimre elvertem volna a pénzemet. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy hónap alatt kétszer ettem csokoládét. És négy után nagyon rég ettem. Nem nagy szám, ez még nem olyan, amivel dicsekednem kéne, én csak magamat biztatom: ha már pár apró lépést megtettem, talán a többi is fog menni. Vissza akarok fogyni. Gyűlölni fogom, ha ősszel nem férek bele a nadrágjaimba. Nem tehetem ezt magammal. Nem hagyhatom el ennyire magamat. Majd zabálok, ha már mindegy lesz. Ha már öreg leszek, ha már úgyis ráncosodom. Ha már a fejem úgyis elaszódott, ha a hajam már úgyis őszül, akkor kit érdekel egy kis hurka az oldalamon, vagy egy nagy lógó petyhüdt has (persze őszintén remélem, hogy nem így fogom gondolni). De amíg még szép lehetek, addig nem leszek hajlandó elcsúfítani magam. Nem lehetek ennyire hülye. Gondolj ebbe bele, könyörgöm, minden egyes alkalomkor, amikor ételhez nyúlsz.

Előtte már órákkal kajákon gondolkodom, hogy majd ha sovány leszek miket fogok sütni. Egyedül maradok és bemegyek a konyhába. Meggyőzöm magam, hogy ehetek két almát, annyi kikötéssel, hogy mást ma már nem, és este egy óra futás. A két alma mellé előkerül a 0,1%-os light túró, aztán annak egy 20%-os zsírtartalmú változata is. Azt lelocsolom bőségesen tökmagolajjal, és tunkolom bele a kenyeret. Közben már egyik kezemben ott a telefonom és pötyögök rajta serényen az evést egy pillanatra abba nem hagyva: jó, mostmár bármennyit ehetek, mert úgyis lemondtam a holnapi programjaimat. Ma már edzés nem lesz, viszont arra nem ártana ügyelnem, hogy annyira tömjem "csak" meg magam, hogy utána képes legyek elszaladni két üveg csodavízért. Talán sütök tojást is. Utána főzök zabpelyhet, leöntöm lekvárral és porcukros-mogyorós-darával. Ezt egymás után háromszor elkészítem, de még mindig kevés, úgyhogy előkerül a habverő és indul a palacsintagyártás. A végén bekapok egy falat sósat mert émelygek a sok cukortól. Elrohanok hashajtóvízért, utána gyorsan eltüntetem a konyhában a falás pusztító romjait. A szárítón sem hagyok edényeket, jobb ha nem látják Anyuék, hogy három lábost és két serpenyőt is használtam a zabáliámhoz. Biztos azt gondolnák, hogy titokban ételszállító céget alapítottam. Felsöprök, nehogy a morzsákból kiszúrják, hogy miket ettem. Hazajöttek. Elpanaszolom, hogy megint sokat ettem, és hogy nem jó, hogy ennyi kenyér van itthon. A palacsintáról inkább nem beszélek, azért különösen szégyellem magam, hiszen Anyu is szereti, nem szeretném, hogy szomorú legyen, hogy őt kihagytam belőle. Ő nem sütne nélkülem magának palacsintát. Majd nemet mondok a kedves invitálásukra egy közös sétára. Hisz nekem most azt kell várnom, hogy hasson a hashajtó.

Nem történhet több ilyen. Le kell állnom az elején. Fel kell rohannom a szobámba kaja nélkül és nem mehetek ki, amíg nincs vége a "hullámnak". Le kell győznöm. Győznöm kell.