Bocsi, nálam az augusztus csak holnap kezdődik

Szülinap volt ma, és én sütöttem neki a sütit. Megkattant a fejem már előző este, aludni se tudtam, ételekkel álmodtam, de kibírtam, hogy ne kóstoljak bele, még a habverőt is úgy mosogattam el, hogy nem nyaltam le róla a vaníliás túrókrémet. De megbolydult minden. Az ünnepi program miatt nem tudtam elmenni edzeni. Nem volt meg a nap megszokott rendje, azt éreztem minden felborult. Éhes voltam. Aztán csináltam egy másik sütit, rozslisztből, feleannyi cukorral, magamnak. Nem volt elég édes, tettem rá lekvárt. Előtte befaltam rengeteg paprikás sajtos szendvicset. De ez még mind semmi.
A tövig lerágott véres körömágyam a bizonyíték Hölgyeim és Uraim, hogy Binge Béla újra támadott - ha esetleg a hasam látványa nem lenne elég.
Nembaj. Ugye múltkorról megmaradt egy fél üvegnyi a csodavizemből. És holnap veszek egy másikkal.

Nem a binge a baj. Hanem, hogy képtelen vagyok a csontsoványságra, mert el tudom magamat fogadni puhányplacsniként is, és azt gondolni, hogy ez már körülbelül jó lesz így. Sőt, reggel belenéztem a tükörbe és az összhatást vékonynak láttam. Néhol csontosnak. A délelőtti családi mókán készültek fényképek, én meg azon aggodalmaskodtam, hogy Anyuék majd képnézegetés közben nehogy elkezdjék újra, hogy "már megint túl vékony vagy".  Egek, hiába mutatott a mérleg több mint két kilóval többet ahhoz az időszakhoz képest, amikor tényleg sovány voltam, ennek ellenére képes voltam megelégedni a testemmel. Nem szerettem magam, erről nincs szó, szépnek sem láttam egyik porcikámat se, de az összhatás messze nem puffasztottzsírból készült nokedlinak tűnt. Hát most az. És tudom, hogy reggel is az volt.

Döcögtem, de napról-napra kevesebbet mutatott a mérleg. Mához 3 hétre indulok. Addigra 42-nek kell lennem. Még nem tudom hogyan, de kezdetnek holnap nem akarok enni.

Már egy hete nyomasztott ez a szülinap. Ezért, pont ezért.