Hello July!

Egek egek! Több mint egy egész hónap sokkal kevesebb kísértéssel, mint eddig. Ajándék, egy mesés ajándék! Bele akarok süllyedni a koplalásba, meg akarom szeretni.

Leszek gyenge, meg éhes, de meg akarom tanulni elfogadni. Tudom, hogy tudom szeretni.

De egy gyenge szar vagyok, úgyhogy alapszabályok kellenek:

• nincs semmilyen cukor és  liszt/gabona -egy falat se, vendégségben se, sehol se (- tehát evvel a létező összes nasik, rágcsák, péksütik kilőve, hurrá!)

Egyszerűen nem enni. Nem engedni a kísértésnek. 

Hiába szép egy étel, hiába lehet az ételből mértékkel enni, hiába a sok gyönyörűség ami benne rejlik, hiába az ízek kavalkádja, hiába izgalmas, sokszínű, mesés világ, de nem az enyém. Nem érzem az ételt. Ez így furcsán hangzik, de ennél pontosabban nem tudom kifejezni azt, hogy minden falat olyan, mintha le sem nyeltem volna. Nem érzem, csak azt, hogy még. Nem az íz miatt eszem, hanem mert ki akarom tömni a testem, jól akarok lakni. Nem sikerül, már egy hónapja nem sikerül, és belátom, hogy hiába, nem érdemes tovább próbálkoznom.

Ez olyan, hogy bár iszonyúan vágyom arra, hogy Penelope Cruz legyek, mégsem születtem gyönyörű spanyol színésznőnek , és ezt keserűen persze, de elfogadom. Ugyanezt kell tennem az evéssel: belátni, hogy hiába ennék, nem laknék jól, és nem esne jól egy falat se - tehát bele se kell kezdenem. Ahogy nagy bölcsen nem neveztettem át magam Penelope Cruznak és nem képzelem azt, hogy a vonzó Javier Bardem a férjem, olyanba sem szabad beleélnem magam, hogy na majd most eszem egy jót. Nem tudsz 'jót' enni! Ezt a meccset elvesztetted. A vesztes koplal és elfogadja a sorsát. És majd idővel, a vesztes lesz a nyertes, mert a nyertesek hájasak, és te az összes nyertesnél soványabb leszel. Vagyis te nyersz.

Kétségbeejtő, ahogy eszem és eszem és eszem, a mesés gyönyört, és csak a csalódottság marad, hogy nem esett sehogy. Nem esett jól, mert nem volt elég. Akinek semennyi étel nem elég, az ne egyen. Nem eszem.

Ezalatt az egy hónap alatt hatalmas változást akarok. Csont és bőr testet. De ezt csak koplalással lehet. Nem gyümölcsbingékkel, nem úgy, hogy gyümi-napnak álcázva tömöm megállás nélkül a meggyet magamba.

Nem tudom, hogy meddig tart a lelkesedés, és ettől félek a legjobban: ha ez alábbhagy, akkor fuccs. Úgy kell majd felfognom a mostaninál lelkesedés-vesztettebb állapotomban ezt a hónapot, mint egy kísérletet, amire beneveztem, és végig kell csinálnom, és amit úgy hívnak: mennyit tudok fogyni egy hónap alatt?

Igen, nem kell minden pillanatban szeretnem, de el kell fogadnom és nem szabad meggyőznöm magamat az evésről, hiszen ahogy előbb írtam, értelmetlen.

Hát milyen izgalmas: évek óta nem telt el egy nap se gyümölcs nélkül! Most meg egy egész hét? Igazi kaland, már most imádom! De ma fast, egy mesés fast! 

(És egy apró vésd-kőbe-újítás: vasárnaptól hétről-hétre centizek és fotózok - utóbbit persze csak magamnak)