Ki tudja meddig tartó jobb pillanat

Csütörtökön rekordsúllyal ébredtem. Ha elment előttetek az utcán egy 'hurka-kolbász-disznótöltő-állomás', az bizony én voltam. A látvány picit észhez téríthetett, mert azt a napot végigfastoltam, úgy, hogy közben olyan öngyűlöletet éreztem, mint még soha. Minden porcikámtól undorodtam, a kezeim megdagadtak, az arcom pofám felpüffedt. A hasam kidülledt, eltűnt a derekam.

Már 3 hónapja nem ettél egyáltalán abból, amit főztem -vágta hozzám, én pedig csak hebegtem-habogtam, majd hosszú gondolkodás után:

De ez nem igaz, a levesből is kieszem a zöldséget, az is a Te főztöd.

Ugyan. Múltkoris, nem kértél a borsólevesből, aztán rá egy órára sütöttél magadnak palacsintát. Hol itt a logika? Kislányom, miért ne ehetnél velünk egy kis olívás-rozslisztes borsólevest? 

Jaj Anyu, nem érted: az eredeti koncepció az lett volna, hogy nem eszem semmit, se borsólevest, se palacsintát. Csak hogy bingém volt - tudod mi az? Amikor a levesről kérdeztél, akkor még nem tudtam, hogy zabálásba kötök ki. Az hirtelen elönt, rámtör, és nem is tudok olyankor magamról. Te nem tudod, hogy a palacsinta csak a kezdet volt és utána még annyi csokit ettem, hogy féltem, hogy megfulladok a kitömött testemtől. Hidd el, szerintem is sokkal okosabb lettem volna, ha eszem egy tál borsólevest, és avval beérem

Mi ez az illat?

Rakottpadlizsán. Letúrhatod a tejfölt a tetejéről nyugodtan, tényleg.  

Nem köszi, inkább nem kérek.

Volt egy pillanat, amikor elfogott a "miért ne ehetnék egy kis adag rakottpadlizsánt"-érzés, de elhessegettem, mert eszembe jutott, hogy amikor évekkel ezelőtt 'normálisan' ettem, és eszembe nem jutott nemet mondani Anyu istenes kajáira, akkor kb 10 kilóval többet nyomtam. Jó, ez nem teljesen igaz, hogy csak ebben a két végletben lehetne enni, hiszen pl 2009 nyarán képes voltam arra, hogy mindenből ettem jóízűen és jóllakásig, de ebéd után már semmit. És akkoriban már csak 5 kilóval voltam több. De én ezt az 5 kilót sem szeretném.

Visszatérve a padlizsánhoz, végül kitömtem helyette a hasamat gyümölccsel és zöldséggel. Nem rosszullétig, de jóval többet ettem belőlük, mint terveztem -igaz, erős lelkiismeret furdalásom (sajnos) nincs, mert már második napja negyvenketessel kezdődik a súlyom, és a fő cél most az, hogy kibírjam júliusig gabona és tejtermék nélkül, zöldséget és gyümölcsöt rágcsálva. Családi BBQ-kor lehet csirkemell/hal, és edzés-napokon tojás (de reggel, hiszen a sárgája tömény zsír). Csütörtök óta ezeket tartom, és elég nagy boldogságot érzek, mintha picit tisztább lenne a testem, mintha kezdenék megszabadulni a sok szutyoktól, amit 13 napig tömtem magamba. Furcsa, de kifejezetten hálát érzek: végre nem kell ennem csokit és kenyeret - mintha eddig bárki is kényszerített volna rájuk. Persze horpadt has ettől még most sincs, hiszen amikor a gyomor épp több hektárnyi barackültetvény termését tartalmazza, az bizony kidudorodik, de inkább tartsak időnként barack/cseresznye/görögdinnye/alma-bingét, csak ne kelljen éreznem soha többet az egész éjszakán át tartó izzadást, és tűnjenek el a hetekig nem halványuló tartósítószer és egyéb adalék-anyagok okozta kiütések a fejemen. Így legalább nincs az éjszakai fullasztó érzés a zsírtól, nincs már felpüffedve a kézfejem, és a bőröm is egyre kevésbé nyújtja a hormonzavaros Ödönke látványát (...te jó ég, mint valami undorító pokoli betegségről írnék. Igen, a binge-evés egy undorító betegség). 

Sajnos a fejem folyamatosan ellenem hangolja magát, végtelen pudinggal megkent süteményekről álmodtam, mindről lekanalaztam a krémet, és rettegve ébredtem, hogy ugye nem bingéztem újra, ugye csak egy rossz álom volt. Azon morfondírozok állandóan, hogy ha majd minden hájat eltüntettem magamról, akkor milyen szuper-egészséges liszt- és cukormentes süteményeket fogok készíteni zabpehelyből, málnából és soványtúróból -pedig ugye pont a tejterméket és a gabonát akarnám minél tovább kiiktatni. Szóval lesz itt harc, és félek, hogy nem én győzök majd. Az evésen jár a fejem akarva-akaratlanul, ahelyett, hogy csak simán nem ennék. Miért olyan nehéz ez? 

Már beindult az edzőtábor, a hét nagy részén (minimum 4 nap) a délelőttök erről szólnak, méghozzá egész nyáron, ugyanis szeptember közepéig fixáltuk le az edzéseket.  Azért jó ez, mert rendszert ad. A legkönnyebben akkor hagyom el magamat, ha nincs semmi dolgom. Bár ha van is dolgom, sajnos képes vagyok lemondani azt az evésért. De ilyet soha többet nem csinálok. Ha nem töröm el a lábamat és eljárok izzadni és megpróbálok okosan enni, akkor minden rendben lesz, zsír nélkül, szálkásan és nem mindenütt szalonnába tekert hurkákat látok majd a tükörben. Nem tetszik a testem, nagy a muffin toppom, óriási és puhány a combom, de ahol most kilóban állok, az már nincs olyan messze a zsírtalanságról. Persze ha elég perfekcionista lennék, 35 kg-ig csak elégedetlenséget éreznék. De nekem bőven elég, ha a lábam pálcikák lesznek és a derekamról eltűnik a kerekség. Csak hadd egyek közben sok-sok almát, azt muszáj.

Holnap megint evős-progi, dehát én elterveztem, hogy hétfőn és kedden 500-500 kcal. Viszem a dobozkámat, és amikor rámtör az ehetnék, előkapok valami gyümölcsöt belőle. Csak sikerüljön, légyszi.