Pár hete még reggelente 57 kilóval ébredtem, most már csak 55. Laposabb a hasam, de a combjaim ugyanolyan durván betonoszlop-szerűen vaskosak, és semmi izmot nem látok rajtuk.
A munkám nem irodában ücsörgős (hál I.tennek!), de azért nem is leszek tőle izmosabb, és amióta elkezdtem dolgozni, az edzés bizony háttérbe szorult. Nem kifogásokat gyártok, rengeteget utazom nap mint nap és egy pillanatra sem ülök le, mindemellett pedig sokszor csak négy órát alszom, vagy kevesebbet. Néha a fáradtság olyannnyira felemészt, hogy letolok egyben 15 óra alvást - de erre nincs sűrűn lehetőségem.
Egy szó mint száz, alig edzem, pedig a szorongás ellen mindössze négy ellenszert sikerült eddig felfedeznem: evés, alkohol, szerelem és edzés. Alkoholista nem szeretnék lenni, pedig szívesen oltanám a görcsösségemet apple ciderrel, de nem tehetem, legalábbis nem olyan sűrűn, amint ahogy jólesne. Evés dettó, azért nézek ki úgy, ahogy kinézek, mert túl jól hat nyugtatóként. És van még egy ötödik ellenszer: shopping. Na ez az, ami nálam nem működik, mert hajlamos vagyok nagy összegeket ruhákra kidobni, és olyan lelkiismeretfurdalás fog el, hogy csak mégsötétebbé válik a világ kezemben az új UGG csizmácskámmal.
(Nem tudom mi ez a sok szorongás. Lehet, hogy veszek egy nagy levegőt, és valamikor felhívom Málnát.)
A szerelem pedig nem rajtam múlik, sajnos csak ritkán van olyan ember, aki minden lelki tehertől megszabadítana. Sőt, ha van is szerelem, az éppenhogy  csak megsokszorozza a bennem levő szorongást, hiszen velem nem történnek mesébe illő dolgok.
Így hát úgy döntöttem, hogy alkohol, étel, ivás és szerelem hiányában elutazom egy hétvégére Amszterdamba. Találkozom egy nyáron megismert haverommal és hagyom magam, hogy ne gondolkozzak, csak jól érezzem magamat. Mindehhez nem kell más, mint addig nem felhizlalni magam olyan testbe, ami elrontaná az egészet. Holnaptól minden nap edzeni fogok az indulás napjáig - írom ezt majdnem egy teljes hét kihagyás után.