Sírok, mert elszúrtam ezt a napot. Mert a szüleim estéjét elrontottam a hisztériámmal. Tele vagyok félelemmel, talán soha nem leszek képes visszafogyni, már örökre gyűlölni fogom a testem, örökre egy puhány pondró maradok. Félek, mert nem akarom, hogy ne tudjuk felnevelni ezt a kis ebet, félek, hogy tőle is félni fogok, mint az előzőtől. 10 évvel ezelőtt hajszálokon múlt az életem, lerövidült a lábam és jelentős húsmennyiség eltűnt belőle - kiette egy kutya. Újra tanultam járni, majd újra tanultam kilépni az utcára. Ma felvettem egy miniruhát egy telitalpúval, tetszettem magamnak, csak a hegek ne éktelenkednének a lábam négy pontján. A következő pillanatban már taszított a látványom, a combjaim narancsbőrös platántörzsekké változtak. Felmentem hozzá, és amikor az ölében ültem, elájultam. A nyakába estem és boldogan tájékoztattam : azt hiszem én most elájulok - és közben elsötétült a világ és zuhantam, elvesztettem a testem. Pár pillanat alatt magamhoz tértem, ő semmit nem fogott fel, őt ezek a dolgok nem érdeklik. Ő nem etet, nem itat, nem babusgat, nem kérdez. Ő nem az enyém, csak én az övé. Neki akarok szép lenni, és miatta zabálom szét magam.
Holnaptól újra fehérjeporozom, mert mellette jobban visszafogom a szénhidrátot. 2 hét van hátra a májusból, én pedig egy éve csak hízom, szünet nélkül. 2 hét alatt korrigálni cuki ötlet, erre én is kiváncsi leszek és talponcsókolom magam, ha sikerül.
Lefogyok. Bocsánat a mai sajtos zsömle maraton miatt, elnézést a rengeteg mézért és a dióért, és ne haragudjatok, hogy sütöttem egy tepsi répás süteményt.
-
Hát mi van veled te kis gyengeség? Hova süllyedsz tovább és miért rohansz így a mélybe? Nem ér rá az a háj pár év múlva, ha már lesz valami...
-
A súlyomról majd akkor, ha 43-nál tart. Bingékről írni már nekem is unalmas - hát még olvasni milyen lehet. Most legyen szó másról. Számol...
5 megjegyzés:
Ne sírj, semmi sincs veszve, tudod, minél nagyobbat buksz, annál szebb felállni. Én ronda-vagyok napjaimon direkt arra koncentrálok, hogy ne koncentráljak a testemre, ez is beválik.
Nem mellesleg pedig értékes vagy és ne hagyd, hogy mások ne úgy bánjanak veled, ahogy te megérdemled. Ne hagyd, hogy méltatlan legyen hozzád bárki is.
Claire, gyönyörű vagy, és ezt mondom akkor is, ha egy betűt sem hiszel el belőle. Ne félj ennyire, mert már százszor bebizonyítottad, hogy tudsz akaratod szerint cselekedni, és tudsz haladni előre, minden téren, nem csak a fogyás terén. Nem minden elbotlás ugyanolyan. Nem következik törvényszerűen az egyik után a másik, továbbá az sem, hogy ez már megmarad ilyen sorozatnak az életedben. Lehet, egy ideje ilyen nehéz, de ennek az időszaknak is vége lesz egyszer, legalábbis mérséklődik. Szóval ne rágd bele magad az aggodalomba annyira, mert a pohár nem félig üres, hanem félig tele :) A kutyi is borzasztóan kedves kis aranyos jószág, és ami megtörtént egyszer egy másikkal, akkor és olyan körülmények között, valószínűleg nem fog újra megismétlődni, emiatt ne gyűjtsd magad köré a sötét felhőket:)
Rég írtam már neked, de ettől függetlenül olvaslak :) Vigyázz magadra!
Redzsi, nagyon hálás vagyok ezért a kommentért. Köszönöm
Köszönöm Deb, örültem, hogy írtál, és gratulálok a sulihoz és sok boldogságot a jövődhöz!
Azért nálam sem olyan fényes minden, mint lehetne. De köszönöm. Talán halad az élet szekere előrébb, de ettől függetlenül még sok botláskő gördül elém. Semmi sem fénylik olyan szépen és tisztán, mint ahogy alapvetően történhetne. Ha nem mások, akkor én, ha nem én, akkor a világ maszatolja el a lehetőségeket és az örömöm. Csak van bennem egy erős tenni akarás, hogy ezek ellenére próbáljam máshogy szemlélni a történteket, nem úgy, mint ahogy az elmúlt 2-3 évben tettem. De velem sincs minden rendben, és az én testemmel sem, szóval... remélem, bejön a kívánságod, rám férne. :)
Megjegyzés küldése