Megérkezett

Rájöttem, hogy nem azért kell nekem a pszichológus, mert veszélyeztetem a testi, vagy éppen a lelki épségemet a zabáimal. Nem, ez már elmúlt, már nem hashajtózom, nem kompenzálok egy koplalósabb nappal, csak közönyösen konstatálom a hízást. Nem sírok, nem nyafogok, kicsit megdorgálom magam egy ejnye-bejnyével, és már bontom is ki a következő zacsi sósmogyorót.
A pszichológus sokkal inkább azért kell, mert megőrülök ettől a zarnoki szeretettől és törődéstől, amiben élek. A családom beleőrült egymásba, a féltésbe, az unalomba, a kötődésbe. Nincs más, csak mi vagyunk. Megérkezett Musztafa, a mi kis Musztafánk, a világ legédesebb kiskutyusa, és naphosszat csak azt hallgatom, hogy nem fogja túl élni az első heteket, nem eszik eleget, túl apróka, visszafejlett lesz az anyatej hiánytól, ráfizettünk, ráfázunk, ráfáztunk.
Egy idegtépő és őrült családban fog felnőni ez a kiskutya. Nagyon fogják szeretni és félteni, orrba-szájba etetni, de gyanakvás és félelem fogja körülvenni mindig. A családomnak a félelem már-már a levegőt jelenti, nélküle nem tud létezni. Drága pszichomanusom csak úgy fogalmazott, hogy mi egy "majrés banda" vagyunk, és nem csodálja, hogy így elhomályosodott az önképem egy ennyire labilis környezetben.

Musztafa, remélem azért csípni fogod nálunk a dörgést, kicsit őrjítő, de lehet itt jókat szórakozni. Ó ahogy fekszel a hasamon, és együtt lélegzünk, arra gondolok mennyire szégyellem előtted, hogy míg te a két kezemben elférsz, én ijesztően nagynak tűnhetek a kis bébikék szemedben.

Más. Május végéig nincs több gabona, zsír, cukor és olajos magok. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy marad a fehérje, a zöldség és gyümmögő. Én hiszek magamban, miért akarnék ennél is több kiló lenni. Nemdebár?!