Hello szia November!

Tegnap becsusszant két kocka csoki - azért csak ennyi, mert nem volt több. Nem híztam tőle ( persze soványabb se lettem), viszont szörnyen szenvedtem. Azonnal elöntött a szégyenérzet, amit követett a " ma már akkor úgyis mindegy"-érzés, aztán megpróbáltam arra összpontosítani, hogy inkább örüljek neki, hogy csak ennyit ettem és ne tegyem ezt a még alig elrontott napot rémálommá. Este még elmentem egy összejövetelre is, ahol a bingét csak is azért úsztam meg,  mert nem édességgel, hanem májkrémes szendviccsel (fúj) kínáltak - igaz desszertnek volt lekváros piskótarolád is, de az sosem vonzott igazán.
Tortát ennék. Jó csokisat, szinte feketét, kemény keserű csokoládétáblával a tetején.

Miért van az, hogy a családi idill nálunk csak közös nagy evésekkel együtt létezhet? Ha mind zabálunk az asztalnál, hihetetlen nagy a harmónia és a boldogság. Annak ellenére, hogy Anyuék eléggé elfogadják, hogy nem eszem velük, hogy nem is érdemes behívni a konyhába a frissen sült bagetthez, mégis ellenséges viselkedésnek veszik a közös ebédtől való távolmaradásomat. Ehetnék velük - hiszen könnyedén elszáll az akaraterőm-, de ha tudnák, hogy utána milyen félelem, szenvedés és öngyűlölet lep el, akkor talán nem éreznék ezt olyan nagy sértésnek. Az édességéhségemnek nem tudok határt szabni, de sós-téren jobb vagyok - ez az egyetlen ami megy és nem engedhetem el, mert ha Sósországban is rákattan az agyam a finom ízekre, akkor tényleg 200 kilós leszek.

Nem azért nem kérek csirkecombot, mert nem szeretlek Titeket. 
Nem hiszik el, mert el se tudják képzelni, hogy ez milyen nekem. Ez az egész evés.

Itt a november. Meg kell próbálnom sokkal elviselhetőbbnek, türelmesebbnek és szerethetőbbnek lennem. Nem csattanhat máson az éhségem, a zabáim, vagy a félelmem. Nem akarom, hogy a szüleim, akik a legfontosabbak a világon, meggyűlöljenek. Muszáj elkezdenem tanulni is.
Nem hagyhatom el a negyvenhármat és le kell vinnem negyvenkettőig. Nem kapirgálom többet az arcom, sem a körmöm. Ha sikerül meggyógyítanom a ragyáimat, akkor november végén fodrász.
Leálltam a joghurttal, mert a light túró soványabb. Gabona csak edzés-napokon és csak délelőtt, 100 kcalnál sose többet. Nem szabad egyszerre felfalnom a kajámat (mint tegnap délelőtt fél 11-ig - ezért lettem délutánra olyan farkaséhes, hogy nem bírtam nemet mondani annak a két kockának). Napi 500-ra kell törekednem mindig. Több fehérje, kevesebb szénhidrát. Nulla liszt és fehérkenyér és tilos minden, amiben van cukor. Edzeni továbbra is.
Folyton éhes vagyok, kajafotókat nézegetek (na ezt pedig nagyon nem kéne) , de néha elönt halványan valami, hogy ez így jó nekem, az éhség, a korgó gyomor, mert ez vezet a soványsághoz. Miközben ma is már ettem vagy 700 kcalt.