Nem ér rá az a háj pár év múlva, ha már lesz valami kis életed, amikor már ígyis-úgyis el leszel csúfítva a ráncoktól? Nem érsz rá akkor meghízni, amikor már minden esély kizárva, hogy a fiúk utánad forduljanak? Higgadj már le egy kicsit!
Régebben a hét nagy része almanapokból állt, emlékszel? Most meg az általad jónak titulált napokon is annyit zabálsz, mint anno egy hét alatt. Reggeltől estig a konyhában sertepertélsz, mintha te lennél Mrs Lipton. Igen, kezdesz rá hasonlítani, de sajnos nem a főzőtudományodban. Csodálkozol, hogy a mai napnak is binge lett a vége? Cicabogár, gondold már át: amióta hazaértél, vagyis délután kettőtől este negyed ötig a konyhában k.rtad el az idődet. Érted? Te érted? Normális vagy?
És előtte, hazafele a villamoson mit csináltál? Olvastál? Tanultál? Nem! Azon kattogott a kis bugyuta húgyagyú fejed, hogy mit egyél. És utána mit egyél. És azután egyél-e még. És mit egyél holnap. És ezt hogyan főzd meg. Hány tojással. Hány deka túróval. Olívaolaj nélkül, vagy pár csepp olívával.
500/nap. Meg ne lássam, hogy ennél többet. Mentsd, ami még menthető Karácsonyig.
Szedd össze magad és próbálj meg leadni annyi hájat, amennyit csak tudsz. Ehhez nem kell főznöd. Ehhez nem kell reggeltől estig ételekre gondolnod. Ehhez nem kell állandóan tervezned a következő falatot. Mindössze számolni a rohadt kalóriákat és megállni 500-nál, ennyi. Senkit nem érdekel, hogy milyen egészséges nasit lehetne csinálni túróból és gyümölcsökből. Nem kell neked nasi, főleg addig, amíg minden konyhai mutatványod bingébe fullad. Kitaláltad, hogy sütsz holnapra egy rakottpadlizsánt. Mert Te már csak úgy tudsz kilépni az utcára, ha van nálad egy dobozka teletömve uszival. Mert ha nem lenne ott az a dobozka, kizártnak éreznéd, hogy ne vennél magadnak zsírt lisztet és cukrot. Az egész mai főzőcskézés arra volt jó, hogy legyen indokod a konyhában maradásra, hogy tapogathasd az ételeket, hogy a közelükben legyél. Hogy amíg sül az ocsmány íztelen szrod, addig belenyúlhass kedvedre a diósüvegbe. Majd elővegyél sunyin két zsömlét és a baracklekváros üveget. És beteg elméleteket gyártasz tömés közben, mint pl hogy "holnaptól számítva pont egy hét van novemberből, vagyis (!) ma még zabálhatok egy utolsót és holnaptól hú de qrva erős és ügyes leszek". Normális vagy? Te tényleg látsz ebben logikát? Ijesztően súlyos eset vagy.
Csak annyit kérek, hogy a legközelebbi tömésed előtt pörgesd már át az agyadon, hogy milyen testi és lelkiállapotban leszel Karácsonykor, ha ezt folytatod. Ez a kedvenc ünneped? Ne bszd már el, lszi.
26 megjegyzés:
Szia Claire!
Megint, mintha a saját szavaimat, gondolataimat látnám a soraidban(a villamosozás, a mit/mikor/hogyan elkészítve egyek, a konyhai jelenetek, a binge-re való indok...). Amúgy elvileg azért jár állandóan az evésen az agyunk, mert nem eszünk eleget vagy legalábbis bizonyos tápanyagokból nem kap megfelelő mennyiséget a szervezetünk. Van erre egy találó rész Marya Hornbacher könyvében:
"Never believe an eating disordered person who says she hates food. It's a lie. Denied food, your body and brain will begin to obsess about it. It's the survival instinct, a constant reminder to eat, one that you try harder and harder to ignore, though you never can. Instead of eating, you simply think about food all the time. You dream about it, you stare at it, but you do not eat it. When you get to the hospital, you have to eat, and as truly terrifying as it is, it is also welcome. Food is the sun and the moon and the stars, the center of gravity, the love of your life."
Ha netán olvastad a bejegyzésem, én is brutálisan elszúrtam mindent.
Na jó. Ez így nem mehet tovább. Bízom benned, Claire!
Az a baj, hogy általában túl nagy a kísértés, mi meg iszonyatosan sóvárgunk a finom ízek után... de nem éri meg nekünk az az első falat. Csak ezt sajnos sokszor utólag látjuk be.
A lényeg, hogy még mindig van időnk karácsonyig. Még sok mindent ki tudunk hozni ebből a pár hétből. Őszinte szívből kívánom Neked, hogy mostantól úgy teljenek a napok evés (és minden más) terén, ahogy szeretnéd!
Jó éjszakát!
Ivoa
Ui.: Bocsáss meg a heves, érzelmekkel teli kommentért, de egyszerűen muszáj volt leírnom.
Szia Ivoa,
mindig úgy örülök a kommentednek! Persze, olvasom a blogod, és úgy remélem, hogy azon az elszúrt napon (öccázér öt oreosmilka??!!! a hülyének is megéri!!!:) már réges rég felülkerekedtél. És kérlek hidd el, hogy semennyire sem tölt egy jóérzéssel, hogy más is hasonló cipőben jár mint én.
Úgy belelkesítettél, hogy még mennyi időm van Karácsonyig helyrehozni a dolgokat, hogy majdnem indultam is zabálni:)
amit idéztél a könyvből nekem nagyon a bulimiás agyról szól, vagyis az enyémről. azt hiszem hogy az életemben volt pár nap, amikor tényleg anorexiásként álltam hozzá az ételhez, és nem a napot, a holdat és a csillagokat jelentette akkoriban, hanem egyszerűen a félelmet.
nagyon köszönöm minden egyes szavadat, gyere máskoris, és legyünk ügyesek Karácsonyig
Puszil
Claire
Szia Claire!
Mindig érdeklődve olvasom a bejegyzéseidet, és nem is tudom, hogyan segíthetnék neked, pedig nagyon szeretnék...Kitartást kívánok neked továbbra is, menni fog! Én bízok benned =)
(dehát már amúgy is most is tök vékony lehetsz, el sem tudom képzelni, hol lehet hájad? O.o )
Puszi^^
Bocsi a következő sorokért, de szeretnék őszinte lenni.
Ez már "beteges" és hidd el, egyre csak rosszabb lesz, ha így megy tovább...Belefogsz őrülni, megölöd magad ezekkel a kínokkal, teljesen tönkre fogsz menni. Még ennél jobban is.
Hidd el, van megoldás! Vannak evészavarral foglalkozó szakemberek, és vannak ingyenes terápiák is, meg hasonlók. És tudom, hogy azt mondanád erre, hogy "de az rajtam múlik, hogy mikor mennyit eszek, meg akaraterőmön", meghogy "jajj, de akkor nem lesz ott a szakember".
De képzeld, hogyha elmennél segítségért, ezeknek megvan a maga gyógymódjuk, ezen lehet segíteni. Csak azt kéne akarnod, hogy meggyógyulj, mert ez igen, ez egy betegség. és nem szégyen, nem kell szégyellned sem, számtalan más ember is szenved benne, ugynanilyenekben is. De ha nem teszel semmit, soha nem lesz vége. És amiket az elején írtam, az lesz belőle.
Vagy a könnyebb utat választod? Szerinted melyik az? Ezt csinálni és folyton kudarcot vallasz, mert egyedül nem vagy rá képes? Vagy mersz segítséget kérni és szembefordulsz a problémával?
Én meg egy emberszerető ember vagyok, és ezért írom ezt neked. Tudom, idegen vagyok számodra, de akkor is. Féltelek, sokkal nagyobb bajod lehet még.
Szerintem gondold át ezt, mert hidd el, tényleg jobban járnál<3
Hány éves vagy most? 21? 22? Szerinted mi lesz veled így 25 éves korodra pl.?
Elnézést, ha bántó volt, vagy valami, de ez a véleményem.
Tudod mit imádok benned?<3 Az írásmódodat. Ritka jó karikatórának is beillene valahova ez a bejegyzés ^^
Majd el valami szerkesztőségbe szerintem, rohadt tehetséges vagy és tök sok pénzt kereshetnél : ))
Szia ,
nagyon köszönöm a kedves kommentedet, és főleg, hogy segítenél, de hát magamat kell ebből kihoznom, hiszem, hogy rajtam múlik. a háj az alakul szépen, szóval ideje lenne tennem ellene, de az biztos, hogy én vagyok az élő példa, hogy mennyire számít a mozgás. Ha nem izzadnék nap mint nap az edzőteremben egy-két órát, egészen biztosan 982982 kilónál tartanék.
jajj, hát annyinál csak nem:)
mindenesetre tényleg kitartást és jó edzéseket akkor legalább :)
azokat szívesen csinálod?
Szia,
először is: mindenben igazad van és köszönöm a kíméletlen őszinteséged.
Már nagyon érlelődik egy külső segítség, de egyelőre pénzkidobásnak érzem, hiszen én nem meggyógyulni szeretnék, hanem sovány lenni. Az, hogy az evés körül forognak a gondolataim még nem visznek a halálba - természetesen a mértéktelen zabáliáknak már komoly egészségügyi kockázatuk van és azon változtatnom KELL. Ha nem megy, akkor elmegyek egy szakemberhez, de ő sem fogja lebilincselni a kezem, amikor elönt a vágy hogy a cukrosüveghez nyúljak. Az ember vagy jóízűen eszik kedvére, és evvel elfogadja, hogy itt-ott akad egykis felesleg, vagy nem fogadja el, és odafigyel. Ebből az odafigyelésből lesznek az evészavarok, az anorexia, a bulimia és a többi evészavar, de szerencsés esetben csak egy "egészség-buzi" ember leszel, aki imád mozogni és egészséges dolgokat enni és minél kevesebbet bűnözni. De ha még ez az utóbbi szerencsés változat is jut neked, akkor is az evés, mint központi kérdés legelől lesz, hiszen folyamatos odafigyelés kell ahhoz, hogy ne úgy egyél, ahogy épp megkívánod. Szóval abban nem értek egyet Veled, hogy az evés-témára kattant agy mindenképpen olyan súlyos következménnyel járna.
Az, hogy sikerülne elérnem azt, hogy megfeledkezzek a súlyomról, és ehelyett egy mások szerint normálisnak titulált étrendet kövessek - ezt kizárt. De az elképzelhető, ahogy már többször hosszabb-rövidebb ideig tudtam csinálni (először majdnem háromnegyed éven át), hogy egészségesen eszem. Rengeteg fehérjét, zöldséget és gyömölcsöt. Amíg nem találkozom/olvasok egy élő példáról, aki a bulimiájából kijött nem kövéren, hanem egy normális mértéktartó aggyal, addig nem igazán bízok ezekben a terápiákban.
Szörnyű, ez az egész, de egyelőre jók a jegyeim, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszem, nincs semmilyen hiánybetegségem, gyönyörűek a leleteim és iszonyú sokat mozgok, jó erőben vagyok. A zabák ijesztőek, de már volt ennél sokkal rosszabba helyzet. Én megpróbálok bízni magamban, de igérem, ha már semmi reményt nem érzek, elmegyek egy szakemberhez.
jaj dehogyis, de köszi nagyon, kedves vagy, jól esett!:)
jaj nagyon, nem tudnám elképzelni mi lenne edzés nélkül. olyankor a legtisztább a fejem, rengeteget segít.
jajj, ne izélj már, igazam van! ^^ : DDDD
"Vannak evészavarral foglalkozó szakemberek, és vannak ingyenes terápiák is, meg hasonlók. És tudom, hogy azt mondanád erre, hogy "de az rajtam múlik, hogy mikor mennyit eszek, meg akaraterőmön", meghogy "jajj, de akkor nem lesz ott a szakember".
De képzeld, hogyha elmennél segítségért, ezeknek megvan a maga gyógymódjuk, ezen lehet segíteni. Csak azt kéne akarnod, hogy meggyógyulj, mert ez igen, ez egy betegség. és nem szégyen, nem kell szégyellned sem, számtalan más ember is szenved benne, ugynanilyenekben is. De ha nem teszel semmit, soha nem lesz vége. És amiket az elején írtam, az lesz belőle. "
ez pont az, amivel ellenkezel :D VANNAK INGYENESEK IS? MONDOM!
illetve igen, nem lesz ott lebilincselni a kezed, de hidd már el, hogy néhány alkalom után eszedbe sem jut binge, mert megvannak rá az elűző módszerek, csak el kell menni, végigcsinálni, hinni magadban és a hatásban is :))
Én tudok élő példát, aki kijavult a bulimiából, gyönyörűen néz ki, olyan 165 cm magas és 53 kg, ami nem tudom, lehet neked soknak hangzik, de amikor én megláttam, be kellett ismernem, ez szép! Egyáltalán nem dagadt, tökéletesen szépséges alakja van, jó arányokkal, nem csonti, de így is átlagnál szebb azért. És eléggé vad bulimiás volt. És most boldog, nem mániája már az evés.
Amúgy azért azt szívesen olvasom már, hogy fontolgatsz szakembert.
Illetve azzal sem értek egyet, hogy igenis de, bele lehet őrülni ebbe az egészbe! Pszichikailag totál kikészíthet és abba meg már tényleg belelehet halni. Hidd el, így van.
Vannak olyan esetek, akik egy idő után bekattannak és diliházban végzik, és a legelején csak egy sima fogyókúrával kezdték, aztán meg mi lett belőle...Szóval.
Persze amúgy tényleg a te döntésed, meg amúgy ezt nem szánom "kioktatásnak" sem.
Abban viszont reménykedek, hogy egyszer jól leszel és elfogadod magad és csupa boldogság vesz körül majd! :)
hát ez szuper lehet :) jó, ha szereted, abszolút pozitívum :)
Nagyon megköszönném,ha ettől a lánytól megkérdeznéd és elkérnéd az elérhetoségét annak az intézménynek/orvosnak/pszichologusnak,aki meggyógyította. Borzalmasan jó lenne,nagyon megkoszonném.
A szakma hazai nagyja Dr. Túry Ferenc, nem tudom, hogy hallottál-e róla vagy valami, aki hozzá kerül, annál garantált a siker. Azt hiszem (legalábbis úgy emlékszem) ő nála volt.
Illetve előtte valami házi orvos által javasolt valakinél, ott kezdődtek az alapok és végül a megoldás meg Dr. Túry Ferencnél.
Egyébként meg erről sem tudom, hogy mennyit tudsz, de Pesten a SOTE-n van még olyan jó "terápia" féleség, ahol tudnak még segíteni. A doktor ott is dolgozik.
Meg nézd, ha gondolod töltsd ki ezt:
http://www.e-mental-health.eu/edina/website/screening.php
ennek a végén meg elérhetőségeket találhatsz. Akár e-mail kapcsolatot is felvehetsz szerintem.
Szóval, ha ilyen nevesebb, (tényleg garantált sikeres) emberrel szeretnél beszélni, ő tényleg ajánlatos. De akár tőle kérhetsz olyat is, hogy ajánljon valakit neked, mert az ő körében is mindenki jó.
Sok sikert! Én bízok benned:)
a Túry féle evészavarral foglalkozó csoporthoz volt már szerencsém, az interneten megkerestem az egyik szakemberüket egy kétségbeesettebb pillanatomban, aki konkrétan válaszra sem méltatott, szóval ez eléggé elvette a kedvem a további próbálkozásaimtól. de biztosan érdemes lenne megkeresnem T.F-et, még szeretnék előtte magamnak adni pár esélyt. köszönöm a tanácsaidat, tényleg.
Claire, én mindig magamra ismerek a postjaidban, igaz nem kommentelek mindig, de pontosan ugyan ez a gondolatmenetem mint neked, főleg ez a rész nagyon igaz rám: "Azon kattogott a kis bugyuta húgyagyú fejed, hogy mit egyél. És utána mit egyél. És azután egyél-e még. És mit egyél holnap. És ezt hogyan főzd meg."
Ivoa, leírnád kérlek, hogy mi a címe annak a könyvnek amiből idéztél? Szívesen elolvasnám... Ez pontosan így van ahogy az írő(nő?) írja... :/
Bocsi, hogy belepofátlankodok a beszélgetésetekbe, de szerintem a legnagyobb gond ezzel, hogy ha még hisszük is, hogy segítene egy orvos, egy terápia, akkor sem akarjuk kipróbálni, mert igazából nem segítséget akarunk, nem akarunk kigyógyulni ebből az egészből. Csak a bingektől akarunk megszabadulni, nem magától az evészavartól, mert hisszük, hogy ez az egyetlen út a vékonysághoz, a boldogsághoz.
Bocsi, de ezt még muszáj: kitöltöttem ezt az EDINA-s tesztet és nem feleltem meg a csoportba kerüléshez. :D Ez kicsit vicces számomra... mert szinte ugyan azok az evési szokásaim mint Claire-nek azzal a különbséggel, hogy én dagibb vagyok és... :D Na mindegy, én tényleg csak magamra számíthatok. XD
Hello Timi,
mondanám, hogy "üdv a klubban", de ez nem olyan üdvös dolog:( Sajnálom h Te is evvel küzdesz, és remélem Te sikeresebben küzdesz ellene, mint én.
A tesztet énis kitöltöttem még tavasszal, és nagyon sokáig naponta spammelték össze az emil rendszeremet, szóval nem sok jó emlék fűződik a kérdőívükhöz:)
Nem vagy dagi, jó?!
amúgy én kételkedem abban, hogy az anorexiások agya is így működjön, ahogy az idézet szól. a bulimiásokra viszont abszulút stimmel, teljesen magamraismerek.
Én meg csak saját tapasztalatból mondom, hogy ebbe márpedig tényleg bele is lehet bolondulni éppen eléggé. És én csak óvni szeretnék másokat, hogy ne járjanak úgy.
De velem sem minden okés, így mondhatnátok, hogy mit osztom az észt, ha én sem fogadnám meg a saját tanácsaimat, higgyétek el, gyakran "beoltom magam én is ezért".
Mármint ezt most ne úgy értsétek, mintha skizofrén lennék xd Csak na, tudom milyen a dolog, csak én tudatosan teszem a sok marhaságot és utána a következményeit.
Nem is zavarok tovább, tényleg, tiszta szívből remélem, hogy Claire és te is Timi eléritek a valódi céljaitokat :)
na hali Névtelen, mit szólsz a legfrissebb posthoz? köszi, h beoltottál:)
Ehhez köze van az én hatásomnak is?:) akár csak egy inimini is?
Anyuval az a beszelgetes hamarabb lezajlotu,mint Veled elkezdodott
ettől függetlenül nagyon örülök neki és csakis a legjobbakat kívánok ;)
Megjegyzés küldése