tumblr ON

Meglátjuk mire megyünk egymással, ha másra nem is, de evést pótló idő-elbaszcsintolásnak biztosan jó lesz: 
http://nomorefatpls.tumblr.com/

Megálltam a "fejlődésben" 44-45 között. Amíg nem sikerül lejjebb rugdosnom magam, nem hiszem, hogy sűrűbben írnék, hiszen az egy helyben totyogásról az örökös bingék tehetnek - azokról meg itt van az előző száz post. Pár apróság változott csak: több, mint egy hónapja nem ittam egy csepp hashajtóvizet se és magabiztosan kijelentem: soha többé. A zabára-költésről, illetve az utcai zabászatról újra sikerült leállnom, szóval az itthoni készletet dézsmálom, ráadásul mára rendesen lebetegedtem, így suttyom-evés helyett (vagyis inkább mellett) rávettem Anyut, hogy süssünk együtt egy hatalmas tepsi zserbót - persze többször leszögeztem, hogy a mai kivételes napot leszámítva, Karácsonyig nem fogok több sütit enni. Anyu mosolyogva bólogatott - jól ismer, ilyenek miatt nem aggódik.
Egy másik pozitívum, hogy egy ideje akkor sem hagytam ki az edzést, amikor előtte pár órával hastömést rendeztem - ez egy új szabály lett: amikor csak ráérek, tényleg elmegyek, az nem kifogás, hogy "de előbb ettem meg egy kiló kalácsot nutellával".

Na de most már elég a stagnálásból, letelt a hosszú hétvége, indulhat a rajt, le kell gyűrnöm a zabarohamaimat, október utolsó napjára 44 alatt szeretném tudni magam, november végére pedig stabil 42 a cél, és az, hogy december 24-ig tényleg kiiktassam a cukrot és csokit (pár napja feltaláltam az eddigi legjobb zsír-, cukor- és lisztmentes sütimet - igaz, van benne jócskán olajos magokból).  És majd akkor jöhet a jutalom, de addig bírnom kell. Két hónap. Csak két hónap.

                                                                  Úgy félek, hogy elszáll.
                                                                                  Olyan könnyen elkezdek enni.
                                                                                                És olyan borzalmas a közöny.
                                                                                                      A közöny a legrosszabb. Én azt hittem magamról, hogy nem vagyok közönyös ember. Nem vagyok az. Nem adom oda magam az ételnek.

Legközelebb hétfőn mérek, addig pedig tartom az 500/napot. Van egy hetem, hogy negyvenhárommal kezdődjön a látvány.