Ezennel újrakezdeném az őszt

Hazajöttem. Felszedtem bő egy kilót, amit leadtam. Úti beszámoló nem lesz, hiszen ez egy kajablog, de evős témában akad pár apróság.

Egyik reggel vettem egy kis frissen sült kalácsot, elkezdtem enni, és a harmadik falatnál elfogott valami félelem. Kiköptem ami a számban volt, elhajítottam a maradékot a kezemből és elfutottam.

Az út alatt nagyon sokan megjegyezték, hogy nem eszem normálisan. Nem a bingék miatt -azt nem előttük csináltam. De többen furcsálták, hogy ebédnél bevágok két nagy tál reszeltcéklát, míg ők normálisan eszik a többfogásos menüsort. Azt hitték, keveset eszem. Biztattak, hogy egyek, folyton kínálgattak. Volt, hogy leanorexiásoztak. Pedig akkora a combom, mint egy ló. De tudom, hogy lehetne nagyobb is. Feljönnek rám a téli gatyáim. A szüleim meglepődtek, hogy nem látják a látványos hízást, mint az előző utamkor
- Pedig ettem, rengeteget
- Most jól nézel ki, maradj így
- Jaj Anyu, dehogy is, feszülnek a nadrágjaim. Nyár elején 5-6 kilóval könnyebb voltam.
- Ugye nem akarsz 5-6 kilót lefogyni?
- De akkor is azt mondtad, hogy jól nézek ki, nem tartottál túl soványnak.
- Most nézel ki igazán jól. Nem lehet, hogy rossz ruhaméretet hiszel a magadénak? Vegyél pár számmal nagyobb ruhákat és akkor nem szenvedsz, ha hízol és feszül a nadrág.

Láttam Anyun, hogy szomorú lett. Nem is értem magamat, miért hazudtam azt, hogy 5-6 kilót híztam. 3,5-4 kilóval vagyok több a legvékonyabb súlyomhoz képest. Az se stimmel, hogy nem jön fel rám a télifrarmer. Mi értelme volt ennek? Hogy Anyu elkezdjen aggódni, hogy nem látom a testem reálisan és őrült módjára fogyni akarok?
Na ezt nem fogom többé. Nem fogok a súlyomon nyafogni itthon. Minap elmeséltem Anyunak, hogy találkoztam az egyik barátnőm nővérével, aki megdicsérte, hogy híztam és jól nézek ki.
-Szerintem is csinos vagy most. 
-Na, örülök, hogy mindenkinek tetszem. 
És leültem mosolyogva zabálni. Másfél tábla csoki, két banán, rengeteg palacsinta. Oké, akkor most remélem mindenki megnyugodott, hogy nem fogok lefogyni soha. De ez volt az utolsó nassolás Karácsonyig. Nevettek? Pedig tényleg, meglátjátok.

3 kilót lekaparok és jóban leszek a tükörképemmel.Szombaton volt utoljára bingém, és az utazásom előtt költöttem utoljára szennykajára. Az epresmilka ízére sem emlékszem már. Edzek, amikor csak tehetem.
Nem tudok koplalással fogyni. Imádok enni, ilyennek születtem, babakorom óta rajongásig szerettem bizonyos ízeket, abnormális viszony fűzött mindig is az evéshez. Nem fogom soha megutálni az evést, de gyengeségnek tartom. Undorodom az evő emberek látványától. Szégyellem magam minden falat után és utálok mások előtt enni. Édességet, vagy zsírosabb falatokat már képtelen vagyok a családomon kívül más tanúk előtt magambatömni.
Nekem egy dolog vált be: ha megfosztom magam a hízlaló ételektől. Nyilván napi 3 kiló almától soha az életben nem leszek 40 kiló, de 45 sem.

Alma. Répa. Zöldség. Tojásfehérje. Tonhalkonzerv. Light túró. A csirkemellet nem szeretem, száraz faforgács, szóval azt csak néha. Ezekkel a kajákkal bingék nélkül fogyni fogok, de legalábbis zsírmentesedni. Ha ezt elérem, agyalhatok majd azon, hogyan lesz meg a 41.

Az első fogyásom előtt, sok-sok éve azt mondta Apu, hogy én sosem leszek olyan vékony, mint amit elképzelek, mert én nem az az alkat vagyok. Nem akarom elveszíteni ezt a "fogadást".