2012. szeptember 22.

Nyolcadik nap megpihent és tönkretett mindent

Ha nem a saját fülünkkel hallottuk volna, el se hinnénk: ott ültünk, bejött egy hatalmas darab férfi és azt mondta, hogy kér négy óriás hambit elvitelre. És kérdezte az eladó, hogy valami sütit ne csomagoljon-e hozzá, és erre tudod mit válaszolt?! Azt, hogy "nem köszönöm, mert vagy három óriás hambit eszem és két süteményt, vagy pedig négy óriás hambit". Szegény ember, szörnyű lehet neki ilyen éhséggel élni. 

Ezt a történetet minap mesélték a szüleim - mint valami szenzációt. Ámultak és nevettek ezen az emberen - és persze sajnálták is. De az eszükbe sem jutott, hogy azért nem ült ki az arcomra semmilyen csodálkozás, mert jól ismerem azt az étvágyat, amivel ez az ember is küszköd. Jól ismerem, hogy milyen érzés ilyen mennyiségű ételt pillanatok alatt befalni. Szomorú lettem és elszégyelltem magam. Hirtelen azt éreztem, sőt, megfogadtam, hogy soha többé nem fogok bingézni, mert nem akarom, hogy engem is így kinevessenek és lesajnáljanak a szüleim. Magam elé morogtam, hogy én is bármikor képes lennék megenni négy óriás hambit, hát pont ezt mondom nektek folyton, hogy van ez az állandó végtelen étvágyam bla bla bla..
... minek is magyarázzam nekik?! Talán csak akkor hinnék el, ha rendesen meg is híznék. Vagy ha őszintén elmesélném nekik, hogy volt idő, amikor éjjelente leosontam megenni fél kiló kenyeret egy üveg lekvárral. És hajnalig tanakodtam magamban, hogy mit kéne csinálnom a kiürült üveggel, hogy vajon Anyu észre fogja-e venni a hiányt a polcon. Vagy ha elmondanám, hogy alig egy hete félóra alatt elvertem 3500 forintot csokira, fagyira és péksüteményre. Vagy ha elmesélném nekik, hogy amikor egyszer mentőt kellett hívni, akkor előtte kb 5 tábla csokoládé és 20  péksüti volt a hasamban. Na meg egy üvegnyi hashajtó. De ilyeneket nem mondhatok - jobb is így.

8 napig bírtam "csokoládés harcore" binge nélkül. És ma hajnalban újra győzött a gyengeség. Félre ne értsetek - lightosabb bingéim voltak, szép számmal. A legfőbb cél az 500-on belül maradás volt - ezt általában egyik nap alul, másik nap pedig felül sikerült teljesítenem - sajnos az utóbbi volt túlsúlyban. Abban viszont nem csaltam,hogy nem kábéra számoltam ki a kalóriákat, hanem mindenhez elővettem a konyhai mérleget és pontosan felírtam a számokat. Az első holtpont hétfőn jött el, amikor egy vendégségben váratlan helyzet elé kerültem: megkínáltak egy fürt szőlővel. Szépen meg is ettem, hiszen még a kalória-limitbe is belefért és elterveztem, hogy akkor mára nincs több gyümi, azonban hazafele megcsörrent a telefonom kaptam egy hírt -ami ráadásul jó is volt-, de máris elöntött Binge Béla rosszat akaró szelleme -azonban "beértem" hat almával. Almácskával. És másnap mindennek ellenére kevesebbet mutatott a mérleg - igaz csak két dekával.
A második bingém már nem volt ilyen "light" és a happy end végződés is elmaradt - avval már két dekát híztam. Pont miután a suliban már megettem az aznapra szánt összes kajámat- ami amúgy meghaladta az 500-at (mert gondoltam edzés után kell az energia)- amikor egyszercsak találtam a zsebemben 500 forintot, és azt gyorsan el kellett költenem - mert ugyebár nem érdekel, hogy ebben a hónapban olyan szépen eleszegetem a pénzemet, hogy teljesen lenullázódtam. Megőrülök, ha van nálam pénz. Nyughatatlanná tesz, bekattanok, folyton arra gondolok, hogy mire szórjam el, mit kéne ennem belőle. Almákkal kezdtem, de becsusszant két magos péksütemény is. Tegnap este is nagyot alkottam: délután (amikor már ugyancsak jócskán átléptem az 500-at) megtudtam, hogy egyedül leszek otthon - és ennek örömére egész úton azon kattogott a fejem, hogy sütnöm kéne egy szuperegészséges, kalóriaszegény picike tortát, amit természetesen csak másnap délelőtt szabadna megennem a családdal. Folyamatosan küzdöttem magammal, megsüssem, ne süssem, mi legyen. Gondolom mindenkinek világos, hogy mitől féltem: attól, hogy le tudom-e győzni majd az ingert, hogy befaljam az egészet. Mint utóbb kiderült, vesztettem - félig. Két kanál főtt zabpelyhet ( 100 kcal) összekevertem kb 180 gramm light túróval ( 110 kcal) és egy evőkanál őrölt lenmaggal (70 kcal), került bele 3 reszeltalma (120) és két barack (100). Úgy képzeltem, ha ezt bedobom egy kerek formába és kisütöm, akkor valami szépséges mesebeli kis tortává varázsolja magát - helyette egy ránézésre nem túl guszta főtt trutyákot kaptam. Egy meglehetősen finom főtt trutyákot, aminek az ízéről természetesen nem azért van fogalmam, mert eltettem ma reggelre, és a családdal közösen megeszegettük, hanem mert belapátoltam a (kisebbik) felét hamarjában. Baromira nem örülök, hogy nem bírtam ki szénhidrát nélkül. Ha édességet akarok helyettesíteni házi-édességgel, az már rossz. Mert az almázás még oké. De amikor nekiállok kotyvasztani, az már gyanús, annak rossz vége lesz. Annak még sosem volt jó vége. És az se normális, hogy az időm jelentős részét a konyhában töltöm. Mintha saját magam keresném a bajt. Eljátszogatok az edényekkel, ABC-sorrendbe rakom a fűszereket a spejzban, színárnyalat-szerint elrendezem a lekvárokat, tornasorba állítom az olajos üvegeket. Őrület.
Az alma-bingékkel is jelentősen megnőtt a hasam térfogata, de mégsem produkáltam velük 2 kiló súlykülönbséget másnapra. Mégiscsak megálltam egy ponton - az elmúlt időszak (=nyár) evészeteihez képest igenis jobb voltam. De még mindig messze vagyok a céltól, és ezt jól mutatja az is, hogy a drága edzőm, akinek nem mertem a nyaralás óta bemenni az órájára, mert nem akartam hallani a "de jó, hogy meghíztál" - mondatát, tegnap mégis úgy döntöttem, hogy visszamegyek hozzá - mivel a mérleg már több napja kevesebbet mutat, mint a nyaralás előtti edzéseken - azonban tévedtem, hogy eljött a visszatérésem ideje: már amikor kabátban meglátott, vidáman felkiáltott  - "Végre magadra szedtél valamit!". Na ekkor fordultam volna legszívesebben haza, de az összeroskadás tetőzése később jött el, amikor az egyik edzőtársam is megdicsérte, hogy "látom, erősödtél mostanában".   Mindkét binge utáni nap annyit sikerült kierőszakolnom magamból, hogy ha nem is koplaltam másnap, de legalább a gyümölcsöt visszafogtam olyankor. Állandóan számolgattam, jegyzeteltem - és baromira élveztem. Ha nem kellett volna helyette inkább rengeteget tanulnom, akkor azt mondanám, hogy pompásan szórakoztattam magam egész héten. És rengeteget fésülgettem a hajam is, festegettem a szemem, edzések után beültem szaunázni, sokat lustálkodtam az ágyban, kerülő-úton mentem haza a suliból, bementem olyan boltokba nézelődni, ahova amúgy soha - egy szóval húztam és elizéltem az időmet. Este már viszonylag könnyen megálltam az evést, de napközben folyton küzdöttem magammal.

Ma úgy terveztem, hogy a tegnapi édességet helyettesítő kotyvaszkám másik fele lesz a délelőtti kajám. Ha ha. Kezdődött ott, hogy hajnali öt óta félálomban ételek képei pörögtek előttem. Félpercenként ziláltan kinyitottam a szemem, hogy ugye csak álmodok, ugye nem ettem meg őket. Majd 7-kor hullafáradtan kikászálódtam az ágyból, ráálltam a mérlegre, és láttam, hogy tegnaphoz képest három dekát híztam. Kész, vége. Le a konyhába.

Másfél tábla csokoládé. Nagy pohár zabpehely rengeteg barackkal és körtével és egy aktíviával. Egy doboz túró. Két szelet magos kenyér trappistával. Ez vagyok én.
Mindent tönkreteszek.
Hamarosan indulok ebédelni a barátaimmal. És én már két napja azt hiszem, hogy bármelyik pillanatban elérhetem a 43-at. Talán egy hét múlva, de csak ha tényleg tartom magam az 500-hoz.

Íme az elmúlt hét nap - amire picit büszke is lehetnék, ha a nyolcadikkal nem tettem volna az egészet tönkre:
  • szombat -160kcal
    • 4 alma
  • vasárnap - 365 kcal
    • reggeli: 1 répa (30kcal), 
    • tízórai:  2 alma (80),
    • ebéd: 3 tojásfehérjés-rántotta (45) +spenót (40) + sok paradicsom (90) =175 kcal
    • edzés (90 perc) előtt: két alma (80kcal)
  • hétfő -790 kcal
    • reggeli: 2 alma (80 kcal)
    • ebéd: 150 gramm csirkemell (170kcal) + 310 gramm párolt padlizsán (200 kcal) +1 fürt szőlő (90 kcal) = 460 kcal
    • délutáni alma-binge: 6 alma (250 kcal)
    • edzés: 60 perc
  • kedd - 400 kcal
    • reggeli: 20 gramm főtt zabpehely (70kcal)
    • uzsi: tojásfehérjés habarcs: 2 tojásfehérje (28kcal) + spenót (40kcal) + 2 cukkini (80kcal) + gomba (40kcal)=190 kcal
    • ebéd: cukkinis-light túró (40kcal) +gomba (40 kcal) + 2 répa (60kcal) =140 kcal
  • szerda -940 kcal
    •  délelőtt: 20 gramm zabpehely (70 kcal), 4 alma (160 kcal), marék dió (100) kcal) = 330 kcal
    •  ebéd: 2 tojásfehérje (28 kcal) + spenót (40 kcal) + 80 gramm zsenge zöldbab (30kcal) = 98 kcal
    • délutáni binge: 4 alma (kb 160 kcal), 1 magos-barna császárzsemle (kb 150 kcal), 1 magos-barna szárítottgyümölcsös páksüti (200kcal) =510 kcal
    • edzés: 60 perc
  • csütörtök - 390 kcal
    • reggeli: 2 répa 90gramm = 45 kcal
    • ebéd: 1 tonhalkonzerv (170 kcal) + 370 gramm padlizsán (100 kcal) + 3 szem paradicsom (40) = 310 kcal
    • délután: 1 alma + 1 barack = 80 kcal
  • péntek - 710 kcal
    •  3 alma (150)
    •  1 tejeskávé (50) + 1 üveg ízesített víz (100)
    •  ebéd: 180 gramm csirkemell (202 kcal) + 340 gramm padlizsán (91 kcal) =293 kcal
    •  vacsi: gyümölcsös-főtt zabpelyhes-lenmagos túrókrém (210) kcal
    • edzés: 120 perc   

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

De Claire,ez a hét gyönyörű volt.7 napig bírtad.Legközelebb még tovább,és tovább,mígnem elfogynak azok a napok,amik nem a terv szerint mentek.

Lynette írta...

köszönöm a biztatást, csak legyen igazad! vagy ha legalább fokozatosan a bingék nem csak ritkulnának, hanem kicsit kevésbé lennének fajsúlyosak... az király lenne. mer azér másfél tábla csoki és ennyi gabona elég kemény. de talán mindennek eljön az ideje, és remélem oka van annak, hogy nem megy egyik napról a másikra.

Névtelen írta...

"Vagy ha elmesélném nekik, hogy amikor egyszer mentőt kellett hívni, akkor előtte kb 5 tábla csokoládé és 20 péksüti volt a hasamban. Na meg egy üvegnyi hashajtó. De ilyeneket nem mondhatok - jobb is így."
- dehát ekkor hogy hogy nem jöttek rá? miért vittek kórházba akkor, ők miről tudtak? az orvosok mit mondtak? most akkor ők komolyan semmire sem jöttek rá?:/
- és akkor amúgy mi volt a pontos ok a bevitelre? esetleg gyomorrepedés vagy gyomormosás utána? :/
(mesélsz róla valamit?)


egyébként meg kitartást, én tudom, hogy szuper leszel!

Névtelen írta...

huhh, azért tényleg, az a 7 nap csodás volt, borzalmasan becsüllek érte, bár én is tudnék, akár egy napig is ennyit enni :')


kitartást Claire, mindenképpen, biztosan te fogsz győzni! (:

Lynette írta...

Gyomorrontas,hasmenes,hala az egnek nem tortent komolyabb bajom akkor. Akkor hasznaltam utoljara "igazi" hashajtot

Bivalyerősnek érzem magam, ha a súlyvesztésre gondolok és igyekszem nem lelombozódni arra gondolva, hogy ha egyszer le is fogynék ne adj I....