Soha többet nem lehet nálam pénz. Anyuék előtt nem merek enni, barátaim előtt szintén nem, hétvégén elmentem ebédelni, terülj-terülj asztalám, 4 fogásos ebéd, de tizenöten ültünk az asztalnál, ezért egy falat nem tudott lecsúszni a torkomon. De ha egyedül vagyok, akkor vége. Ne hagyjatok egyedül!
Mindent lemondtam. A mai programjaimat és a holnapiakat is. Nem számíthat rám egy barátom se evés közben és után. Hát mi vagyok én?! Itt vár rám ez az üveg "víz", még nem mertem lenyakalni, épp eléggé kitömtem a hasam, bele se férne. Ma nem, ma biztos nem.
Két deka választott el a negyvenháromtól. Most majd egy kiló és két dekát tornázhatok le ismét. De az edzőmhöz nem megyek vissza, fogalma sincs mit okoz avval, hogy minden egyes órán ötvenszer megdicsér, hogy híztam. 43 kilóig edzek másnál, de utána visszamegyek, mert ő a legjobb, és vele tudok a legtöbbet fogyni (és hízni is, mert az órái szörnyen kemények, vagyis jön a farkasétvágy tőlük). És utána még hátravan két kiló masszív háj. Ha a 42 alján leszek, már nem fogom leköpni a látványomat. Nem vicc, hogy most bálna vagyok és sose lesz vége, ha folyton visszaszedem amit leadok.
Btw, torna: kifizetem érte azt a rengeteg pénzt, azért, hogy eltüntessem a zsíromat, és ennek ellenére nem bírok felülkerekedni a zabáliáimon.
Undorító gyengeség vagyok. Alig egy hét múlva újra indulok, messzire. Ma, amikor ültem a wc-n és csikart a hasam és vártam, hogy vége legyen az émelygésnek a sok zsíros szartól, amit összeettem, azon járt a fejem, hogy ugye amikor ott leszek, távol innen, akkor nem csinálhatok ilyen butaságot. Hogy fogom megállni?!
Szörnyen csalódott vagyok magamban. Anyu kérdezi, hogy miért vagyok ilyen szomorkás.
Hát, csak televagyok. Ma annyit ettem és úgy szeretnék picit soványabb lenni.
Na és legalább finomakat főztél magadnak?
Segítségre lenne szükségem aki kivezet a zabakényszerből, de nem akarok normálisan enni. Nem akarok normális súlyt.
Egy ideig jó habzsolni. Amíg nem kezdek eltelni. De onnantól kezdve, hogy már érzem, hogy sokminden lehet odabent, na akkor jön a rémálom. Tele vagyok, és mégis azt érzem, hogy még hátravan ezer íz, amit nem próbáltam ki. De közben folyamatosan félek, rettegek. Veszek egy sajtburgert, beleharapok, otthagyom. Elmenekülök az asztaltól. Nem merem megenni, haza akarok jutni, védve akarok lenni. A villamoson lehuppanni is alig van már erőm, mégis azon kattog a fejem, hogy mi lenne, ha otthon még sütnék egy halastésztát.
3000 az tényleg sok.
Nem tudom, hogy mi lesz ennek a víznek a sorsa.
Úgy lennék erősebb.
6 megjegyzés:
Claire, ember vagy! Az elözö heted olyan fantasztikus volt, érthetö, hogy teljesen ki van éhezve a szervezeted és így védekezik az elfogyás ellen. Nem vagy egyedül, itt vagyok pl én is ö is: http://www.youtube.com/watch?v=Hfa7_BkqZTw
A megoldás az lenne ha elengednénk magunkat zabálnánk amennyi jól esik amíg megnyugszik a szervezet utána pedig rendesen 1600 kalóriát enni. Na de tudod mikor..;D
Sztem az en szervezetem nem nyugodna meg a zabatol,sot. Kizart,en borzalmasan leszek minden egyes binge utan,tenyleg nem birja a testem.
Jaj de hianyzik a mult heti erom,hovatunt??! Semmiben nem bizom ugz mint az almaban. Regi koszonom h olvasol sok sikert Neked is!
lassan én is kezdem belátni, hogy bármennyire is szeretném, de nem megy egyedül...szükségünk lenne valakire, aki segít, és hasonlóan szenvedek, mint te, egyszerűen nem bírom megállni...aztán meg jön a bűntudat, mindig. borzalmas így élni, teljesen megértelek, én gyűlölöm az életemet és magamat is, hogy ilyen vagyok és nem bírok megváltozni...gyenge, nagyon gyenge...
de gyáva is, mert nem ismerem el, hogy "beteg vagyok". tök természetesnek tartom már a dolgot, hogy ez van, de tudom mit csinálok és hogy mennyi kárt okozok magamnak, d emlgsem teszek ellen semmit..
nem, nem értem, hogy mit lehetne-e tenni.
de biztos vagyok benne, hogy van kiút..csak nagy akaraterő kell hozzá...ami nekem sajnos még nincs, de a te múlthetedből látva neked vaan !!! csak elő kell jöjjön ismét és te fogsz nyerni! nem a binge, te leszel az, aki magára rakhatja a diadalos koronát és legyőzöd a bingét!
kitartást kívánok neked, tényleg! hidd el, hogy meg van bened az erő!
Nem-nem,a pszichomokus sem lesz ott amikor nyitjuk ki a hűtőt. Nyilván abban segíthet,h vmi lelki okot felkutasson ennek a zabakényszernek,de leküzdeni csak az akaraterőnkkel lehet. Mondjunk nemet,allitsunk be egy kalorialimitet,az eletben annyi minden más téren el tudjuk fogadni,h bizonyos határokat nem léphetünk át,itt is fog menni.
Sztem a kalorialimit lehet a legmukodobb modszer kenyszerevésnél,ha elfogadod h X kalorianal TILOS tobbet,akkor meglesz az eredmény. HAJRA
ismerős... jobb lesz ám ha abbamarad a kényszerevés! bár nálam multkor visszatért heti 1szer szintén mikor egyedül vtam... de már nem . de jobbulást baba!
hát, nem tudom..lehetséges végülis
köszönöm, neked is hajrá!
Megjegyzés küldése