Drága Olvasó,
most (is) csak kudarcról és tervekről lesz szó, hiszen eredményt nem tudok felmutatni - csak visszafejlődést tehénbe.
Szeretettel:
Kudarc Kukac
Tegnap este kezdődött a megingás, amikor az egyik rusnya kövér iskolatársam meglátott és mosolyogva megjegyezte, hogy dejó, hogy felszedtél pár kilót, ez sokkal jobban áll neked.
De még bírtam. Igaz, hogy előtte két óráig küzdöttem a megfelelő ruha kiválasztásával, amiben a legkevésbé fedezhetőek fel testem szépen fejlődő hurka-lakosai, de meg se kottyant. Visszamosolyogtam és szartam bele, hogy milyennek lát. Ma viszont a család hajnalban kikukorékolt az ágyból (kevés alvás = irdatlan éhség), fél hétkor már mind sorakoztunk a kocsinál iskolába és egyéb teendőinkre várva (ekkor már 4 almát és egy kisebb fürt szőlőt tudhattam magamban), 10-kor pedig farkaséhesen megevésre került az első péksüti, ami természetesen magos-teljeskiörlésű volt és a hazug "fitness"-névre hallgatott - ez még így még oké is lenne, hiszen még csak kezdő vagyok, de hamarosan ért pár olyan élmény ( amit - mivel ez evős blog- csak röviden úgy foglalnám össze, hogy csalódás az embertársainkban), ami után már muszáj volt kolbászos pizzás tekerccsel tömnöm a pofám, majd persze jött az elmaradhatatlan epresmilka leöblítve egy zsírosabb szelet rétessel és undsoweiter undsofort. A bingém undormányos ész-vesztett véghezvitelét jól mutatja, hogy a szakadó eső sem rettentett el, hogy minden megállóban leszálljak a villamosról, ugyanis nem bírtam kivárni a célállomást, mert ugye nekem megállónként kellett egy újabb és újabb péksütemény. Pedig a tervem az lett volna, hogy a pékségeket kihagyva lapos hassal megveszem a "motivation-kabikámat" amit már egy hete kinéztem. Életem első igazán nőies és szűk kabátja lett volna, derekán vastag övvel - azt hozzá sem kell tennem, hogy ehhez csak is csonti test illik, de gondoltam, ha megveszem, az is gyorsan eljön. A plázába beérve az első utam természetesen a fagyizóba vezetett (kit érdekel a kabát ha tovább tömhetem magam?!) - három gombócot kérek szépen-, majd szuszogva bevonszoltam a betontömb testemet a kabátom boltjába és mély levegőt véve és hasat behúzva sikeresen felhúztam a cipzárt, belenéztem a tükürbe - a látványt okádénak hívnám, rohantam is ki gyorsan (természetesen kabát nélkül), futottam, menekültem - egyenesen a Mekibe. A sajtburgeremből azonban már egy harapás is sok volt, így a maradék aprócska józan eszemre hallgatva átültem a megrágott hamburgeremtől pár asztallal távolabb. Kinyitottam a telefonom és elkezdtem pötyörészn.
Nem veszem meg a kabit
Miért? Annyira jól állt rajtad.
Nem, felvettem újra és egy bálna vagyok benne.
Bolond vagy. Csont és bőr vagy, te ennyire nem látod magadat
Jaj de édes vagy. De hát annyit híztam az elmúlt hónapban... Mindegy, ígérem az leszek újra: csont és bőr.
Megvettem, hazahoztam, szeretem. Megünnepeltem egy kiadósnál jóval erősebb családi sütizéssel, de most (teli hassal) nagyon akarom. Azt, hogy vége legyen ennek az őrületnek.
Depressziós vagyok és nem tudok bízni magamban - ez a legszörnyűbb, mintha én, akinek a legjobban kellene ismernie magát, egyre csak távolodom el magamtól. Néha meghallom az utcán, hogy olyanokat mormolok félhangosan, hogy gyűlölöm magam, undorító vagyok.
Az elmúlt egy-két napban számolgattam hogy ne lépjem át a napi 500-at és eléggé kedveltem - igaz, ahogy a fenti sztori mutatja, nem bírtam túl sokáig. Holnap fastolni szeretnék, hétvégén pedig újra 500/nap. Hétfőtől (egek hányszor írtam már le) elkezdem az "50-naposat". És minden este lesz "napzárta-post" - egykis elszámolás a nap végén sosem árt. A célom az, hogy október elsején meglegyen a 43 kögö.
Igyekszem minél kevesebbet mérlegre állni addig.
Ja, ma rokonlátogatás volt. Mi mást kaphattam volna, mint 10(!) táblányit a kedvencemből. Tesókám, kérlek tömd magadba mindet mielőtt lemegyek a konyhába...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Hát mi van veled te kis gyengeség? Hova süllyedsz tovább és miért rohansz így a mélybe? Nem ér rá az a háj pár év múlva, ha már lesz valami...
-
A súlyomról majd akkor, ha 43-nál tart. Bingékről írni már nekem is unalmas - hát még olvasni milyen lehet. Most legyen szó másról. Számol...
6 megjegyzés:
A "dejó, hogy felszedtél pár kilót" mgjegyzéseket sosem tudom hova tenni - komolyan van olyan ember, aki őszíntén kedves akar lenni ezzel a kijelentéssel?
Én múltkor bekötöttem az övet az őszi kabátomon, és alig kaptam levegőt, de motivációnak elég jó. Meg lesz a 43 Claire, és az őrületnek is vége lesz, ne aggódj!
nenenneeee... ma ugyanez.. "örülök, hogy most már azért összeszedted magad.." (=HÍZTAM..fasza. ) és rohanás péksütiért.. pff.. undorító vagyok,és ezt ma egy irdatlan bőgés-partyval zártam le a tanszaki buli helyett, ahova egyszerűen nem mentem. tökretökre ugyanez. a rohadt péksütik.. pedig nem azok a hibásak, hanem .. ÉN.
Claire, annyira sajnálom, bárcsak lenne ebből kiút.. ez ma nekem is a hatezernyolcszázötvenkettedik "holnaptól" volt, és nem tudom mit csináljak. a hasam mint egy terhesé, de nem hánytam végül. utálom magam. :( mi lesz így??? csináljunk már valamit. >< kajak nem értem magam. úgy érzem, ma is meghaltam, nekem már semmilyen terv nem segít, de akkor eddig hogy MENT?? isssstenem.
durva olvasni hogy PONTOSAN ugyanezzel szenved valaki. és nem jó érzés.:( kitartás!! bárcsak "átvehetném" a részed, vagy én nemtudom :/ mivel érdemeltük ezt ki? :'( hehe de sebaj,a holnap jobb lesz. én totál belefáradtam, elegem van, és a suli se motivál, de tényleg nem. amikor koplalok, stréber vagyok, lótokfutok magolok, most meg így..szarokbele. :/
de amúgy meg kell csinálni. próbálkozni kell.. egyben biztos vagyok: én TÉNYLEG tudom, mit érzel, és nem hittem volna, hogy valakinek detto ugyanez vagy csak megközelítőleg ez járhat minden egyes nap a fejében :/ (és a gyomrában oO tejóisten.)csak persze helyettesítsük az epret karamellával. :$ nekem az a végem.
vigyázz magadra te lány! hajrá! és látom ugyanazt céloztuk be súlyra, akkor kitartás!:/
szia claire:) nemrég kezdtem el olvasni a blogod, és egyszerűen csak annnnnnnyira jóóóóóóóóóó hogy más is van így, mint én. hogy többen vagyunk. uramisten nekem is volt ilyen időm, amikor nem tudtam végigülni a villamosutat, vagy nem tudtam végigsétálni az utcán anélkül hogy minden egyes kurva boltba be nem mentem volna legalább egy csokiért. szörnyűszönryű undorítóóó. a nyáron totál elhagytam magam, alig sportoltam, de annyit elértem, hogy relatív kontrollálom a bingéket. viszont nem is fogyós a kaja amit eszek. próbálkozok, de a zsebpénzemből nem jön ki, nem szüleimmel élek, szóval magamra vagyok utalva. erre! erre, elvállaltam egy munkát. egy burger kingben. előre félek jövőhéten kezdek. mi lesz ott velem? műszak végén mindig ott fogok zabálni, nem fogom kibirni az illatokat...
ne haragudj hogy kisregényt írtam, csak... muszáj volt. ne aggódj, fel a fejjel, lesz még ez jobb is. most jól teletömted magad, de ilyenkor néha nagyon nagyon nagy a motiváltság. remélem hogy neked is az van most:) és őszintén, nagyon jó ha minden este írsz, nekem hatalmas lelkierőt adsz:)
csáó Meow:)
szerintem is ritkán lehet őszinte a kövér ember aggodalma sovány ember láttán, az örömei a sovány ember hízásnak indulásán pedig 100% káröröm.
remélem hamarosan nem adok alapot a kárörömködésüknek:) Remélem Te jobban vagy, örülök nagyon a kommentednek, mert már régóta szivesen hallanék Felőled.
Sok sikert és kevés aggodalmat Neked is!
Biztosan van kiút: egyszerűen nemet kell mondani a zabának. Az őrületbe torkolló falásrohamoknak igenis véget tudunk vetni mi saját magunk, "csupán" agykontroll kell hozzánk, akaraterő akaraterő akaraterő.
Viszont az áhított soványság elérése az már egy másik önkontroll, egy másik küzdelem. Azt gondolom amíg valaki zabál, ne áhítozzon a soványságra - most azt érzem a legfontosabbnak, hogy ne változzak át soha "állatba", hogy becsüljem magam annyira, hogy ne kelljen szégyenkeznem saját magam miatt.
A másik vágy, a csontsoványság, arra sajnos legbelül sokkal jobban vágyom, mint az eszeveszett falásrohamok leállásáról. De az eszem most azt mondja, az a legfontosabb, hogy ember maradjak.
őszintén sajnálom, hogy a kajálás olyanokba beleszólhat, hogy milyen közösségi programokon vegyünk részt. ne engedjük, hogy így legyen, nem szabad. tényleg hasonló most a küzdelmünk, és remélem mindketten megtaláljuk végre a kiutat. nekem is jó látni persze, hogy nem vagyok egyedül a világon a bajommal, de nem kivánom senkinek sem, amin átmegyünk.
szia Nelcsi,
üdva blogon! Még az is lehet, hogy pár nap alatt megundorodsz a hamburger látványától is, annyit kell nézned majd. És hát tudjuk h az ott-dolgozóknak nem jár korlátlan hambi-zaba, szóval attól sem kell tartanod, hogy ott felhízlalnának. Úgy tudom, h a napi mennyiség amit ott megehetsz, nagyon kevéske.
Ha már apró önkontrollt sikerült belevinned a zabákba, akkor szépen lassan egyre többre leszel képes. Sok sikert hozzá, írj máskor is, pl mindenképpen számolj be az első munkahetedről:)
Megjegyzés küldése