Hello-szia Zsíra-mia!

Hát ismét borultam egy hatalmasat.
Amióta itt a nyár, egy igazi terülj-terülj gyümölcsös és zöldséges mező a konyhánk, a leggusztább finomságokat tudnám belőle kihozni, én pedig inkább nyakig tömöm magam sok-sok szarral.

De kezdjük az elején, a szombattal.

Anyu, hadd ne kelljen a vendégek miatt se ennem a husiból. Tudod, hogy az milyen zsíros. Megkóstolom, persze, de légyszi ne tömd a tányéromra, meg ne hangosítsd ezt ki nekik. És a sütiből a végén, na abból már tényleg egy falatot se.

És így történt. A tányéromon egy vékony szelet husi és rengeteg saláta. Jóízűen ettem a paradicsomot, uborkát és zellert, de a húshoz nem nyúltam, így nem kínálgattak újabb adaggal, hiszen még ott van az az egész szelet. Majd egyszercsak félbevágtam, körbenéztem, és egy gyors mozdulattal becsavartam a szalvétámba. Elmentem pisilni és őt is lehúztam a lefolyón, Mr Falat Husit. Már csak egy fél szeletke maradt - Mr Másik Falat Husi a kukában végezte. Erre nem vagyok büszke, még sosem csináltam ilyet (kajaeltüntetést igen, de nem közös evés közben az asztalnál).

Másfél kiló szilva után komolyan ez a pici husi lett volna már sok? Azt hiszem meg akartam mutatni magamnak, hogy igaz, hogy a szilvával nem tudtam leállni, de azért képes vagyok valamit nem megenni.

... azt hittem, képes vagyok rá, csak hogy jött a másnap, és a szüleim itthon hagytak és elborult a fejem. Egy ártatlan "jaj de sütnék valami fonomságot"-érzéssel kezdődött, lett is belőle 150 kcal alatt egy mesés kreálmány. Aztán egy hirtelen mozdulattal elő a rozskenyér, befaltam hozzá rengeteg túrót, dehát ez így nem elég ízes, camember és olívaolaj - az már igen. Késő estig ettem. A nasi részét nem írom le, mert undorító mi mindent tákoltam össze. Annyi zsír és cukor került a testembe, aminek már a látványától is egy diabéteszes azonnal összeesne.A legszégyellnivalóbb az volt az egészben, hogy úgy voltam képes átformázni a testemet egy óriási hordóvá, hogy tudtam: másnap Hurrá, nyaralunk, bikiniben. Nem tudom miért nem érdekelt, de ez megijeszt. Valamennyire talán mégiscsak foglalkoztathatott a kérdés, hiszen este megittam egy háromnegyed üveg 'kaki vizet', de ez egyszer nem hatott. Minden falat bennem maradt, beépült a hájamba, és rendesen megdagasztott - ahogy megérdemlem.
Ó, nem mondtam igazat, dehogynem hatott: éjjel a hasfájástól alig aludtam, majd egy egész napos émelygés és hányinger, közben annyira helyrehozhatatlannak éreztem a testemet, hogy újra csak ettem és evvel elindult a tömés második napja, óriás adag fagyikkal, spagettivel és péksüteményekkel, a szüleim szeme láttára, vízparton, alig-ruhában. Húztam be egész nap a hasam, elhitettem magammal, hogy holnaptól minden más lesz.

És nevetek magamon: tényleg kidobtam a kukába azt a pici darab husit, hogy aztán két napig ez legyen?

És most mi lesz?