Felhívás: keressük azt az embert, aki nyertesen kijött Bingeországból

(Miközben fekszem az ágyban, és alig várom, hogy ez a nap is leteljen, hogy túl legyek a reggeltől estig tartó, akkor most mit egyek-ne egyek küzdelmen, azon gondolkozom, mi lenne, ha edzés helyett csokit vennék, a kedvenceimet: snickers, epresmilka és kindermaxiking. És ezeket a rosszullétig zabálnám, aztán bevennék valami hashajtót. Vagy. Edzés előtt lenyakalok egy üveg hashajtóvizet, hanyagolom a csokit, estére talán megtisztulok, de akkor vajon nem lesz-e hányingerem ugribugri közben?

Edzeni el kell mennem, az adja az érzést, hogy tettem is valamit a zsír-apasztásért. Ha nem érzem, hogy bármit dolgoztam azért, hogy kevesebb hájam legyen, akkor binge. Nem szabad elhagynom magam, el kell mennem edzeni, egy nagy zsírtorony a testem, és amíg érzem és látom, hogy a derekamba és a hátamba a bugyim centikbe mérhetően tisztára bevág, és felette-alatta- körbe kibuggyad a hájam, addig nem szabad, hogy kérdés legyen, hogy az evést, vagy a mozgást választom.

De Anyu, tudom milyen ízű a szilva, miért kell most szilvát ennem, ha előbb ebédeltem. Állandóan csak eszünk, ez a program ha itthon vagyunk. Én ezt be akarom fejezni. Te ezt nem érted: én nem érzem magam jól egy szem szilvától, akármilyen ízletes és mennyei. Szenvedést érzek csak, hogy még még, dejó lenne valami mégédesebb, mégcsokoládébb.

Gratulálok, nagyon ügyes vagyok, ennyi erővel akár az orrukra köthetném azt is, hogy az elmúlt két hét alatt megittam négy üveg hashajtóvizet, és hogy szabadidőmben negyven kilós lányok fotóit nézegetem irigykedve, és hogy a látszat ellenére minden gondolatom csak arról szól, hogy mennyire undorodom magamtól, amiért az éhség győzedelmeskedik felettem újra és újra. És ő nyert, mert megettem a szilvát. És a saját szemével látta, hogy binge lett belőle. Vajon mit gondol rólam, a kislányáról?

"Azt kell átállítanod, hogy szeresd az éhséget, nálam az volt az első lépés annó két éve. Szerettem, hogy érzem az éhséget, mert ez azt jelenti, hogy robogok a cél felé, üres vagyok."

.. Egek, hát hogy lehet valaki ennyire erős? Hogy lehet képes valaki így irányítani az agyát? Azt bírom ebben a lányban, hogy ő úgy van benne ebben bolondériában, (amire én csak ácsingózok, hogy egyszer belekerüljek), hogy nem ad mellé egy szenvedős-körítést.Vállalja, hogy attól boldog, ha fogy. Én is a boldogságot keresem a fogyásban, ami egyenlő avval, hogy megelégedést érzek a látványomtól, sőt - és sokak számára ez siralmasan hangozhat- de nekem most ez adja a legnagyobb boldogságot, ha ráállok a mérlegre, és -akárcsak pár dekával is- könnyebb vagyok, mint előző nap.

És itt van a másik csodalény Wonderlandből: "Ne szégyelld magad.Mind követünk el hibákat,én meg aztán extra mód,de a legszebb az,ha felállsz,összeszeded magad,rendezed a dolgaid,és azt mondod,igen csessze meg,rohadtul elrontottam.És?És most helyre hozom.És te ezt teszed,amíg pedig ezt teszed,ne félj!"

Azt gondolom, az elmúlt bingék azért is voltak súlyosabbak a tavasziaknál, mert elfeledkeztem erről, hogy a a hibákat helyre lehet hozni. Ha megeszem délelőtt 10-ig 250 gramm joghurtot gazdagon megtömve gyümölcsökkel, és még utána csinálok egy nagy adag tonhalas-zöldséges szószt, akkor igaz, hogy eltűntettem a felkeléstől számított alig két és fél óra alatt 700 kalóriát, amikor még az emberek többsége reggelire sem tudnak álmukból alig felocsúdva gondolni  de ha utána megálljt parancsolok, és beiktatok egy edzést, akkor sokkal kisebb következménnyel számolhatok, mint ha a lazac után csak a kudarcot érzem, hogy megint egy akaratgyenge disznóként viselkedtem (ami igaz is), akkor képes vagyok elfelejteni azt, hogy ha megállok, még nincs veszve minden, ellenben, hogy ha tovább eszem, és előkerül a kenyér, majd a lekváros üveg, és így tovább.. akkor tényleg számolnom kell egy egész testet elfedő zsírpaplannal.

De én már sírok, ha 700 kalóriára gondolok, mert ez azt jelenti, hogy vesztettem. Egyszerűen nem akarok enni. Addig, amíg nem leszek csont és bőr. Kérlek, valaki mondja meg, hogyan kell leküzdeni az éhséget. Tényleg próbáljam szeretni? És működni fog? És ha nem?

És miért győzedelmeskedik mindig az evés, ha SOHA, de SOHA nem lakom jól? Miért próbálom meg újra és újra? Van olyan ember, aki már kijött a binge fogságából? Csak annyit áruljatok el, légyszi, hogy előfordult-e már a világtörténelemben ilyen, hogy valaki leállt a bingékkel, komolyan kérdezem.)