Egy újabb újrakezdés

17 éves koromban kezdődött, amikor az akkori fiúm kedvesen megjegyezte: "jól nézel ki - ne értsd félre - de a fenekednek egykis biciklizés azért nem ártana."

Talán ennek a mondatnak is köszönhetem, hogy pár éve elkezdtem hegyibiciklizni és a heti három-négyszeri többórás edzést azóta is tartom. A fenekem továbbra is meglehetősen puha, viszont a combjaim platánfatörzs méretűek. Utóbbi nem a pedál-taposásnak, sokkal inkább a zabák eredménye.

Sosem érdekelt előtte a súlyom, mert azt hittem, vékony vagyok. Akkor vált csak egyértelművé, hogy mennyire nem voltam az, amikor szakítottam vele, és fogyásnak indultam -nem a lelki traumától, hanem csak egy egyszerű étel-allergia apasztotta le a súlyomat. Bárcsak ne fogytam volna soha egy grammot se, atyaég, mennyivel boldogabb lennék, ha nem tudnék erről a különbségről, hogy milyen a testem kövéren, és milyen vékonyan (valahol a kettő közt vagyok most). Mostmár avval a testtel nem is lehetnék boldog. Csak ha leadok 5 kiló hájat.

Szégyellem a testem. Végigcsetlettem-botlottam ezt a pár hetet, ma pedig eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Már nincs hová feladnom, rég feladtam, vagy talpraállok, vagy hízom tovább. 

Talpra szeretnék állni. A mérleg kijelzőjén a 42-es már csak halványan él az emlékezetemben, de két hét múlva könnyűszerrel visszaköszönhetne, ha erőt vennék magamon, és legyőzném a zaba iránti mértéktelen kényszeremet. Ráébredtem, hogy nem csak éhségről van szó, régebben sokkal inkább fizikai problémának tekintettem a binge "kóromat", de most már teljesen világos: az aktuális lelki állapotomtól is függ, hogy a zabát, vagy a koplalást választom. Sajnos ennél többre még nem sikerült jutnom a lélek-túrászatban, egyelőre csak azt látom, hogy ha boldog vagyok, eszem, ha szomorú vagyok, eszem. Illetve, ha boldog vagyok, néha sikerül koplalnom is. Nagyon néha.

Be kell tartanom egy szabályt és oda kell figyelnem arra, hogy ne a hangulatom döntsön az evés mellett (illetve ellen). Sőt, nem is kell egyáltalán döntenem, hiszen előre megtervezett rendszer szerint fogok enni. A rendszer a "két óránként két szem"-elvén alapszik, ami annyit takar, hogy csak is két óránként szabad két szem valamit bekapnom. Hogy mi számít "szemnek"? Egy evőkanál light túró, 1 tojás, 1 pohár joghurt - ezekből napi egyszer szabad max egyet választanom. Továbbá : répa, cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, paradicsompüré, spenótpüré, alma, barack, egy vékony szelet dinnye. Persze miért választanám a görögdinnye helyett a paprikát, de majd meglátjuk. És délután 4 óra után egy falatot sem. Evvel a napi 500 kcal-t nem lépném túl, és szépen lassan napról-napra fogyogatnék.

Nem érzek semmit. Csak azt, hogy hájas vagyok és nem tudom elviselni ezt a testet, amit én kreáltam magamnak. Hát most nekem is kell lefaragnom, ezt nem fogja más helyettem megcsinálni. Gyerünkmár.