Zabália alkotásai

Warning: Kákabélű társaim jobban teszik, ha mihamarabb elhagyják az oldalt, ez a post disznókról szól, valószínűleg a szűkebb gyomrú fogyni vágyó és főleg tudó társaim körében csak undort és megbotránkozást válthatok ki, én pedig sajnálatra és együttérzésre vágyok. Megértő disznótársaimmal hemperegni a kukoricásban nagy egyetértésben - ez kell nekem.

Nincs mit szépíteni: 12 napja zabálok. T I Z E N K É T  N A P J A .

Ó egek, hisz 12 nappal ezelőtt majd elhervadtam a gyengeségtől és az alig több, mint 41 kilómtól. Azt éreztem, hogy a lányok összesúgnak az utcán felém mutatva, hogy nézd, ott egy anorexiás. Vékony, csontos és törékeny - ez voltam én. Szépen meglett minden vizsga, igen, itt ronthattam el, hogy mindegyik túl jó is lett, és állandóan jutalomra vágytam. Jutalomfalatra, mint a kutyám. (Állati lény vagy!) Azóta is jutalmazom magam. Szerintem ha még két hétig nyomnám ezt így, meglenne az 55 kiló simán. Akarod? Nem.

Híztam, olyan 2,5 kilót az "így még szívesen kilépek az utcára"-(ex)súlyomhoz (41,5) képest. Nem tudom, miért csak ennyi jött rám, de érdemes lenne leállnom. Jó ideje nem született post, mert azt gondoltam, amíg nem tudok semmit felmutatni, nem érdemes hamis tervekről jártatnom a számat, becsapnom vele magamat és azt a pár elmbert, aki esetleg elolvas. De be kell látnom: minden pillanat, amit nem evéssel töltök, aranyat ér, úgyhogy mégiscsak írni kell, lefoglalni a kezedet, hogy ne az étel után nyúljon. (Ó bárcsak valaki lekötözne!) Jut eszembe, ne olvassatok el soha, mert akármit mondok, hogy majd úgy lesz - nem lesz úgy.  Soha ne higyjetek nekem. Maga vagyok a kudarc és a 'bort iszik vizet prédikátor'.

Az elmúlt 12 nap egyik kedvenc jelenete az volt, amikor olyan két kiló cukormázas csokis fornetti bezabálása után hazamentem, és botrányt rendeztem a szüleimnek, hogy én egy falatot nem fogok enni a zöldborsóból, mert az hízlal. Szétröhöglek, egy vicc vagy!!!

De voltak még szép pillanatok. Például vasárnap, amikor avval a 'hót'biztos tervvel mentem el egy késő éjjelig tartó binge után egy egésznapos lófrálásra, hogy én majd bizonyára csak az almáimat fogom rágcsálni, amit viszek a táskámban. Így is lett - amint kimentem a kapun magamba tömtem mind a hármat, nem baj, legalább ma már nem kell többet ennem, meg úgyis nehéz cipelnem, majd egy bigmac menü, két óriás snickers, m&m's-es mc flurry, pár szem pogi, aztán pedig jött egy hirtelen rosszullét iszonyat hányingerrel, könyörgés I.tenhez, hogy igérem egy falatot nem eszem soha többet csak ezt éljem túl, és lám, egyszercsak minden falat magától eltávozott a testemből, és hogy megünnepeljem, hogy az imám meghallgatásra nyert és jobban lettem, hopp egy fél pizza - csak úgy hála-képpen még odakerült a hasamban levő áldozati-oltárba.

Ja meg az is vicces volt, amikor elmentünk egy menő étterembe, és már előre tudtam, hogy natúr halat és zöld-salit fogok rendelni. Nem, köszönöm, desszeret nem, talán egy feketekávé még jól esne. Majd éhen haltam persze, mellettem mindenki óriás bécsit evett sültkrumplival. Másnap hajnali 4-kor csörgött az éhség nevű ébresztőóra, és hogy a barátaim ne ébredjenek fel Zugevő Zabália csámcsogására, bementem a wc-be(!) egy almával. Fúj de undorító vagy! De nem tudtam visszaaludni, úgyhogy elugrottam közeli piacra pár banánért. De az nem volt elég, ezért a pékségbe is egy magos stangliért. Ez után jött csak a fentebb említett két kiló fornetti.

Ilyen izgalmasak a napjaim.

Pár órával ezelőtt eldobtam az utcán egy fél tábla milkacsokit. Ez azután történt, hogy már megettem egy másik táblával. Mindezt pedig az előzte meg, hogy délelőtt az egyik ismerősöm, aki utoljára decemberben látott, fél óráig arról beszélt, hogy milyen szörnyen vékony vagyok, ugye eszem rendesen, és áruljam el, hogy nincs-e valami problémám. (Dehogynincs, egy trójai faló vagyok, mindent megeszek ami az utamba kerül, disznósajt vagyok, és akkora a hájam mint egy ház, és az akaraterőm egy nagy kaka.)

Az arcbőröm úszik a zsírban, fel van püffedve mindenem, a körmöm tövig rágva. Szép munka volt.

Nade.

(Jaj neeee, ugye nem jössz megint a tervekkel?)

De. De. De. Ha terv sincs, akkor semmi nincs, csak hízás. Legalább megpróbálom(talán) tartani magam valamihez (talán). Nincs másik út. Vagy inkább abban kéne bíznom, hogy majd egy hastömés közben leáll a bélműködésem mert elege lesz a kizsákmányolásból, hogy minden éjjel túlóráznia kell, csak mert egy zabagép testébe zárták? Vagy valamelyik éjjel megfulladok a torkomig kitömött testemben? Vagy majd esetleg magamtól észheztérek és hopp, holnaptól nem eszek? 

Úgy nem fogsz nem enni, ha nem döntöd el, hogy nem eszel. Hiszen olyan az étvágyad mint tíz falka farkasnak együttvéve plusz még megszorozva ötvenhatezerrel. Ezért kellenek a tervek, mert másban (vagyis magadban) nem bízhatsz. De, az edzésben is bízom, kevesebb lesz az itthon tespedés, talán többet fogok tőle tudni aludni, a kedélyemnek is csak jót tehet. Nem csinálhatom meg, hogy elmegyek délelőttönként zsírt égetni, aztán hazajövök és szétb.szom a munkámat. Nem. Ugye?

Holnap fastolni akarok. És különböző önkárosító módszerekkel elérni, hogy a mai zabának legalább egy része kijöjjön belőlem. Csütörtöktől pedig egészen júliusig csak zöldség és gyümölcs. Nem tudok mértéket tartani másból, ha eszem egy kis túrót, jön egy kis kenyér, ha jön a kenyér, akkor a lekvár, ha lekvár, akkor csoki, ha csoki, akkor még egy táblával és így tovább a végtelen pukkadásba.

Nade mi lesz, ha megéhezik az a szép húsos kis pocikád? Hát lefoglalod magad! Ja, hogy vége a vizsgaidőszaknak? Ott sorakozik az a 72868 dvd amit még nem láttál. És olvashatnál valamit. Meg az a sok welleness-fitness újság, azokból is "tanulhatnál". Meg kimehetnél a napra is szépülnél (btw süss fel nap!), ha már ennyit csúfultál. Meg a kutyuskáddal birkózhatnál, az is kalóriát éget, és le kéne már erről állnod, hogy állandóan magaddal foglalkozol. Azért eszel ennyit, mert csak magaddal vagy elfoglalva.

Ha egy ételt nagyon megkívánsz, dobd ki! Komolyan. Oké, érthető ha hőbörögtök, Afrikában éheznek, de a magyar valóság is bőven elég, szóval felőlem add oda egy hajléktalannak, csak hát minél kevesebb időt kéne nálad töltenie a kajának, amit ráadásul azért passzolnál el, mert nem férsz  a bőrödbe, úgy kívánod. Mindegy, ami kísértés, azt távolítsd el otthonról minél hamarabb. Nem, ne a hasadba. 

Júliusra: 40. Nem adom fel. Csak legyek erős, és ne szálljon el.