Cammogás

Edzés közben belenéztem a tökörbe, és kiálló bordákat láttam, vékony karokat, lapos hasat. Pedig volt benne két nagy alma és egy joghurt. És egy liter víz. Picit később hatalmas combokba ütköztem. Nem tudom eldönteni, hogy sovány, vagy hájas vagyok. Pedig a kettő között azért van különbség.

Koplalni nem tudok, szóval csontvázzá sosem fogok válni - bármennyire is szeretném. De kibékülnék egy szálkás Madonna-alkattal is, lemondok én Twiggyről. De amíg csak az foglalkoztat, hogy mi lesz a következő falat, kizárt, hogy bármi sikerüljön. Az evésen jár a fejem megállás nélkül, és nem a nem-evésen.

Amint megközelítem a 41-et, elmúlik a lelkiismeretfurdalásom, elkényelmesedem. Nem tudom mi vinne rá, hogy leapasszak magamról még 2 kilót. Este majdnem találkoztam Őbingeségével, de hála a szerencs alma lett belőle és jópár szem mézédes glükózszirupban tocsogó datolya. Persze nem magamnak köszönhetem a "csak" +200 kcalt, hanem hogy semmi nasi nem volt kivételesen itthon. Nade holnap érkezik a heti adag, Anyu pedig este, miközben végignéztem számomra is meglepő közönnyel, ahogy a tesómmal lasagnét vacsoráznak elmesélte, hogy ma milyen sütit fog készíteni. De ha még csak ennyi lenne a próbatétel.. hát nem: ebédmeghívásom van, olyan ötfogásos, jól ismerve a társaságot ez azt jelenti, hogy öt óráig kell majd fogamat összeszorítva túrnom a tányéromra kirakott ételt és közben a kitalált hasfájásomról makognom. És ha sikerülne is kilencedik hónapjában járó várandós anyuka külső nélkül hazaérnem, jöhet az újabb akaraterő-küzdelem Anyu sütijével és a konyhaszekrénybe gondosan elhelyezett csokirakásokkal. Szóval tartalmasnak napnak nézek elébe, hurrá.