Amikor éppen nem csokit zabálsz, olyankor egy rágcsáló válik belőled. Nyers répát és almát ropogtatsz, kilószámra, megállás nélkül. Nem szeretem, hogy kitömöd magad. Te nem eszel, hanem őrült módjára tömsz. Nem laksz jól, de el akarod telíteni magad. Ha a majmok olyan állati lények lennének, mint te, akkor valószínűleg úgy nézne ki náluk egy binge, amilyen jeleneteket előadsz a "nagy" csokimegvonásban. Hát van annak értelme, hogy répára alma, almára répa, aztán megeszel egy kiló kelbimbót, majd biztos-ami biztos, egykis karfiol? Nem azt mondom, hogy koplalnod kéne, hanem hogy normálisan enned. Ugyanezt a kalória mennyiséget úgy is elérhetnéd, hogy egy pofás kis é t e l lenne a tányérodon, késsel és villával megeszegeted, és hát olyan emberi lenne az egész, a gyomrod sem szétpattanásig felfújt lufiként nézne ki.
Nagyon fontosnak érzem, hogy leálljak az édességről. Pedig kalóriában
még jobban is jöttem volna ki, ha a napokban elpusztított végtelen
mennyiségű gyümölcsös lighttúró helyett mindennap eszem egy (vagy két)
túrórudit, de ismerem magamat: amint édességhez jutok, felborul minden,
leküzdhetetlen KELL még -érzés tör rám , nem csak pár óráig.
Valami kicsit lenyugszik bennem, ha egy ideig nem adok magamnak
íz-emlékeztetőt. Olyan, hogy egy(vagy két) túrórudi és szevasz mára
nassolás, ilyen nem létezhet, legalábbis példa nem volt rá, max a boldog
és táplálkozási zavartól mentes ifjúkoromban. Észrevettem, hogy amikor
őrülten vágyom nassolásra, csak akkor vagyok képes teljesen elfogadni,
hogy kislányom nem kapsz csokit, ne is hisztizz, hogyha
jóllakottságot érzek. Tehát ilyenkor kivételesen nem csokit zabálok hogy
eltelítődjek, hanem tonna számra paradicsomot, majd paradicsomra almát,
almára kiwit, kiwire savanyúkáposztát, és így a tovább (hogy te micsoda
ínyenc vagy!). Szóval ezért tömsz, kedves Rágcsáló Renáta. Mindegy,
inkább őt választom, mint Zugevő Zabáliát.
Tudod hogy viselkedsz? Mint aki állandóan attól fél, hogy nem ehet majd egy hétig. Állítsd már le az agyad, nem normális, ennyit foglalkozni az evéssel... Jaj hát tényleg próbálok leszakadni a témától, de úgy elég nehéz, ha hajnali 9-kor zserbó-illatra kell ébrednem. Micsoda aljas dolog. Majd leülni reggelizni ilyen édes levegőben? Naivan odamegyek a konyhapulthoz a müzlimért, és mit látok, csokikiállítást? Na jól van, ide a répámat.
Ma 41,5-et mutatott reggel mérleg, de mindegy, mert hazudik. Vagy inkább bevallom: én igazából sokallom, pedig nem sok, de ahhozképest, hogy állandóan éhes vagyok, lehetne kevesebb is. Pedig mit csodálkozom: több kilónyi zsírt magamba tömtem Húsvét óta, nem olyan könnyű azt leadni. Az edzőm a héten meg is jegyezte, hogy mintha picit jobban néznél ki. Hú de lesápadtam, igazi tőrdöfés volt. De csak mosolyogtam, aha, igen, jó zabás volt a Húsvét. Sovány vigasz volt, hogy amikor az egyik mozdulatnál beállt valami görcs a karomba és felszisszentem, kikelt magából, hogy ez is azért van, mert kiment belőled az összes tápanyag és vitamin, ha nem eszel, hiába vagy itt. Majd úgy búcsúzott el, hogy megkért, hogy egyem végig ezt a hétvégét. Megígértem neki.
Találkoztam egy régi ismerőssel is, talán télen láthatott utoljára
Lefogytál. Beteg voltál, vagy történt valami?
Á nem, csak nem volt étvágyam, meg az edzéseket is szüneteltettem több hónapra, leépült picit az izmom, de már jövök vissza.
Ördögi kör a mozgás. Nem lennék meg nélküle, nem tudnám a soványság miatt sem hanyagolni, pedig igazán vékony mellette nem lehetek, a kettő együtt nem megy. Ha nem eszem, nem tudom a gyakorlatokat végigcsinálni, viszont ha rendesen eszem, nagyon gyorsan és látványosan vastagodom. Edzések után voltak életem legnagyobb bingéi, hihetetlen étvágyat csinál.
-Horpadtan vékony vagy, nem szép. Most nagyon sovány vagy.
-Nem akarok kövér lenni. Pár év múlva majd elkezdek öregedni és úgyis meghízom. Nem normális az az ember, aki a fiatalkorát elrontja hájjal. Amikor a legszebb lehetne.
-Nem azt mondom, hogy legyél kövér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése