2012. április 8.

Claire tervez - nyuszi végez...


Hát felébredtél, Röfike? Na, hogy tetszik az új külső? Megérte a rosszullétig tömnöd magad érte, ugye? Szép kemény az a pocika, húú mintha 6 hónapos terhes lennél, akkora! Ú de csini! És az arcod... de szépen fel van püffedve! Ez ám a szép a munka! Gratula!

Talán ha reggel nem 41 kilót mutatott volna a mérleg, hanem mondjuk 42-őt, akkor ez nem történt volna meg. Egész nap elhittem magamról, hogy vékony vagyok. Talán ha nem kínál meg edzés után egy lány a csapatból zserbóval, "vegyél belőle, jaj ne csak ennyit, edd meg mind, rádfér", amire a többiek nem bólogatnak buzgón, akkor nem gondoltam volna ennyire magabiztosan, hogy szép csontos vagyok. Belenéztem a tükörbe, és meg voltam elégedve, tetszettem magamnak. Olyan jó volt.

A közös vacsora végéig minden terv szerint alakult. Borzalmasan büszke voltam magamra. Gyönyörűen csipegettem, nem vettem semmiből sem kétszer, szinte alig ettem, az egész pár falat volt, inkább annyi se. Aztán előkerült egy doboz bonbon és elsötétült körülöttem minden. Nem uraltam magamat, csak ettem, nem volt megállás - bezabáltam. Senki sem etetett, senki sem kínálgatott, senkit nem okolhatok, csak magamat. Én csináltam az egészet, egyedül.

Tegnap 41 kilóval ébredtem, ma 42-vel. Talán akkora kárt nem okoztam, de érthetetlen, hogy miért "csak" ennyit híztam - alig mertem ráállni a mérlegre, úgy féltem, hogy 3-4 kiló plusz jött rám. Nincs rajtam óriási depi, hiszen mesésen jó ízekkel tömtem magam, és ma koplalok. Régebben ilyenkor reggel folytattam ugyanott. Ez már nincs, szerencsére. De jobb ha tudod magadról, hogy falásrohamaid vannak, és nagyon oda kell figyelned. Ha csokit eszel, elborul az agyad. Nem szabad enned csokit.

Nem eszem csokit soha többé. Vagy ezt már mondtam?

8 megjegyzés:

Violett írta...

Tudod, nekem kakaóallergimám van, nem is ehetek csokit. Azt hiszem, ez szerencse :)
Az az egy kiló többlet, amit máról tegnapra mutatott, az nem zsír, nyugi :) Egyszerűen csak most nem volt üres a szervezeted.

Lynette írta...

szia Violett!
kedves amit írsz, jólesik a biztatás. én se félek annyira egy kiló többlettől, de viszont képzeld, az üres szerezet nálam nemlétező fogalom, u.i. nem tudo koplalni. egyedül arra vagyok csak képes, h nyers zöldségen és gyümin éljek, de olyankor az kilószámra megy (/nap), szal én sose lennék arra képes, amit Te meg tudsz csinálni, hogy nem eszel.
A mai postod nagyon szomorú volt, de remélem jobban vagy!!!
ja, a csokira énis allergiás vagyok, de elég durván, csak sajna nem vagyok elég erős.

Violett írta...

Egy nap alatt nem tudsz effektíve hízni, emiatt tényleg ne aggódj :) Majd meglátod, holnap reggel a mérlegre állsz és megint 41 lesz :) 41, te jó ég... hogy örülnék én ennek :)
Köszönöm, hát próbálom átvészelni. Még egy nap, aztán kedd reggel visszamenekülök az egyetemre :)

Lynette írta...

nekem a jövő hét lesz a szünet az egyetemen, szóval én majd az edzőterembe menekülök:) bár szerencsére a családom nagyon nagyon türelmesen kezel, szóval nem előlük menekülök, hanem inkább a fridzsiderünk elől:)
figyelj, Te nagyon magas vagy, a BMI-d így is kevesebb, mint én 41-el (ami azért inkább 42, csak húsvétra picit belehúztam).

Violett írta...

Hát ha mág tudnád, hogy mindig 175 centire vágytam... 2 kis centi kellett volna hozzá :)
Amúgy ez nagyon veszélyes, mikor mondják, hogy "Jaj de sovány vagy, jaj de sovány vagy", mert tényleg elhiszed. Érzed a dicsőséget és egy pillanatra azt hiszed, hogy ehetsz. De közben nem, mert ha eszel elhízol. Utálom ezt az illúziót, én is próbálom kizárni a fejemből.

Lynette írta...

és megkérdezhetlek Violett, hogy mit tanulsz?
az egész zabámat próbálom úgy felfogni, h hát húsvét van, nehogymár egykis ünneplés ne férjen bele. lennék ám olyan erős, mint Te, miközben őszintén megírom, de nehogy barátságtalanságnak vedd, hogy néha már félek elolvasni a postjaidat, annyira durván "bennevagy", és egyszerűen ahogy egy rémfilmnél nem tudok a véres jeleneteknél odanézni, úgy tölt el félelemmel az is, amikor azt olvastam, h éhgyomorra mit vettél be, üres hasba, egy okos lány.. érthetetlen.
és közben azt is gondolom, hogy példamutató az akaraterőd, és komolyan írigylem.
Most le akarok kúszni, 40-ig. ezt találtam ki, nem azért, mert ne lennék elég vékony 41-el, hanem hogy adjak egykis feladatot az akaraterőmnek, ami annyiszor cserbenhagy, és akarom érezni, hogy velem van. jaj azt nagyon szeretem érezni.

Isobell írta...

jajj :( még egy valaki aki a szervezetét teljesen tönkre akarja tenni :(( am nézz be hozzám is hátha találsz magadnak vmi értelmeset: www.eletmodkocka.blogspot.com

Lynette írta...

Öntönkretevés? Hat ilyet Te hol olvastál nálam?

Bivalyerősnek érzem magam, ha a súlyvesztésre gondolok és igyekszem nem lelombozódni arra gondolva, hogy ha egyszer le is fogynék ne adj I....